Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-226
CCXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 8. 1868.)] 209 tett egy a felek által választandó bíróságra nézve, sőt még tovább ment s azt mondotta, hogy minden perorvoslatnak mellőzésével egyedül egy feljebbvitel lehessen, és pedig a hétszemélyes táblához, s e két fórum, az első és a második, nem csak a törvény és igazság, hanem pláne a méltányosságból indulva ki hozzon ítéletet. Iparkodni fogok a dolgot felvilágosítani, és először szólni fogok a választandó biróságokról; azután az eljárás- és perorvoslatokról; szólni fogok végre a „méltányosság" szóról, és hogy miként lehet mind ezen dolgokat a hazai törvényekből értelmezni, s mily értelemben voltak azok eddig használva, föntartván minden esetre magamnak a jogot, legutoljára rövid megjegyzést tenni a miniszteri eló'terjesztvényre , vagyis a delegált bíróságra. A mi a választott bíróságot illeti, ngv látszik a központi bizottság hasonlatosságot vett az 1836diki XIV-dik törvényczikkbó'l, mely a választott biróságokról szól, és megengedte a feleknek, hogy két-két bírót választva a két bíró ismét elnököt választhasson. E hasonlat, mint átalában a hasonlatok, sántikál; de itt valószínűleg nyakát töri, ha elfog'adnók. Mindnyájan tudjuk, hogy miről szól a 14-dik §.: ,,de plana successione", és pedig vérek között és világos dolgokról, nem pedig dubioso juris titulo, melyek az ekkép sommás utón hozott ítéletben meg nem nyugvó félnek fentartották a törvény rendes útját és a rendes bíróságok előtt; erre nem kell a sok szót vesztegetnünk, ezt ugy is tudjuk mindnyájan. De más gyenge oldala is van ezen javaslatnak : az, hogy előre is valószínűleg fel kell tenni, hogy, ha én mint szerbbirót választok, bizonyára két szerbet fogok választani, a két román pedig két románt; most kérdem: hogy fognak ezek elnököt teremteni ? (Magyart!) Mindenik fél mást candidálván, bizonyára nem fognak megegyezni. Igaz, hogy a központi bizottság ennek elejét vévén, azt mondja, hogy ez esetben a királyi tábla nevez elnököt. Igen is a királyi tábla fog nevezni független elnököt; de vajon minő lesz azon bíróság? midőn mindkét fél egymást elidalni fogná, mert mindegyik rész a maga érdekeit fogja védeni és a pert maga az elnök döntendi el! Ily bíróságot bizonyára a t. ház nem fog elfogadni. (Zaj.) Tovább megyek. A mi az eljárást illeti, vannak törvényeink számosan, melyek arról rendelkeznek, hogy ne a köz eljárás szerint, hanem többé-kevésbbé ettől eltérve, így vagy amúgy járjon el a bíróság. (Nagy zaj.) Ilyen törvényünk számos van: a már emiitettem 1836-diki XIV. törvényczikk, mely sommás eljárást ajánl; az ez tvi XVIII. törvényczikk. mely a vásári biróságokról szól; továbbá a szóbeli biróságokról szóló | KÉPy. H. NAPLÓ. 186 5 / 8 . VII. XX-dik törvényczikk; az 1840-diki XV-dík törvényczikk, mely a váltóról szól: ilyen végre az 1840-diki XVII. törvényczikk. Nem kételkedem, hogy mindnyájan tudjuk ezen törvények tartalmát. Ezek azt tartalmazzák, hogy az első biróságu törvényszék eltérhet sokszor a formaságoktól és rövidebb utón hozhat ítéletet; de egyben sincs kizárva az, hogy a hozott ítéletben meg nem nyugvó fél a maga jogát rendes törvényes utón ne kereshesse ; legalább fen van tartva a megelégedetten félnek a maga jogát a törvény rendes utján kivívni és pedig minden létező perorvoslat felhasználásával. Nem látom tehát okát annak, hogj T midőn a törvényhozás szelleme mindig az volt, most ettől annyira eltérjünk, a mennyire a központi bizottság ajánlja, hogy t. i. csak egyetlenegy, választás által létrejövendő bíróság az igazság és méltányosság szerint hozzon ítéletet, mely minden további perorvoslat mellőzésével csak a septemvirátushoz legyen felebbezhető. T. képviselőház! hogy a dolog még világosabb legyen, bátor vagyok az 1836-diki X-dik törvényczikket például fölhozni, mely az úrbéri ügyekről szól. Nézzük csak, mennyire óvatos volt a törvényhozás, midőn ezen törvényczikket alkotta; pedig nem lehet mondani, hogy ezen tárgy, az úrbéri ügy nem érdekelte volna az egész országot , még pedig bizonyosan nagyobb mérvben, mint most ezen vallási ügy; és mégis mit mond az. a rendbe szedési perekről ? Azt mondja, hogy mindenek előtt kérdés: van-e helye a pernek vagy nincs ? először az uriszék, azután hivatalból a megyei törvényszék, és harmadik instantiában a magyar királjd helytartótanács által döntessék el, és csak akkor, ha mindannyian a pernek helyét látják, kezdethessék meg a per, mely azután csak minden perorvoslat felhasználásával volt befejezendő. Ha tehát törvényhozásunk ily esetben enynyire óvatos volt: lehet-e most azt kívánni, hogy ezen két nemzetiség vallási ügyeire nézve rögtönbíróság állittassék fel, mely csak is abban különböznék az igazi rögtönbiróságtól, hogy itt volna még egy kegyelmi ut: a septemvirátushoz való fölebbezés ? De ezen kegyelmi ut sem sokat nyomna, mert mind az első, mind a másod bíróság a méltányosság szerint ítélne, attól pedig nem lehet sokdt remélni, hogy az ember legigazságosabb, legjogosabb ügyét, el ne veszítse. Ez pedig, ugy gondolom, a t. háznak czélja nem lehet. Ezen szóra nézve: „méltányosság", mivel ez törvényeinkben is leginkább csak ott fordul elő, hol delegátióról van szó, fáradságot vettem magamnak, és megvizsgáltam, előbbi törvényeinkben 27
