Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-245

CCXLV. OESZÁGOS ÜLÉS. (Június 22. 186S.) 109 lomnak bürokratikus közegeiről keserű izü örökségként maradt reánk a dohányegyedáruság is. Ezen dohány egyedáruság hazánkra nézve káros, sőt gyűlöletes voltát én nem hallottam még e teremben bármely színezetű párthoz tartozó képviselő társamtól felhozatni, a ki el nem ismerte volna azon tulajdonságot rejleni a dohányegyedáruságban, hogy az hgzánkban az erkölcstelenség tenyésztésén felül. egyszersmind az ipar, kereskedelem és gazdaság tekintetében ártalmas és káros is legyen, és ebhez képest ne óhajtanok mindnyájan, hogy attól minél előbb megmenekülhessünk s azt egyszersmind végképen el is törölhessük. De azt mondják, hogy nem lehet még most annak eltörlésére határidőt kitűzni, és nem látják czélravezetőnek lenni azt most kimondani. Kérdés, mi okai vágynak az ekként vélekedőknek ? A mint fel fogtam előadásaikból, kettő. Egyik az, hogy minekünk az örökös tartományok reichsrathja, vagy az osztrák birodalmi népeknek beleegyezése nélkül ez érdemben, t. i. a dohányegyedáruság eltörlésének tárgyában r határozni jogunkban, szabadságunkban nem áll. Én azt nem olvastam ki sehonnan sem, mert a mikor a közösügyes törvényeket megtekintenem kellett, ezekben egyetlenegy pontot vagy czikket sem találtam olyat, a mely minekünk azt eltiltaná, és a melyiknek meghozatala miatt minekünk a dohányegyedáruságának megszüntetése tárgyában önállólag intézkednünk nem lehetne, és igy a mi nemzeti gazdaságunk és iparügyünk előmozdítása tekintetében függetlenségünk és önallásunk fentartása és megóvása mellett határozni szabad nem lenne. Ennek ellenébenSomssicb Pál képviselőtársam azt mondja, hogy a 67-ik szövetségi törvénynek 11-ik szakaszában az mondatik, hogy a két törvényhozás egyértelmüleg fogja meghatározni a dohányegyedáruság értékesítését és a dohány érdemében történni kellő intézkedéseket.' De hát ha igazat adok is neki abban, hogy érintett törvényczikkben az általa felolvasott szavak állanak, az a kérdés merül fel itten : mi mondatik tehát érintett törvényczikkelyben ? az-é, hogy csak az osztrák törvényhozás az, a kinek akarata van és lehet, nekünk pedig magyar törvényhozás tagjainak csak alázatos óhajtás maradt osztályrészül ? Koránsem: mert ha a paritás elvén áll az, hogy mi velők jogi tekintetben egyformák vagyunk, ne mondják, hogy nekünk saját nemzeti érdekünkben és érvényesen határozni jogunk nincs; ós ba van, a mint van, akkor határozzunk saját nemzetünk óhajtása szerint ennek javára és érdeke ótalmazására. Az osztrák képviselők a magok érdekeit bizonyosan szem előtt fogják tartani, mi pedig, hazánk képviselői, Magyarország érdekeit vagyunk hivatva védeni. A másik, a mit hallottam felhozatni, t. ház, az, hogy a dohányegyedáruság eltörlésével olyan jövedelme fog csökkenni a magyar kincstárnak, melynek pótlására nem tudunk jövedelmezési czikket avagy kárpótlási módot találni. De hogy nem! Azokon felül, melyeket már több képviselőtársaim által említtetni hallottam, ilyen volna jelesen az, melyet Bobory képviselőtársam idézett : a monopólium és a fmanczoknak azonnali eltörlése, és ez által a jogmik színleges köpönyege alatt az általok nagy rendre hozott és tetszés szerint gyakorlatba vett huza-vonának megszüntetése elhatározása. Erre nézve határozottan kijelenteni , hogy ha valaki a fmanczoknak ilynemű visszaéléseit megragadni vállalkoznék, annak bővebben bizonyító adatokkal, saját tapasztalásomból is szolgálhatok. Azt is mondják némelyek, hogy országunknak nincs oly forrása, melynek jótékony nedveiből lehetne fedezni azon hiányokat, melyek a dohánymonopólium eltörlése által támadnának. Dehogy nincs ! Én azt mondom, hogy van ; s ha a ház akarja és elrendeli, a kormány bizonynyal találni fog ilyeneket. Ha méltóztatik addig figyelmezni, és ha a t. ház érdemesnek találja meghallgatását, elmondom, a mi hirtel nében erre nézve eszembe jut. {Halljuk!) 1848-ban , méltóztassék megtekinteni az akkori költségvetési kimutatást, hol a dohányjövedelem egyik pontját képezi Magyarország közjövedelmének , ki van jelölve abban, hogy a dohányból mennyi jövedelem jöhet be. A dohányárulástól például itt Pesten egy kereskedőre a belvárosban negyven forint terveztetett kivettetni dohányárulási dijfejében, a külvárosban 20 frt, és igy volt ez országszerte minden kisebb városok- és községekben egész hét forintig leszállítva. Ezenfelül azon félre, a ki termeszti a dohányt, nem lehet-e valami pótadót róni, p. o. minden hold dohányföld után, a rendes földadón felül egy frtot ? Vagy ha még többet vetnének is, csak a szabad termelésre mindenki feljogositott legyen, különös kegyelmi engedély kikérésének kötelezése nélkül. Ezen adóterhet kétségen kívül minden termesztő keserűség érzete nélkül készséggel fízetendi, csak arra legyen ezen teher viselése mellett feljogositott, hogy ha neki ugy tetszik, földjét ily utón jövedelmesebbé és haszonhajtóbbá tehesse. Ismételve kérdem tehát: nem lehetséges-e a dohánytermelőkre minden hold dohánynyal beültetett föld után a rendes adóján felül pl. 1 frtot róni? (Közbeszólások a jobb oldalról: Nagyon kevés!) Ha kevés, lehet többet is kivetni, a mint a t. ház és a kormány bölcseségének jónak látszik; és én azt hiszem, hogy bizonyára, ha még több fog is kivettetni, a termesztők szívesen fogják fizetni, csak szabadittassanak meg azon zaklatásoktól, melyeknek azon gyülöle-