Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-188
88 OLXXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 13. 1867.) kiadásnak, mely a nemzetet az alkotmányosság tettleges élvezetébe vezette és azt számára biztosítja, é*s ez hitem szerint nem egyéb, mint az adott szó beváltása, a becsületes kiegyezkedés végrehajtása. Mi volt, t. ház, eddig is az absolut kormányzatnak leghatalmasabb protektora, mint az illetőkre oly igen kedvező körülmény, hogy az állam folytonos pénzügyi zavarban lévén, azon nézet lépett előtérbe és folytonosan fentartotta magát, hogy a halomra növekedett terheket és kötelezettségeket alkotmányos kormányzattal nem, hanem csakis absolut utón, a hatalom parancsszavával lehet teljesíteni és felhajtani? S ha mosta quota és államadósságok helyes elintézésével ezen Eris almája kiesik a játékból, azt hiszem, a reactio meg fogja kapni az utolsó halálos döfést, mely után aligha lesz valaha feltámadás. Habár, t. ház, némely részről kárhoztatás jön is az országgyűlés többségére a közösügyi törvény létrehozása miatt, én részemről azon nyugodt meggyőződésben vagyok, hogy épen egyenesen ezen törvény hozta ki az országot a legnagyobb labyrinthusból, mely előbb-utóbb a nemzetet végveszélybe döntötte volna. Hol állnánk ma is e törvény nélkül ? A passivitás, a negatio terénaz absolut kormányzat tátongó mélysége előtt! Pedig, uraim, csakis a munkálkodás és actió hoz eredményt. A semmittevés eredménye is semmi; meg is vagyok teljesleg győződve, hogy az apathia és tétlenség soha se fogta volna a sült galambot szájunkba juttatni. De még kevésbbé osztozhatom, t. ház, a szélső bal oldal által előterjesztett népszavaztatási nézetben : mert az nem csak hogy nem helyes, de sőt még legsarkalatosabb törvényeinkbe is ütközik. Ugyanis az 1791 -ik évi XII-ik törvényczikk, melyre épen ezen oldalnak férfiai igen sokszor nagy súlyt és nyomatékot helyeznek, határozottan azt rendeli, hogy Magyarországban a törvények hozása, magyarázata, eltörlése egyenesen csak a koronázott fejedelemmel és az országgyűlésre összesereglett rendekkel, következőleg az országgyűléssel közös jog, s a törvény szavai szerint „azonkívül nem is gyakorolható." Ezen nézet megsérti egyenesen az idézett törvényt, mert a törvényhozás tettleges jog gyakorlatába bevezet egy oly íactort, mely, habár souverain, souverainitását átruházta az önnön szabadon választott képviselőire, és a törvényhozást ezek által gyakorolja. Megsértés és legvastagabb bizalmatlansági szavazat volna ezen országgyűlés összes képviseletére, melyből bizonyosan az indítványozó úrra esnék az oroszlánrész. Mivel azonban én küldőim részéről mindeddig teljességgel semmi bizal- I matlanságnak jelét tapasztalni szerencsétlen nem voltam, se okom, se hajlamom a népszavaztatási tervezethez csatlakozni. Patay István: Elhiszem! Simay Gergely: Ha párhuzamot vonunk a múlt és jelen között, a helyzet ebben központosul: régi terhek alkotmányos önkormányzattal, vagy régi, talán nagyobb terhek absolut kormányzat mellett. Ehhez, t. ház, nem kell commentár. Engedje meg a t. ház, hogy Ivánka Imre képviselőtársam egy tételére egy igénytelen megjegyzést tegyek. Ha nem csalatkozom, azt mondta, hogy az államadósság egy utolsó kártya a nemzet kezében, ne siessünk ezen utolsó kártyát kiadni. Én ellenkezőleg, t. ház, azt hiszem, hogy épen azért, mert e kártya utolsó és a nemzet kezében van, nem kell késnünk annnak kiadásával, hogy ezen veszélyes kártyajátéknak már valahára vége szakadjon. (Helyeslés.) A törvényjavaslatot a részletes vita alapjául elfogadom. {Helyeslés jobbfelöl.) Csengery Imre: Olgyay Lajos\{Nincsjelen.) Manojlovics Emil! (Nincs jelen.) Luzsénszky Pál báró! {Eláll!) Luzsénszky Pál báró: El nem állok ! {Halljuk !) T. képviselőház! Előre bocsátom, igen rövid leszek, mert én az előttünk fekvő törvényjavaslat bírálását csak törvényes szempontból veszem. Ezen tekintetből itt arról szó nem lehet, elvállaljuk-e az államadósságok egy részét vagy ne, mert ezt a törvény parancsolja; csak arról van szó, mennyit vállalunk el, és ezt is a törvény határozza meg, mert a törvény egyenesen kimondja: a méltányosság alapján, a mennyit elbírunk. Én semmi módját nem látom, mikép tudhassuk meg, menynyit bírunk elvállalni, ha nem követjük indítványát Tisza Kálmán tisztelt barátomnak: annál fogva én egészen ahhoz csatlakozom, de csatlakozom ahhoz azért, mert szent előttem azon viszony, melylyel küldőim irántam voltak. Nem vagyok felelős, azt igen jól tudom, azért azoktól, kik szintén oly jól tudják, hogy nem felelősek, mint én, igen jámbor vállalkozásnak tartom, hogy a felelősséget magokra vállalták ott, hol tudjuk, hogy nincs lény, nincs testület, mely őket felelősségre vonhatná; {Ellenmondás a jobb oldalon) hanem igen is tartozom elismeréssel azon bizalomért, melylyel választóim irántam viseltettek választásuknál, és ezen bizalomnak meg nem felelnék ép akkor, ha elvállalnék oly terhet, melynek minőségét nem tudom, elvállalnám addig, niig nem tudom a bevételt az országban, mely fizetési képességünk mértéke. Ennélfogva én az előttünk fekvő törvényjavaslatot a részletes vita alapjául el nem fogadhatom. (Helyeslés a bal oldalon.) Jankovich Antal: T. ház ! Az előttünk fekvő törvényjavaslat ellen Debreczen város érdemes
