Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-188

82 CLXXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 13. 1867.) ferde politikájával, kiengesztelhetné a cseh és többi szláv nemzeteket, s meg tudná tartani a birodalomnak a különben gr. Goluchovszki kormányának •eljárása miatt aligha veszendőbe nem menőGáesés Lodomérországokat; de ez kívánatos, uraim! •csak ugy, hogy e mellett mi se sülyedjünk, mert ha elsülyedtünk , aligha fog segíthetni szomszédunk , még ha politikáját meg is változtatná, ugy. mint mi készek vagyunk őt segíteni most. Pedig felfogásom szerint a magyar korona országainak, s köztök az itt nem is képviselt Horvát-Tótországoknak sülyedni kellene, mivel ők fizetnék az örökös 31 milliónyi évi tributumot, még a lajtántuli országok adósságaínak teljes megszűnte után is, s fizetnék ezt folytonos, évről évre szaporodó defieitek mellett, minthogy az elő nem teremthető iuvestitionális tőkék hiányában anyagilag nem is fejlődhetnének; s az ily nemű állapotok előidézése iránti felelősséget magamra venni nem kívánom. Hátra van még, hogy azokhoz fordulva, kik a nagy teher elvállalását, a nélkül, hogy annak megbirhatása iránt meggyőződést szerezni kívánnának, politikai tekintetekből pártolják, s ezen eljárásukat jelesül a visszanyert szabadság különben valószínű veszélyeztetésével indokolják, ismételjem, mit nem rég volt alkalmam nyilvánítani e t. házban : hogy t. i. a lehető Iegroszabb politikának tartom hazánk túlterhelését, kivált jelen consolidálatlan állapotunkban : hogy továbbá nem tekintve azt, van-e vagy csak lesz szabadságunk? mi egyéni felfogás'ól függ, a szabadság akár kivivására, akár fentartására nem találom ugyan alkalmasnak a nagy hadseregeket, melyeket legjobb esetben is kétélű fegyvernek tartok, de még kevésbbé találom alkalmasnak a pénzáldozatot. Nekünk mindenek felett egymás iránti szeretetre, bizalomra, tehát a nemzetiségi és emaneipationalis kérdések méltányos megoldására, s ez által megszerzendő morális erőre van szükségünk, mely mellett egyedül lehetséges a szabadságot elnyerni, meg is tartani; s minthogy ez meggyőződésem, s minthogy a fen érintett concret eset előálltával a törvényhozás minden egyes tagjára háramlandó felelősséget magamra venni nem kívánom : Tisza Kálmán képviselőtársam indítványát pártolom. {Helye, lés a bal oldalon?) Tanárky Gedeon: Az előttem szólott t. képviselő ur egész őszinteséggel azon vallomást bocsátotta előre, hogy a dualismusnak nem barátja. Kénytelen vagyok megjegyezni, hogy mivel viszonyaink közt, egyedül ezen formában lehetséges itt ezen úgynevezett birodalomban az alkotmányosság, ezen őszinte vallomásból ast is lehetne következtetni, hogy ha a dualismusnak nem barátja, az alkotmányosságnak sem barátja, (Kikiáltások a szélső bal oldalon : Ohó ! A jobb oldalon : Ugy van !) és így talán az absolutismusnak barátja. Ez lehet, uraim, a legbensőbb meggyőződés, ez lehet izlés dolga. (Tetszés a jobb oldalon.) Bocsásson meg nekünk, ha a mi meggyőződésünk és Ízlésünk más, és ha mi a dualismust azért, mert föltételének ismerjük a lehető alkotmányosságnak elfogadjuk, sőt védeni kivánjuk. (Helyeslés a jobb oldalm.) Ezt csak előre bocsátottam. Sajnálom, hogy t. barátom, Jókai Mór nincs jelen. (Közbeszólás a bal oldalról. Halljuk!) Élőadására van némi megjegyzésem. Azt, hogy minő lesz Ausztria külügyi politikája, és mi annak mindig és minden viszonyok közt alázatos szolgálója, financz politikája, olyan-e, a mint ő jósolta, azt nem tudom; vajon azon bizonyos eligérkezés, a mit t. barátom megemlített, melyre Ausztriát mostanában azon még be sem váltott 40 millió Salinenschein ingerelte volna, békére vagy háborúra fog-e vezetni, ismét nem tudom; de én ugy hiszom, békére ép ugy foghat, sőt talán több a kilátás ezen eligérkezés folytán a békére, mint a háborúra. (Helye: lés a jobb oldalon.) Azt mondotta t. Jókai Mór, hogy azon hatalom szavára ígérkezett el Ausztria, mely egyetlen még ma, mely más államok ügyébe avatkozni óhajt. En ezt, bocsásson meg, egy kissé nagyon is kellemes felfogásnak tartom. (Derültség a jobb oldalon.) Én azt hiszem, t. ház, hogy ha széttekintünk, találhatnánk még mi más hatalmat is, melynek étvágya van más államok ügyeibe avatkozni, mely hatalom, ha nem is tekint nyugat'-a, annál feszültebb figyelemmel néz keletre; (Ugy van!) és megtörténhetik, hogy az éjszaki fény által okozott optikai csalódásnál fogva kelet határát egy kissé messze terjeszti. Azt óhajtom, t. ház, hogy t. Jókai Mór, ki klassikus költő, és kinek müveit szívesen olvasom, hogy ő ne legyen a régiek értelmében klassikus költő, mert a régi időben a költőket vateseknek, jósoknak is tekintek: óhajtom tehát, hogy e tekintetben ne legyen klassikus. (Tetszés a középen.) Azt mondtam, t. ház, hogy milyen lesz Ausztria külpolitikája és ezzel mulhatlan kapcsolatban járó financzpolitikája, azt nem tudóm; de hogy milyen volt a múltban, azt igyekeztem tanulmányozni, s ugy hiszem, némileg ismeretére is jutottam : és épen azért, mert múltját ismerem, hogy lehetőséget szerezzek arra nézve, hogy az a jövőben olyan ne legyen, mint a múltban volt, egyes csekély szavazatommal én is ezen javaslathoz járulok. Ha ezen kérdés, t. ház, mely előttünk áll, uj kérdés volna, valóban szerencsétlennek tarthatnék magunkat, hogy ily roppant kérdéssel, milliárdnyi adósságban részesülés kérdésével,