Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-225

CCXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 7. 1868.) 191 autonómiájáról szól: azért megengedi a tisztelt ház, hogy álláspontomat tekintettel e fontos paragraphusra kijelöljem. Én legjobban szerettem volna, ha a kormány egy átalános hitfelekezeti törvényt térj észt elő', ahol minden, az államban elismert hitfelekezetek egyenjogú állása az államhoz és egymás közt és a tökéletes önkormányzat biztosíttatnék; midőn azonban ismeretlen okok- és akadályokból ez nem történt. ugy kénytelen vagyok constatálui, hogy ezen törvényjavaslat átalában, de különösen ezen, az önkormányzatról szóló harmadik paragraphus a szerb nemzeti képviselők részéről nem idéztetett elő, egyátalában nem szülemlett meg a szerbek kivánatára; és ennek két oka van : az egyik, hogy királyi okmányokkal bírunk és 1790. törvénynyel, melyek egyházi kormányzatunkat, hanem is minden oldalról, de mégis nevezetesen biztosítják; a másik, hogy mi egyedül a szerb nemzeti egyház congressusát tartjuk illetékesnek minden a nemzeti egyház önkormányzatára vonatkozó kérdés fölött határozni, és e szerint, hogy ezen önkormányzat alkotmányos biztosítását keresse, ennek körét formulázza, és a mennyiben szükséges a törvényhozó testületnek benyújtsa beczikkelyezés végett. E közben két szükséglet adott alkalmat e 3.§-ra:az egyik, hogy e közben román érsekség keletkezett, és önkormányzási biztosítást keresett; a másik, hogy az 1848-iki törvényt tekintve, egyedül a szerbek irányában érvényteleníteni kellett volna, mert nem csak hogy nem biztosítja az egyház önkormányzatát, hanem sérti is. Az önkormányzatnak két oldala .van: az egyik a szervezési jog, a másik a kormányzat joga ezen szeivezet értelmében. Az 1848-iki törvény egyedül az intézkedési jogot biztosítja, de nem egyszersmind az onszervezkedési jogot is: mert nem csak az első congressus alkatát határozta meg rögtön, hanem egyszersmind a további szervezkedési jogot a törvényhozó testületnek tartá fön eszavakkal: „mindenesetre a legközelebb tartandó országgyűlése előtt egybehivandja az összes felekezet által választandó egyházi gyülekezetet (congressust), melynek tagjai add ig is, míg annak szerkezete törvény által rendeztetni fog", stb. Hogy ez az önkormányzat administrativ oldalát is megsemmisíti, szembetűnő, mert a kinek hatalmában van az organismust alkotni, annak hatalmában van közvetve az igazgatás is. Az 1848. t. ez. 8. §-átnem csak hogy kellett volna tekintet nélkül az 186 5-diki congressusra érvényen kívül hagyni, hanem mégis semmisíteni, mert ellene vannak az ország koronája alatt levő összes szerbek, mert az törvén} hozásának körén kívül esik, és mert egyház-iskolái ügyeinkbe közvetve befoly. Merem biztosítani a tisztelt házat, hogy a szerb nemzet közvéleménye ezen törvényjavaslat alkalmával az I848.t. ez. 8. §-a eltörlése mellett nyert ki fejezést; de az ellen is tiltakozik, hogy a szerb egyház önkormányzatára vonatkozólag bármi beczikkelyeztessék, míg a régi szokás szerint egybehívott congressus e tekintetben valamit nem formuláz és az országgyűlésnek beczikkelyezés végett föl nem terjeszt, annyival is inkább, mivel nagyobb része a keleti orthodox szertartású szerbeknek azon vidékeken él, melyek most a magyar korona törvényhozása alá nem tartoznak , mely rész tehát csak a congressuson képviseltetve adhatná beleegyezését, hogy a magyar törvényhozás az egész osztatlan szerb metropolia tekintetében valamit törvénybe igtathasson. A szerb nemzetnek e közben nem volt törvényes orgánuma, melynek utján ezen eszméjét kifejezhette volna, és mi, a szerb nemzetiség képviselői, kik az országos képviselet jellegét hordjuk magunkon, ezen minőségben és egyszersmind a keleti orthodox egyház és a szerb metropolia tagjai, a miniszteri javaslat irányában nem tehettünk mást, mint benyújtani egy oly módositványt, a minőt a nemzet előtt is igazolni kéI pesek vagyunk, és melyet a congressuson is védhetnénk, ha tagjai lennénk. Csak akkor ha a 3-ik §. módositványunk szerint elfogadtatik, nem ellenezzük azt, hogy az országgyűlés a keleti orthodox egyház autonómiája tekintetében valamit beI czikkelyezzen a szerb congressus meghallgatása I előtt, a melynek jogát, hogy ezen ügyben jobb és 1 czélszerübb határozatokat hozzon és beczikkelye| zésre felterjeszszen. sem ezen országgyűlés, sem j mi meg nem rövidíthetjük és megrövidíteni nem is j akarjuk. Se a miniszteri, se a központi bizottság javaslaj taiban előforduló kifejezésekre, melyek nem hangza! 3iak össze módositványunkkal, rá nem állhatunk,, i mert az autonómiát nem biztosítják, hanem indirecte I gyengitik. Az mondatik ugyanis,hogy a keleti orthoj dox vallásfelekezetbeliek ügyeiket az ő felsége által ! jóváhagyandó szabályok szerint intézhetik, rendezI hetik, kezelhetik és igazgathatják: ez föltételezi azt, j hogy minden,a congressus által hozandó szabályok ő felsége jóváhagyásától függnek; ez pedig annyi, hogy j egyházi törvényhozásunk positiv tényezője akoroi na. Ezt megengedni nem lehet: a korona jogai nem terjednek tovább, mint azon határig, melyet a legfelső felügyelet: joga jelöl ki. Az ezen határokon i tul hozott szabályok jók-e, czélszerüek-e bensőleg j az egyházra és vele összekapcsolt ügyekre nézve j vagy nem? az nem érdekli sem a koronát, sem a kormányt. E szerint nem lehet szó a congressus j szabályainak vagy határozatainak jóváhagyásáról, ! hanem a congressus szervezete jóváhagyásáról, I mely szerint bizonynyal sok ügyre nézve nem lesz ! szükséges a korona és a kormány jóváhagyása, hanem csak annak tudósítása, vagy a már jóvá-