Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-187
CLXXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 12. 1867.) 59 jak azon hibás és visszás következtetésnek, hogy Magyarország fizetett, tehát van neki: mert épen ezen fizetés folytán egy másik tétel áll elő, az t. i., hogy miután Magyarország fizetett, és tette ezt maga megerőltetésével, most már nincs neki. Mert mellőzve ezt, uraim, és nem tartva szem előtt a bevételeket és kiadásokat, ez eljárás mellett nem sok kell hozzá, hogy magyar finanez-rendszerünk tökélesedése oda jusson, hol a legfenségesebb kezdődik — a semmihez. Legalább együttes tárgyalása a budgetnek e törvényjavaslattal, ennek fanyar és kellemetlen! izét legalább részben enyhítette volna, mig igy bekapatva a financz tortúrák azon neméhez tartozik, mely után nem tudjuk, lesz-e uj élet, lesz-e feltámadás. Van egy latin közmondás, mely igy hangzik: Boni pastorisesí tondere pecus, non deglubere. Angliában még arra is különös gondot fordítottak és különös fűszert találtak fel,hogy gyapját a juhoknak minden fájdalom nélkül vegyék le. A törvényjavaslat nem tartozik e szerencsés találmányok közé; de fel lehetett volna egy kis meehanica utján azzal ruházni, ha az, a mi most elől adatik, hátul, a költségvetés pedig, ami most hátul hagyatott, elől adatott volna. Pedig ez eljárás nem ismeretlen a pénzügyminiszter ur előtt, mert midőn a parlamentalis kormány kinevezte tése folytán magát azon fényes tettel inaugurálta, hogy csaknem üres erszényből a gödöllői uradalmat a koronajószagok számára megszerezte, e tette előtt mindenki kalapot emelt, mert a dolgok bölcs egymásutánját oly ügyesen rendezve, oly finom érzéket és tapintatot tanúsított, a mely által a talán nem igen kedves magyar pénzügyér állását; tűrhetővé tette s jótékony hatását felfelé el nem téveszthette. De most, uraim, midőn e hatást lefelé, a nép irányában kellene megkísérteni, nekem ugy tetszik, mintha a már megszavazott quota daczára is kiesett volna a tactusból. A bevételek előismerete nélkül e törvényjavaslat elfogadása nekem ugy tetszik, mintha valaki palotát építene, de kifeledi a tervből a szükséges lépcsőzetet. Azonban van a költségvetésnek még egy magasabb szempontja is : ebből ismeri meg a nemzet, vajon a kormány politikája a béke vagy háború felé hajlik-e, mily összegek állanak rendelkezésére, a földmivelés, ipar emelése, a népnevelés előmozdítása, a bünfenyitő rendszer javítása, a közigazgatás és igazság kiszolgáltatás gyorsítása tekintetéből; pedig azt mondja a franczia: a felebaráti szeretet magunkon kezdődik. Mindazon ellenvetések, melyek Tisza indítványa ellen emeltettek, a vitatkozás vég stádiumában, leginkább eszélyesség és magasabb politika körében keresnek menedéket és érveket. Lássuk i tehát az eszélyesség kérdését. Az eszélyesség első : és alapfeltétele az elővigyázat és körültekintés : megvan-e az, midőn szó sem tétetik a nemzeti bécsi bankról, mely egyszersmind egyedüli jegybank a birodalomban, s a melynek államüzletté alakulása a birodalomban, s azonositása veres fonalként szövődik a statusadósság szomorú történetébe és a mely egyik fő forrása jelen válságainknak ? Hol van contrapondiuma ez intézetnek e törvényjavaslatban ? hol van a paritás elvéből folyó előrelátó intézkedés? Az eszélyesség azt kívánja, hogy előbb tanuljunk meg úszni, mielőtt neki dűlnénk az árnak, és a haláltól félelmünkben ne legyünk öngyilkosok. Különben is a bevételek és kiadások ismerete két eshetőséget állit elő; vagy fedezi a bevétel az elvállalandó összeget vagy nem. Ha nem fedezi, akkor haszontalan volna minden erőködés, jelenleg is már tulcsigázott adóink mellett, melyeket szaporítani nem lehet; ha pedig fedezi, s attól kell mégis félnünk, hogy annak folytán többet követelnek, ez által ismét e szerződés erkölcsi hitelét rontjuk meg, feltéve hogy az a másik léi kénye kedve szerint eshetik változás alá. A politika körvonalai még ruganyosabbak mint a számok, és fogalma épen oly relatív mint a szabadságé. A politika Ausztriában más fogalmat fejez ki, mást Magyarországban. Ausztriában jelenleg a politika fogalma az, hogy mindenekelőtt és minden áron paizst és pánczélt formáljanak az államadósságokból magoknak. Az én felfogásom szerint pedig a politika azt hozza magával szemben a külviszonyokkal, hogy Magyarországnak azon katonás szellemét, mely az idők viharaiban soha sem csalt, katonai intézetek, Ludoviceum életbe léptetése által kiművelni és fokozni , s évenkinti gyakorlatok által meg kell edzeni, hogy szembe állhasson a birodalom minden ellenséggel. Legmagasabb színvonala volna pedig a politikának az, mely ugy rendezi itthon az ügyeket, nehogy a tulterheltetés miatt, midőn ama fekete pontok közelebb vonulnak, bárkinek is oka legyen azt mondani: „Quid mihi refert, clitellas dum portem meas?" Végre az időben keresett ellenérvre válaszolok magával az idővel, amely is ennyi: a közigazgatási év már vége felé jár; ha a budget a ház asztalára letéve és attól elfogadva nem lesz, mielőtt a jövő közigazgatási év bekövetkeznék, félek , hogy.t. pénzügyminiszter ur azon gondolatra jön, mint ama római proconsul Galliában, ki, hogy a költségeket szaporítsa és fentartsa, 14 hónapra ha tározta az esztendőt. Pártolom Tisza inditványát. (Helyeslés a bal oldalon.) Kardos Kálmán: T. ház! Nehéz ily nagyfontosságú kérdéshez, minő jelenleg tárgyaltatik, ily sokoldalú megvitatás után szólani, nehéz, midőn 8 *
