Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-185

20 CLXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 10. 1867.) tétéből, hanem a mi érdekünkben van ott megérintve ; jelesül, hogy Magyarország törvényesen és maradandó formában tájékozva legyen azon összeg iránt, melyet egy most életbe lépő financzmüvelet szükségessé fog tenni. És hogy nem solidaritasra lehet belőle következtetni, onnan is kiderül, mert nem arány szerint van megállapítva : mert, mint a birodalmi tanács e tárgyban kiküldött bizottságának jelentéséből is láthatni, ha arány lett volna megállapítva, 2—2 V

2 millióval több esett volna ránk. A mi pedig a második kérdést illeti,hogy minek van kilátásba téve bizonyos közös kezelés, erre nézve azon észrevételem van, hogy ez is csak azért történik, ha történni fog, — egyébiránt a törvényjavaslatban nincs határozott szó róla — hogy ez irányban is Magyarország érdeke biztositva legyen s járulékunk hová fordítása felől hiteles tudomással bírjunk ; eltekintve attól, hogy bizony mindnyájunknak fájna, s államiságunk érdekével is ellenkeznék, hogy ha azon 30 millió forintnyi évi összeg oly színben tűnnék fel, mintha mi a német-osztrák pénzügyminisztériumnak tributariusai lennénk! (Balról: Non n más a:!) Ami azon tételét illeti a törvényjavaslatnak, hol az állanrjegyekben lévő függő adósság a két fél jótállása alá helyeztetik, ez sem involvál solidaritast: mert itt nem egy állandó és maradandó kötelezettségről, hanem olyanról van szó, mely átmenetes, rövidebb időhöz kötött, s melynek megszüntetése lényegileg a mi szabadságunktól és akaratunktól függ. De még tovább megyek okoskodásomban, t. ház, hogy bebizonyítsam, miszerint solidaritast nem találok a törvényjavaslatban. Épen az előttünk fekvő törvényjavaslat képes ugyanis eloszlatni azon aggodalmakat is, a melyek e kérdésnek a 67-es bizottság által történt tárgyalása alkalmával széles körökben tápláltattak, t. i. mintha a készülő félben lévő kiegyezkedés Magyarország r'észéről az államadósság tekintetében a tényleges solidaritas elismerését feltételezné; továbbá mintha a közös kezelés, ellenőrzés és számvitel e tekintetben a dolog tökéletes rendbehozására nézve lényeges feltételt képezne. Sőt még azon aggodalmat is eloszlatja a törvényjavaslat, mely szerint félni lehetne attól, hogy egy, egykor netán bekövetkezendő katastrofa alkalmával az osztrák államadósság nagy része még nyakunkon is maradhatna. T. ház, ha a solidarítasról van szó, akkor a solidaritasnak praegnans és határozott kifejezésekben kellene a törvényjavaslatban kifejezve lenni: az pedig sehol sincs; de ki van mondva világosan az, hogy a tőke törlesztése vagy kötelezvények visszavásárlása által magunkat ezen tartozás alól meg is szabadithatjuk. Kérdem, t. ház, van-e ott solidaritas, a hol a törvény az adósság illető meghatározott részétől menekülhetés lehetőségét oly határozottan formulázva magában foglalja ? Áttérek a negyedik ellenvetésre, t. i. arra, hogy miért nem hatott a magyar pénzügyi kormány oda, hogy az osztrák államadósság jelentékeny mérvű kamatreductio által csökkentetett s reánk nézve elviselhetőbbé tétetett volna? T. ház, annak a kérdésnek eldöntése, vajon most helyes s időszerű volna-e az ausztriai statusadósságokat tetemes kamatreductio által alább szállitani, az nem tartozik ide, erről bővebben értekezni nem akarok; de igenis ide tartozik annak a kérdésnek eldöntése, hogy helyesen cselekedett volna-e a magyar pénzügyminiszter.ha Bécsben, abba a dologba, a mi nem a miénk s nem is akarjuk hogy a miénk legyen, kelletinél inkább beleelegyedve ama kamat-reductiot hangsúlyozta vagy ép követelte volna ? Mi lett volna e lépésnek természetes következése ? Nem az-e, hogy a solidaritasba. a melytől annyira irtózunk, önmagunkat bele sodortuk volna'? Nem lett volna-e következése az, hogy a másik fél, kapva az alkalmon, azt híresztelte volna, hogy Magyarország a solidaritast maga is elismeri ? Tovább megyek. Vajon helyes , igazolható volna-e egy ilyen lépés, a mely oda át a másik félen a legnagyobb resensust, keserűséget idézné elő? Fontolóra véve, hogy az osztrák államadósságnak két harmada vagy is 2000 milliónál több mag-oknak az osztrák-német polgároknak kezeiben van, s hogy e szerint ezereknek és ezereknek existentiája egy ily erőszakos pénzügyi műtét által közvetlenül veszélyeztetnék : helyesen igazolhatólag cselekedett volna-e a magyar pénzügyi kormány, ha egy ily fontos s roppant horderejű pénzügyi operatioval kezdette volna meg működését? igazolhatólenne-e részünkről, t. ház, hogy most, az uj alkotmányos aera küszöbén, az érdekünknek megfelelő dualistikus államrendszer életbe léptetésénél, oly tervvel állottunk volna elő, melynek következése nyomorba sülyesztett és ínségre jutott számtalan árva özvegy és aggastyánok átkát vonta volna nyakunkra? (Ellenmondások bal, heljeslés jobb/elölj Tisztelt ház ! többször hallottam e helyen hangsulyoztatni azt, hogy az állampapírok birtokosai ugy sem fognának igen sokat veszíteni, mert mindannyian nagy, dúsgazdag pénzüzérek és börzefejedehnek. Legyen szabad ez állítás ellenében megjegyeznem, hogy az én tudtommal nagy része azon államkötvényeknek árvák, özvegyek, testületek és intézetek birtokában van, intézeteknek és alapítványoknak, melyek a maga idejében ezeD állampapírok bevásárlására köteleztettek vagy azok elidegenítésétől eltiltattak. (Helyeslés.) Illenék-e, tisztelt ház, hozzánk magyarokhoz,