Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-186

50 CLXXXVL ORSZÁGOS annyi érvényök lehet, hogy a t. ház azon esetre, ha Tisza Kálmán indítványát elfogadhatónak nem véli, mielőtt az államadósságok után járó évi járulék összegének meghatározásába bocsátkoznék, hiteles adatokból kellőkép nyomoztassa azon sokszor emiitett előzetes tehernek alapjait, hogy e szerint meggyőződést meríthessen arról, vajon e tekintetben megtörtént-e mind az, minek Magyarország érdekében az igazság és méltányosság alapján naeg kellett történni; hogy e szerint ezután az államadósság után elvállalandó évi járulék összegéről is nagyobb megnyugvással határozhasson. Bocsánatot kérek, ha untatom a t. házat; még néhány szóm van. (Halljuk!) Mondathatik ezek ellen, miket felhoztam, és sokszor mondatott is, hogy a birodalmi tanácsban képviselt országok mindezen kiadásokat nem csak okszerűen és helyesen, hanem jogosan is tették, és tehették saját adóikból, mert mind a mellett a monarchia központi szükségleteihez évenkint nagyobb öszegekkel járultak, a magyar korona országainál ; és mondatott nem egyszer, hogy a monarchia háztartásában támadt deficitnek fő forrása épen az, hogy a magyar korona országai részéről a központi szügségletekre kelleténél kevesebb szolgáltatott be. Énnekem nincsenek az iránt adataim, hogy régi, hajdani években egy részről a magyar korona országai, más részről őfelsége többi országai részéről a központi államszükségleteknek fedezésére évenkint mi szolgáliatott be. 1845-ben azonban, midőn az örökös tartományok részéről 65 millió szállíttatott be, a magyar korona országai részéről, hozzá adván a katonai deperditák által leszolgált 1 millió forintot, 19 millió fizettetett. 1846-ban az az örökös tartományok beszolgáltatása 63 milliót, a magyar korona országaié, a katonai deperditák terhének hozzá számításával, 21 milliót tett. 1848ban az örökös tartományok 64 milliót, a magyar korona országai, hozzászámítván a deperditák által fizetett 1 milliót, 20 milliót adtak. Feltűnő, hogy ezen években 5s a magyar korona országai körülbelül ugyanazon arányban járultak a központi szükségletek fedezéséhez, mint később azon hat évben, melyekre nézve a zárszámadások kezeinkben vannak, az akkor létezett egységes kormányzat által adóképességeiknek kimerítéséig járulni kényszerittettek; de a dolog igen természetes : mert habár a magyar korona országaínak állami bevétele készpénzben kevesebb volt, mint ő felsége többi országainak hasonló bevétele, de a saját számokra levont kiadásaik is sokkal kisebbek voltak, mint ő fjlsége többi országaínak hasonló kiadásai. Nem fogadhatom el azért kétségtelen tény gyanánt azt, hogy a magyar korona országai hajÜLÉS. (Decz. 11. 18G7.) dan aránylag kevesebbet szolgáltattak volna a monarchia központi szügségleteinek fedezésére, mint ő felsége többi országai. De ha megengedem is, hogy készpénzben, közvetlenül, aránylag a magyar korona országai kevesebbel járultak a monarchia központi szükségleteinek fedezéséhez, mint ő felsé| ge többi országai, közvetve mégis azokhoz nagyobb j mérvben járultak, mint megillette őket, azon vám, rendszer következtében, mely a monarchiában diI vatozott. (H'lyedís a bal oldalon.) Tudjuk, hogy a magyar korona országai ő ! felsége többi országaival egy közös vámvonalban | voltak és vannak egybefoglalva; ezen vámrendszer által ugy, mint az hajdan kezeltetett, a magyar korona országai hermetice el voltak zárva a külföld gyártmányaitól. Ennek folytán a birodalmi tanácsban képviselt osszágok történeti okokból előbbre haladt iparüzleteik számára a magyar korona országaiban kizárólagosan élvezett piaczczal, következőleg egyedárui előnyökkel bírtak. A külgyártmányoknak a magyar korona országaiból kizárása, s a jelenkor fejlettebb közlekedési eszközeinek nem léte miatt viszont a magyar nyers termények is ki voltak zárva a külföldi piaczokról, ezeknek is egyedüli piaeza szintén az örökös tartományok voltak, s így ezen országoknak lakosai nyers terményeink megvételében is egyedárui árakat szabtak. Ezen vámrendszer akasztotta meg fejlődésében a magyar korona országaiban a földmivelést, s tette a fejlettebb ipar egyedáruilag ápolt concurrentiájának természetes előnyei s a közbenső vámvonalnak e czélra irányzott részrehajló kezelése mellett lehetlenné a magyar iparnak felvirágzását. Ezen vámrendszer szegényitette ela magyar korona országait, csökkentette adóképességöket, míg ellenben növelte a birodalmi tanácsban képviselt országok iparát, következőleg földmivelésök felvirágzását, öregbítette adóképességöket, s lehetővé tette, hogy nagyobb készpénzbeli adózásaik mellett saját javukra nevezetes javításokat és beruházásokat is tehessenek; s ha ők ezen javításokat nem a központi pénztár készletéből s a folytonosan deficites években néma felvett államkölcsönökből, hanem saját adójokbóí tették, tették az emiitett vámrendszer közvetítése mellett a magyar korona országai anyagi erejének saját adóképességöknek öregbítésére lett felemésztésével. (Felkiáltások : Igaz!) Hogy ez így történt, hogy a közös háztartás a birodalmi tanácsban képviselt országokra nézve hasznos, nem hátrányos, azt eléggé mutatja az eredmény, mely abból áll, hogy a közös háztartás ideje alatt, a birodalmi tanácsban képviselt országok anyagi erejökben folytonosan növeked-