Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-187
56 CLXXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 12. 1867.) tossággal. Mindaddig, mig az absolutismusban a rendet látja képviselve, mindaddig mig a szabadságban az anarchiától fél, mindaddig, az absolutismust fogja támogatni, a szabadság ellen fog törekedni ; (Élénk helyeslés a középen) de a mint átlátja az ellenkezőt, mindjárt megfordítja szerepét. (Tetszés a középen. Madarász József/tjét csóválja.) T. barátom, a ki fejét csóválja, igen könnyen fogja átlátni azt, a mit épen mondottam: a tapasztalásból. Kevés esztendeje múlt, és láthatta, hogy a pénzvilágban egyszerre nagy mozgás uralkodott; hogy egyszerre azon osztrák állampapírok, melyek oly kényelmesen ott hevertek esztendőkig az amsterdami, augsburgi, frankfurti és baseli bankárok bibliothékáiban, bekötözve, kötet kötet mellett, csupa metalliques, mind ezen állampapírok, melyek ott oly kényelmesen voltak elhelyezve, egyszerre honvágyat kaptak, (Derültség) mind vissza kezdettek mászni Bécs felé, honnan kikerültek ; és azon pénz, mely ez által felszabadult, hová ment? Amerika papirjait kezdették vevegetni, azon Amerikáét, melyben akkor belháború dühöngött: mert a tőzsde, a tó'zsérek átlátták, hogy az amerikai belháboruban is már a í-end csirája van lerakva; mig ellenben az osztrák absolutismus már előjele az anarchiának, melynek múlhatatlanul be kell következnie. Ez pedig történt Iiichmond és Szadova előtt. Midőn visszakerültem Magyarországba, azt találtam, hogy a kiegyezkedés munkája már folyamatban van. Örömmel láttam, hogy a múlt tapasztalatain okultunk. Láttam, hogy meg nem elégszünk azzal, hogy fejedelmünkkelkiegyezzünk, hanem ki akarunk egyezkedni azon tartományokkal is, melyekkel 300 esztendőn át, sem az ő, sem a mi akaratunk szerint, de mégis együtt voltunk, együtt éltük állami életünket, melyből épen azért sok oly kötelék származott, mely nem a jogból, hanem az életből nőtte ki magát. Elhatároztuk, hogy azon tartományokkal, mint szabad nemzet szabad nemzettel, a paritás alapján és csak ugy, ha ők ugyanazon szabadsággal, ugyan azon constitutionalismussal és parlamentalismussal birnak mint mi, ki akarunk egyezkedni. Ugyanazért ezen javaslatot, mely most előttünk fekszik, nem tekinthetjük ugy mint törvényt: ez egyezmény. Ha pusztS, törvény volna, meglehet, én is azt mondanám, hogy biz az terhes, és jobb szerettem volna, ha alakja más. De ez egyezmény : ezt nem egy rész csinálta, hanem mind a két rész; és azért nagyon valószínű, hogy mind két rész terhesnek véli. Ez az egyezmény alapja, ez az egyezmény természete. S csakugyan látom, hogy ezen egyezmény ellen sokan, kiknek véralkata kissé gyorsabb, panaszkodnak; látom, hogy ugyanaz történik a túlsó oldalon is: s ha a két országgyűlésben mondott beszédeket halljuk, azt sem tudjuk, innen hangzik-e hozzánk a panasz, vagy pedig onnan; még pedig olyanok részéről jön e panasz, kik különben nem épen egy párthoz tartoznának. Én azt tartom, hogy ezen egyezményigazságoskriteriumaépen abban áll, hogy azzal sokan ugy ezen, mint a másik oldalon nincsenek megelégedve. Ha pedig nem akarunk egyezkedni, ha mi ezen egyezményt elvetjük, akkor világosan elvetettük az alapot is, a melyre szabadságunkat felépíthetjük. Ez a fő nézet, mely engem ezen törvény elfogadásánál vezet. Én nem csodálkozom azon, hogy azok. kik a közösügyi törvényt rosznak tartják, kik azt hiszik, hogy az jogfeladás, annak következése ellen természetesen szintén protestálnak; nem csodálkozom azon, hogy azok, kik nincsenek még egészen tisztában magokkal, vajon ezen egyezmény rosz-e vagy jó, kik annak jóvoltában kétkednek, hogy ezek bizony nem szeretnek kifolyásához hozzá járulni, hogy halasztani akarják, továbbra húzni, és több felvilágosítást kérnek ezen ügyben, mindamellett, hogy ez által azon kényelmetlen helyzetbe jönnek, mely épen reájok nem illik, hogy t. i. sokan azt találják, hogy ők a halasztó pártot képezik, bár meg vagyok győződve, hogy Ők a haladok táborához tartoznak. Mivel azonban nincsenek tökéletesen meggyőződve a közösügyi törvény helyességéről, természetesen csak nagyon kétkedve és nehezen tudnak vagy épen nem akarnak hozzá járulni annak következéseihez : a miből az foly, hogy ők cireamvallá1 óknak, conservativoknak tekintetnek, holott ők igazi valódi liberálisok, és a haladást kívánják ép ugy, mint bárki közülünk. Jól értem én ez állást, a mint jól értem a mienket is, kik egyszerűen azt mondjuk, hogy mi elfogadjuk e terhet, mert ez szabadságunk ára. Ugy' nézzük mi azt, mint árát azon szabadságnak, melymek elébe tekintünk; ugy nézzük azt, mint előkészítését azon alapnak, melyben talán századokra kiható kifejlődésünk gyökerezik. Jól tudom, hogy midőn a cultusminiszter itt legelőször emiitette a szabadság nevét, volt néhány hang, mely azt kérdé: hol van hát e szabadság ? Igen csodálkozom, hogy itten, e teremben még azt kérdheti valaki, hol van a szabadság ? Ott van az abban, hogy a nép szabadon választja képviselőit; ott van abban, hogy a nép szabadon választott képviselői e teremben a törvények felett discutiálnak ; ott van a szabadság, hogy- ezen nép képviselőinek többségét repraesentálja a felelős minisztérium ; ott van a szabadság, hogy ezen minisztériumon kivül senki egyéb nem kormányoz Magyarországon. (Elénk heljeslés a középen, nyugtalanság a balon, zaj. Halljuk, halljuk !) Ott van a szabadság, hogy ezen országgyűlésen kivül nincs senki, ki törvényt hozhasson Magyarországnak; (Tetszés a középen) ott van a szabadság, hogy mindenki szabadon mondhatja
