Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-240

378 CCXL. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 16. 1868.) egyesek kívánságára: én ebben az esetben sem ellenzem. Csanády Sándor: T. ház! Deák Ferencz xirnak nyilatkozata következtében kötelességem kimondani, miszerint én nem mondottam azt, hogy Deák Ferencz képviselő úr azt mondta, hogy fél a következménytől; én csak saját nézetemet, meggyőződésemet nyilvánítottam; (Zaj)következőleg, mert igy nem nyilatkoztam, megvallom, nem hallgathatom el Deák Ferencz úrtól hallott azon kitételre nézve, hogy „nem igaz," megrovásomat, és kimondom, hogy imparlamentálisnak tartom az ily nyilatkozatot, s e téren őt követni nem fogom. (Nagy zaj.) Elnök: Arra, t. ház, hogy egy képviselő valamely más képviselőt megróhasson, a házszabályok egyedül az elnököt és ezt is csak igen fontos esetekben jogosítják fel. Azon szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy az előttem szólott t. képviselő urnák nyilatkozatát szelíden szólva nem megróni, hanem egy kissé túlzottnak állítani bátorkodom. I)3ák FereilCZ: Csanády képviselő úr előadása csakugyan személyes: ezt maga sem tagadja. Teljes életemben ugy hallottam, hogy parlamentben arra, a mi áll, a mit valaki helyesel, azt mondja, hogy az igaz. Akár hányszor mondottuk, ha valamely szónok véleményünkkel egyező állítást mondott, hogy: ,, ez igaz"; mikor pedig valaki oly factumot mond, a mi nem igaz, annak a magyar kifejezése az. hogy „nem igaz." Nagyon sajnálom, hogy Csanády képviselő úr a parlamentáris életben még addig sem ment. és hogy annyi susceptibilitása van, hogy ha valami, a mit mond, csakugyan nem áll, hogy azt se lehessen mondani, hogy nem igaz. E kifejezésnek pedig annál inkább van helye, ha valaki ráfog valakire olyasmit, mi nem ugy van; az ily ráfogásra, vagy az ilyen állitásranincs más kifejezésem, mint hogy nem igaz. A mi a megrovást illeti, erre előttem megtette elnök úr észrevételét; ebbe tehát többé nem bocsátkozom; csak azt jegyzem meg, hogy én minden embernek megrovását magam irányában nagyon sajnálom, mert nem szeretem senki megrovását magamra vonni. De midőn véleményem szabad kimondásáról van szó, akkor semmi egyes ember megrovásával nem törődöm. (Helyeslés.) Ghyczy Kálmán: Akármiről fog a t. ház Ítélni vagy inkább határozni, minden esetre szükséges, hogy ismeretével birjon mindazon irományoknak , ismeretével birjon mindazon adatoknak, a melyek a kérdéses tárgyra nézve a ház előtt előfordulnak. Én előttem csak az a kérdés, hogy a közvádlónak a ház elé beadott nyilatkozatához a kérdéses czikkek mellékletképen csatolva vannak-e vagy nem? Ha nincsenek mellékletkép hozzácsatolva a közvádló folyamodásához, azt hiszem, nem lehet helyesen kívánni, hogy a ház oly iratoknak kinyomatását rendelje el, melyek előtte nem feküsznek, melyeknek birtokában nincsen. Tehát ha mellékletképen a közvádló folyamodásához hozzá vannak csatolva ezen czikkek. akkor, hogy a t. ház tökéletes ismeretével birjon mindazon adatoknak, melyeknek folytán határoznia kell, nézetem szerint valamint a közvádlónak folyamodványát, ha még az kinyomatva nincs, ugy annak mellékleteit is kinyomatni szükséges. Én egyedül ezen okból és ezen feltétel alatt, melyet előadtam, ha t. i. a közvádló által a ház elé terjesztettek ezen czikkek, kérem ezen esetben a kinyomatást. Horváth LajOS jegyző: A királyi ügyek igazgatója mindkét rendbeli kérvényéhez mellékelvék az illető lapszámok és a czikkek fordításai. Szükséges volt azokat mellékelni, különben a bizottság meg nem győződhetett volna a tárgyról s a szerkesztői kérdést sem dönthette volna el. Napirendre tűzetvén- ki a tízes bizottság jelentése, akkor a t. háznak tehetségében áll felolvastatni azon lapokat és fordításokat. Ezt különben el lehet különíteni a kinyomatás kérdésétől. Deáky LajOS : Én a bizottság előadójának véleménye után még inkább kénytelen vagyok követelni az iratok kinyomatását: mert ugy vagyok meggyőződve, hogv a bizottság

1 csakis ugy hozhatta a maga határozatát, ha azokat a czikkeket ismerte, azokat megvizsgálta és alaposan megbírálta. De ha az előadó úr előadása szerint a bizottság ezt nem is tette, akkor, kérem, még alapos véleményt sem adhatott. Es már ezen ok annál inkább kényszerit engem arra, hogy az irományok kinyomatását kérjem, mivel a ház csak azokra építheti ^határozatát. De más tekintetben is itt két nevezetes kérdés forog fen: először a képviselői állás biztossága; másodszor a szabad sajtó kérdése. En ha egy erélyes újságíró, ki talán a kormány viszszaélését, ha lenne, vagy mulasztásait minden félelem és ingadozás nélkül üldöztetés ellenére is bátran ki meri mondani, ki meri irni, én azt már csak azért is védelmezem a kormány ellenében, mert a kormány üldözi, holott sajtóügyben az azon utón kellő visszatorlás helyett kiadatási kérvénynyel nem élhetne. (Zaj.Fölkiákás: Hátha az országot felforgatja?) Mihelyt a kormány követeli, már a követelésben magában rejlik az, hogy itt alkalmasint azon egyént, a kinek kiadatását követelik, el akarják hallgattatni. Én tehát az iratok kinyomatására szavazok. Medán Endre: T. képviselőház! Igaz, hogy a képviselőház nem fog ítéletet hozni a felett, vajon a kérdéses lap szerkesztője vagy a kérdéses czikkek szerzője bűntényben vagy valamely sajtó-