Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-222
CCXXIL ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 1. 1868.) 143 Patay István: Szót kérek! A hitelesített jegyzőkönyvre nézve semmi észrevételem ; azt sem feszegetem, hogy nagy hazánkfia Kossuth Lajos lemondó levelének fel nem olvasása jogos volt-e vagy jogtalan; a többség határozott: ón térdet fejet hajtok a határozatnak. Hanem annyit tudok, hogy azon férfi lemondó levele azon testületet illeti, a mely őt igazolta: s az az országgyűlés. Az országgyűlésnek én is szerencsés vagyok egyik szerény tagja lenni, és azon jogról, melyet rám küldőim bizalma ruházott, semmit engedni hajlandó nem vagyok. Ennélfogva ezen okmányt, mint az országgyűlésnek nyilvános okmányát, látni és olvasni akartam. Utána jártam, kérdeztem a kanczellariánál, kérdeztem az elnökségnél, kérdeztem a jegyzőnél; de sehol nem találtam. Tehát most felszorítom az elnök urat, méltóztassék megmondani nekem, hol láthatom, hol olvashatom ezen okmányt? Elnök: Havaiamely tárgyat a t. ház elintéz, akkor az elnökség kezéből az illető tárgy mindjárt kimegy, átadatik a jegyzőnek, a jegyző aztán, mikor a hitelesítés megtörtént, a ház archívumába teszi le. Patay István: Valahol csak meg kell lenni. Horváth LajOS jegyző: Patay István képviselőtársam kijelentésére bátor vagyok megjegyezni, hogy engem e tárgy iránt nem kérdezett. (Nagy derültség.) Egyébiránt az iratok, mihelyt a jegyzőkönyv fel van téve, mindjárt az irattárba tétetnek át. Csiky Sándor: En tudakozódtam jegyző urnái, s jegyző urnák azt tetszett mondani, hogy a levél az elnökségnél van ; tudakozódtam az elnökségnél, de ott sem találtam. (Zaj. Élénk felkiáltások : A napirendre!) Elnök: Méltóztassanak megnyugodni abban, hogy ezen irat is a bevett szokás szerint tárgyaltatik. Az elnök átadja a jegyzőnek, ez pedig a jegyzőkönyv hitelesitése után le fogja tenni a ház archívumába. (Helyeslés.) Keglevich gr. képviselő úr kíván szólani. Keglevich Béla gr.: Az általam igen t, pénzügyminiszter úrhoz a dohány beváltása tárgyában intézett interpellatióra volt szerencsém az igen tisztelt miniszter úr válaszát a dolog komolyságához mért figyelemmel kisérni és az országgyűlési tudósításokból tanulmányozni válaszában fehozott mindazon adatokat, melyeket miniszter irr nézetei indokolására felhozni szükségesnek talált. Meg fogja engedni az igen t. miniszter úr, ha azok bővebb fejtegetésébe nem bocsátkozhatom: mert a mennyire elismerem , hogy azok nagy fontoságuak és helyesek, ép oly szükségesek azon álláspont indokolására, melyet az igen t. miniszter úr e tárgyban elfoglal. En azonban más szempontból indulok ki, és azért más indokok figye' lembe vételére és használatára vagyok utalva. Fölemlítem mindenek előtt azt, hogy teljes elismerést szavazok az igen t. pénzügyminiszter urnák azon nyilatkozatáért, mely szerint ő ezen tárgyat olyannak tekinti, melyen minden esetre segíteni óhajtana. De másrészt sajnálattal kell kijelentenem, hogy az általam igen t. miniszter úr nyilatkozatának azon részében, melyben elmondja, hogy miképen segíthet az általam jelzett bajon azok érdekében, a kiknek ügyében felszólaltam, meg nem nyughatom. Az igen t. miniszter úr főleg ezen három következtetést vonta le előadásából: 1-ör hogy Magyarországon jelenleg a dohányra nézve túltermelés létezik; 2-or hogy a dohánynak európai piaczi ára jelenleg nagyon alacsony; 3-or hogy ezen bajon maga a baj fog segíteni, a mennyiben t. i. a termelők, okulva a jelen tapasztalatain, jövőben kevesebb dohányt fognak termeszteni. Ez áll; de nem segit a bajon, mely ma is fenáll. Hiszem, hogy jövőre nem fognakannyi dohányt termeszteni. Nem is bocsátkozom annak taglalásába : mennyire lesz ez czélszerü államgazdasági tekintetekből, mennyire nem? csak azt jegyzem meg, hogy mig a jelen calamitáson nincs segítve, addig nem csak directe a termelők érdeke van fenyegetve, sőt indirecte fenyegetve van az államé is, mert ez által az adóképesség csökken. Fenyegetve van a termelők érdeke, mert csakugyan akár rá szánják magokat a termelők a dohányt a magok révén eladni, akár az igen t. miniszter úr által kilátásba helyezett módon fog ezen kérdés megoldatni : minden esetre igen csekély árt fognak a dohányért kapni. Ha tehát azon eljárás követtetik, melylyel az igen t. miniszter úr a termelőkön segíteni óhajt, a mely szerint megengedtetnék, hogy a termelők dohánya a kincstári raktárakban letéteniényeztethetik, ott dij nélkül őriztetik, sőt a dohány jelenlegi folyó árának fele arra előlegeztetik, azontúl — ha lehet eladni — díjtalanul a termelők részére lehetőleg legjobban eladatik; ha, mondom, ezen eljárás szándékoltatik : akkor talán e részben azt lehetne eredményként elérni, hogy a termelők érdekei jobban meg lennének óva, ha t. i. tisztába jönnénk az iránt, a mire nézve látszik lenni a véleménykülönbség a miniszter úr közt és közöttem, 0 t. i. mint tényt fogadja el, hogy azon ár, a melyet én is fölemiitettem, és a melyet jelenleg a kereskedők kínálnak, t. i. egy mázsáért egy-két frt a valódi piaczi ára a dohánynak. En nem vagyok azon véleményben; és erre nézve bátor leszek felhozni egy-két adatot: oly adatot, mely mig egyrészt azt mutatja, hogy talán jobb árt lehetne
