Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-193

CXCIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 18. 1867.) 233 tárgyalás alatt levő harmadik törvényjavaslatot látom főkép olyannak, mely Magyarország forgal­mának előmozdítására bizonyosan a legnagyobb befotyással lesz, s ennek következtében tisztelettel kérem a tisztelt házat, méltózlassék jól megfontol­ni a benne foglalt elveket, melyek lehetnek lénye­gükben s egészben igenis jók; de vannak benne sok olyan pontozatok, melyek bárha jelentéktelenek­nek mutatkoznak formailag, a gyakorlat terén na­gyon veszélyesekké válhatnak. Azért bátor vagyok módositványoniat a tisz­telt ház becses figyelmébe ajánlani. Pap Lajos ; Tisztelt ház ! A szőnyegen lévő törvényjavaslat épen felolvasott IX. czikkéhez bá­tor vagyok a következő módositványt ajánlani, mely az előttem szóló képviselőtársam inditványát is magában foglalja. (Olvassa :) Az első és máso­dik bekezdés közé igtattassanak be a következő határozatok: „A konzulok mindenütt az osztrák és magyar czimet. czimereket, lobogókat és színeket fogják egyaránt használni. „Ott, hol a magyar korona országainak ér­deke igényli, külön magyar konzulságok is állít­tassanak fel. „Ha Budapesten, vagy a magyar korona or­szágainak más városaiban idegen hatalmasságok konzulságokat kivannak felállítani, ezek felállítá­sának ő felsége jóváhagyásával engedélyezése a magyar minisztérium hatásköréhez tartozik." Tisztelt ház! Midőn a tisztelt ház a lefolyt napokban a haza consolidálására, függetlensége és alkotmányos szabadságának biztosítására oly nagy áldozatot hozott, csaknem pleonasmus volna e fen­tebbi módositványomat közjogi szempontból bőveb­ben indokolnom. Hisz ez csak egy alárendelt attri­bútuma az önállóságnak, államiságnak, melyet, hogy az igen tisztelt jobboldali vezérszónokok eszméjével éljek, mintegy 33 millió forint évi já­rulékkal vásároltunk meg. Igaz, hogy régi törvényeink szerint a magyar korona ingyen birta azon jogot, hogy magát a külföldön diplomatikailag és kereskedelmileg ön­állóan képviseltesse, és hogy ezen jog csak önké­nyileg confiscáltatott el és hozatott feledésbe; méltó tehát, hogy ha ezen jogot ezentúl ő felsége többi tartományaival közösön gyakorolja, ennek láttatja is legyen, vérré és testté váljék az. Nem hiszem, hogy legyen e házban valaki, ki e módositványomban foglalt exigentiákat jogsze­rűnek, méltányosnak és czélszerünek ne tartaná; legfeljebb az állittathatik szemben, hogy ezek ma­gától értetődnek, vagy a törvényjavaslatban in­directe ben foglalvák. De, tisztelt ház ! temér­dek keserű tapasztalások a múltból sajnosán meg­tanitottak, hogy még világos törvényeink sem biz­KÉPY. II. NAPLÓ. 186%. VI. tositották eléggé jogainkat; annál kevésbbé nyűg­hatunk meg abban, hogy ezek valaha csak ugy mellékesen subintelligenter legyenek pertractálva. Mindaddig, tisztelt ház, mig hazánk függetlensége, államisága a külföld előtt nincs elismerve, nem te­kintve a nemzeti haderőt, hozhatjuk a legczélsze­rübb törvényeket, hozhatunk még nagyobb áldo­zatokat : önállásunk, függetlenségünk mindig két­séges, hogy ne mondjam, illusorius marad. A külföldi dijalomatikai és kereskedelmi kö­zös képviselőinknek a magyar czim, czimerek, szí­nek és lobogók felvétele, az osztrák mellé, első lépés a külföld előtt feledésbe ment államiságunk uj elismerésére, és a dualismusnak legilletékesebb symboluma. Ha akarjuk innen és tul is a paritás elvére fektetett dualismust őszintén, minden hátulsó gondolat nélkül, el kell fogadni annak consequen­tiáit, el kell fogadni annak symbolumát is. Tudom, hogy a vám- és kereskedési szerző­dés is ő felsége örökös tartományainak képvisele­tével, mint szabad nemzet szabad nemzettel, köt­tetik kölcsönös egyezés utján, és hogy egyes pon­tozataihoz mind a két fél beleegyezése szükséges; de ebből nem következik, mint a központi előadó ál­litá, hogy az előttünk fekvő szerződésen nem lehet változtatni, mert azt már a másik fél elfogadta: a mit az is bizonyít, hogy a másik fél is változtatott egyes pontozatain, és minisztériumunk elfogadta azt, valamint elfogadjuk mi is. Meg vagyok győ­ződve, hogy ő felsége örökös tartományainak fel­világosult testvér népei a magyar nemzetnek eb­béli szerény kivánatát viszont méltányolni fogják. A mi illeti módositványomnak azon részét, a mely ott, hol a magyar korona országainak érde­ke igényli, külön magyar konzulságok felállitását kívánja, a mennyiben ezen módositvány bizonyos oldalról némileg az 1867. évi XII. t. ez. 8 §-ávaí hozathatnék ellentétbe, legyen szabad indokolására következőket felhozni. Aa 1867-iki évi XII. t. cz.-nek 8. §-a szerint ugyan a birodalom diplomatikai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában közös ügynek mondatik, és a két fél minisztériuma egyetértése és beleegyezése mellett a közös külügyminiszter alá rendeltetik; de meg van világosan ezen szakasz kezdetén határozva, hogy ezen közösség csak azon külügyekre nézve igényeltetik, melyek az ő felsége uralkodása alatt álló összes országokat együttilletik. Tehát lehetnek és vannak más oly külügyek, kü­lönösen kereskedelmiek, melyek nem az összes orszá­gokat együtt illetik, a melyek tehát nem kivan­nak közös elintézést. Ez az idézett t. ez. világos ér­telme, és igen bölcsen van ez igy. Igen is, tisz­telt ház, vannak ő felsége örökös tartományainak, ben is. kün is, külön bel- és külügyei, és vala­mint senkinek se jutott eszébe külön belügyeit 30

Next

/
Thumbnails
Contents