Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-197

266 CXCVH. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 21. 1867.) azért, hogy ő felsége többi tartományain segítsen. Az első redactióról mindenki azt hitte, hogy abban az ország által vállalandó terhek praecise benfog­laltatnak; azonban némelyek már akkor aggódtak, és kívánták, hogy az erre vonatkozó törvényben az államjegyek száma határozottan tétessék ki, midőn a törvényjavaslatot a ház többsége elfo­gadta. Mi következett ebből ? Az, hogy vagy a két minisztérium, t. i. a magyar minisztérium és az osztrák minisztérium nem jött tisztába ezen kérdés fölött; vagy pedig, hogy mind a kettő egy véle­ményen volt ugyan, de mindkettő ily taktikával akarta keresztülvinni azt, a mit az ország rendéi az előtt nem értettek. Ezen szerkezet által lett vi­lágos, hogy azon 100 millió Salinenscheint, leg­alább a lajtántúli minisztérium — hogy e kife­jezéssel éljek — beleértette az előbbi szerkezetbe. Hogy a mi minisztériumunk beleértette-e vagy nem? azt nem tudom; de hinnem kell, hogy bele nem értette: mert ha beleértette, akkor bátorkodom kimondani, hogy a mennyiben a törvénynek tisz­tának és szabatosnak kell lennie, elvárhatta volna az ország, hogy, főleg akkor, midőn az ország oly kötelezettséget válla] magára, melyet csak méltá­nyosság szempontjából vállal el, és mely kötele­zettség elvállalásánál más indoka nincs, mint a szükségesség, mondom, akkor elvárhatta volna az ország, hogy nyíltan tárják ki mindazon terhet, a melyet a szerkezet alatt értenek. Véleményem, ennélfogva az, hogy minden félreértés kikerülése végett a IX-dik osztály észre­vétele igtattassék a törvénybe. Mert habár némi részt megnyugtat a t. miniszter urnák azon kije­lentése, hogy a lajtántúliak se vélekednek más­ként e törvény értelme iránt: mégis én e tekintet­ben csak akkor leszek megnyugtatva, ha a törvény erről nyíltan szól: mert a mi megtörténhetett egy­szer, megtörténhetik másodszor is. (Helyeslés a bal oldalon.) HaláZS Boldizsár: T. ház! A hitregéből ta­nultam, hogy bizonyos Sibylla könyveit, melyek­nek meghatározott száma volt, (Halljuk! Halljuk!) midőn az először megszabott árot nem akarták megvenni, akkor elégettek belőle egyet; de az ár ugyanaz maradt; elégettek kettőt; égették apró­donkint; de a megmaradtak ára mindig ugyanaz maradt. Én ugy látom, t. ház ! hogy a mi alkotmá­nyunkat rs agy részt szintén elégették, meg is vet­ték érte azon árt, melyet kívántak: most mind nem elég. Itt van a baj, t.ház! Pedig a jobb oldal t. vezérszónoka akkor, midőn az államadósságot megszavaztuk, illetőleg megszavazták, azt mondot­ta, hogy itt van a legszélső határ, ne tovább! És ime, t. ház, midőn a t. kultuszminiszter ur maga mondja, hogy ebből semmi teher sem háramlik az országra: miért követelik hát tőlünk, a mi rajok nézve nem haszon, reánk nézve nem teher ? Ha tehát nekünk megnyugtatásunkra szolgál az, hogy a mi meg van szavazva — keserves bizony, hogy meg van — de maradjon; de az által, t. ház! nem tar­tom magamat megnyugtatva, hogy a IX dik osz­tály módosítása a törvénybe igtattassék, hanem azt kívánom, hogy átalában semmi se menjen már be. Sok tekintetben azzal vigasztalnak bennünket, t. ház! hogy mi paritásban vagyunk. Méltóz­tassanak megbocsátani, olyan formán hangzik ez, a mint én hiszem, hogy biz ez parirozás. Azt mondják, hogy mi egyezkedtünk, és hogy ezen egyezkedés egész legyen, vagy is hogy az ered­mény reánk nézve hasznos legyen: paríroznunk kell mindannak, mi Bécsből meghagyatik. Én ugy látom, hogy mivel az országgyűlés 812 millió államjegyért jót áll, aztmondják, most áll­jon jót 400 ért. Mi itt a különbség ? 88 millió. Ha hy­pothekára vannak kibocsátva e sójegyek, hisz elég biztositéka van azoknak, kiket illet: mi szük­ségök tehát a mi jótállásunkra? Tisztelt képvi­selőház ! lesz nekünk alkalmunk rá, ha Bécsben megengedik, hogy saját investitiónkra, magunk fo­gunk majd államjegyeket kibocsátani; elégedjünk mi meg azzal, és ne álljunk jót olyan államjegyekért, a melyek nem javunkra, hanem csak kárunkra lehetnek. Én tehát a módositvány ellen szavazok. (He­lyeslés a szélső bal oldalon.) Lónyay Menyhért pénzügyminszter : T. ház! Ha a vitát berekesztettetek méltóztatnak tekinteni, akkor bátor leszek a szavazás előtt még szólani. (Halljuk!) Elnök: Nincs senki felirva, Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Azon észé vételek folytán, melyeket t. barátom Bó­nis Sámuel adott elő, kötelességemnek tartom em­lékeztetni a t. házat, hogy azon eredeti szerkezet, a melyet a minisztérium a t háznak benyújtott, mit tartalmaz. (Halljuk!) Azon eredeti törvényja­vaslatban, melyet a minisztérium a t. ház elé ter­jesztett, fen volt tartva egy leszámolási vegyes bi­zottságnak kiküldése a két törvényhozás részéről, mely az összes hitelállapotot, ennélfogva az állam­jegyek és zálogjegyek állapotát is, a jelen év utolsó napjaiban kiszámította volna s annak alapján lett volna Magyarország hozzájárulási évjáradéka meg­határozandó .; idő közben azonban mindkét részről nyilvánult kívánat folytán a két minisztérium ré­széről kiküldött vegyes bizottság teljesité a leszá­molást, melynek eredményéről a kimutatás a t. ház tagjainak kezei közt van; s ezen kimutatásban meg van nevezve mind az államjegyek, mind a zálog­jegyek összege. Ezen leszámolás megtörténte után a tanácskozások folyama alatt maradt ki az eredeti szerkezet 1. 2.. 5. pontja; de érintetlenül maradt a

Next

/
Thumbnails
Contents