Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-230

f CCXXX. OESZÁGOS ÜLÉS. (Május 13. 1868.) 285 múlva képesítve lehet erre; s különösen Felső-Ma­gyarország vagyis Gömör szomszédos megyéiben ajánlkozik arra, ha létre jön az általa kérvényezett vaspálya, hogy egy pár év múlva nem csak az egész belszükségletet képes lesz fedezni, hárem még ezen felül egy pár millió mázsa esportra szánt és igy külföldivel versenyképes vasat ter­melni. Hanem ezen vasipar a jelen körülmények között ezen szakasz által komoly aggodalomba van ejtve. Jelenleg ugyan nincs panasz, mert ugy a vas, mint minden másiparczikk átalában jó ke­lendőségnek örvend; de mivel bizonyos. hogy a vasúti szükséglet az átalános vas fogyasztásnak igen nagy részét teszi, és jelenleg, lehet mondani, legnagyobb részét, ha netalán az átalános kelen­dőség az élénk gabona kivitelnek csökkenésével talán aratás után csökkenne, vagy megszűnnék, nem lesz majd vevő azon csekély készletre sem. mely jelenleg a belső szükségletre elégtelen; és igy mi­nél inkább igyekezett a hazai vasipar terjeszked­ni, hogy mentül hamarabb megfeleljen a kívántató nagyobb igényeknek, annál nagyobb válságba fog jutni. Ez pedig nem merő föltevés: hasonló eset történt 1858-ban. Akkor is azt mondták, hogy az engedélyezett, mintegy 500 mérföldnyi pálya vas­sín szükségletének fedezésére elégtelen lesz a belföl­di ipar , s megengedtetett, hogy ezen szükséglet­nek fele része az akkori vám felének elengedése mellett, mely akkor épen annyi volt. mint most az egész vám, behozassák. És mi volt következé­se? A hazai gyárak nemsokára munka nélkül, tét­lenül megállottak, a munkások ezer számra el­bocsáttattak, számos legelőkelőbb vasiparos tönk­re ment, a nyomor azon vidékeken, melyek lakosai a vasiparból éltek, majdnem végtelen volt, az or­szágból — az egész birodalmat értve— több mint 40.000,000 ezüstpénz kiment, és ezzel a forgalom valósággal szegényebb lőn, a mit sok évekig kel­lett sajnosán éreznünk; és az átalános vas produc­tió, mely az idő alatt Angliában 64 millió mázsá­ról kilenczvennégy millióra emelkedett , miná­lunk hat millióról öt millióra csökkent. Megengedem, hogy jelenleg a válság nem fog olyan nagy mérvben bekövetkezhetni, és mint ak­kor, 10 évig tartani, mert meg vagyok győződve, hogy a mi akkor történt, hogy t. i. az építkezés czim alatt még üzleti czélokra is hozatott be sín­vas, mo..t nem fog megtörténni; de a meggyengült és alig egy év óta föl sem üdülhetett vasipar má­sodszor egy másik olyan válságot nem is volna képes kiállani a nélkül, hogy tökéletesen tönkre ne menjen. Mivel pedig igen fontos, hogy az ország ön­álló saját vasiparral bírjon, különben nem tart­hatja fen sem békés oulfcurai előhaladásában, sem pedig harczképességének kifejtésében a külföld­től függetlenségét; s ha nem volna vasiparunk, áldozattal is kellene azt teremtenünk, mint ennek igen szép példáját mutatja fel a szomszédos kis állam Szerbia, mely nagy áldozatokat hoz azóta, hogy 1856-ban Ausztria oda a vas bevitelét meg­tiltotta : ennélfogva, mivel én ezen vasipart ezen sza­kasz által veszélyeztetve látom, és különben is terhes­nek és károsnak tartom e pontot, annak elhagyására szavazok. Ha pedig ezen második pont kihagyása nem történhetnék meg máskép, csak az elsővel együtt, akkor inkább maradjon ki az egész szakasz. Vegyék avállalkozókbárhonnan,akárabel-,akárakülföldön, szükségleteiket, csak azon csekély vám, mely alig ér­demli meg a védvám nevezetet, mely már alig tesz annyit, a mennyit a hazai vas különböző czimeken mázsánkint adót fizet, a melynek teljes épségben tartása biztosítva van a vám- és kereskedel mi szerző­désről szóló törvényünknek — ugy gondolom — ne­gyedik szakaszában,maradjonfön, és ne hiusittassék meg kivételes rendszabályok, vagy utólagos vissza­térítések által, legalább addig ne, míg a vasipar szá­mára szükséges vaspályák kiépülnek és a vasipar országosan fölkaroltatik. (Elénk helyeslés.) Azonban, t. ház. ha ezen szakasz igy nem volna mellőzhető, ha ez is már olyan megállapított kikötés, melytől eltérés már nem lehet : ez esetben egy módositványt vagyok bátor benyújtani, mely szerint tehát változtassák ez meg-. Ha, mint előbb mondottam, a fél vám vissza­térítése mértföldenkint 7500 frtot, tehát egyszer mindenkorra, avagy, mivel azt a vasúti kölesön­ből fogjuk fizetni, felszámítva azt azon kamatláb­bal, melybe az kerülne, nem tenne évenkint és mért­földenkint többet 500 forintnál. Én tehát azt gon­dolom, hogy sokkal jutányosabb volna azon na­gyobb összeget, melyre magunkat esetleg kötelez­zük, de oly viszonyok között, midőn ezen eset csaknem bizonyossággal bekövetkezendőnek vé­tethetik, egy feltétlenül elvállalandó kisebb öszeg­gel megváltani. A vállalkozók azt nem utasít­hatják vissza, mert ezen pont szerint kötelesek volnának a vasat lehetőleg a belföldön beszerezni. {Halljuk!) Én tehát azon esetben bátor vagyok következő módositványt előterjeszteni: „Az enge­délyesek kötelezik magokat, hogy a vasúti sínek szükségletét lehetőleg a belföldön fogják beszerez­ni." Ennyi maradna az eredeti szerkezetből; ezután igy szólana a második pont: ,jMinthogy azonban, tekintve azon nagy sinszükségletet, mely előre láthatólag a belföldön jjépitandő vasutakhoz köze­lebb kívántatni fog, kénytelenek lesznek külföldi termékeket is használni, a külföldről behozott sinek­és kapocseszközökért fizetett beviteli vám felének

Next

/
Thumbnails
Contents