Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-185
CLXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 10. 1867.) 17 80 év folyamában nehezedtek, s melyeknek legalább egy része, igénytelen nézetem szerint, se a kormányok tévedéseinek, se a fenállott politikai rendszer hiányos voltának, hanem az európai constellatiók Ausztriára nézve kedvezőtlen alakulásának, és az innen szükségkép eredett óriási harczoknak és fegyveres erőfeszítéseknek tulajdonitható. Az osztrák államadósság, t. képviselőház, s az azzal járó financiális bonyodalom, hitel hiánya és közgazdasági ziláltság, egy nagy tátongó seb a monarchia testén, seb, melynek orvoslása, mielőbbi orvoslása, lényeges és nélkülözhetlen föltétel,igénytelen nézetem szerint, arra v hogy ezen a vidéken, hol, fájdalom, oly sok idő óta rendezetlen közjogi állapotok, különösen hazánk legszentebb jogaival ellenkező institutiok állottak fen, valahára ismét rendezett közjogi viszonyok nyerhessenek helyt, és hogy azon számos bonyodalmakból, melyek a monarchia népeinek legjobb erejét fölemésztik, valahára kivánszorogjunk. Ez orvoslás, t. képviselőház, a mi saját érdekünkben is fekszik, mert habár nincs ugyan semmi közünk az ausztriai államadóssághoz jogilag, van, fájdalom, közgazdasági tekintetben nagyou is szoros kapcsolatunk vele: mert nyomása alatt mindnyájan szenvedünk, mert a financiális bonyodalom, a hitelhiány, a közgazdasági ziláltság természetes következését és folyományát képezik, mert erőnket, és legjobb tehetségeinket sorvasztólag felemészti. — Természetes következése ennek az, hogy nem csak a lajtántuli tartományoknak, hanem a magyar birodalom népeinek is első, és igen nevezetes érdeke, hogy ezen baj orvosoltassék. De szükséges, hogy az orvoslás a mi hozzájárulásunkkal, a mi közreműködésünkkel is történjék. Érezték ezt, t. ház, igen sok praktikus hazafiak és államférfiak hazánkban mindenkor; ez érzületnek volt egyik nyilatkozata több jelesünknek 48-iki töprenkedése; nyilatkozata volt a 61-iki örök fontosságú feliratok egyikének azon nevezetes passusa, mely Magyarországnak az államadósságok terhében való részesedésére vonatkozott; nyilatkozata, sőt már törvényes formulázása a jelen országgyűlés XII. t. czikkének 54. és 55. §-a. Ezen tény fölismerésében és méltányolásában, t. ház, látja minden részrehajlatlan gondolkozó i tt ugy, mint amott, hogy az általanuk kezdeményezett kibékülés és kiegy ezkedési nagy mű sikere lényegileg ezen kérdés megoldásától feltételeztetik. Belátja mindenki, a ki látni akar, hogy ezen kérdésnek szerencsés megoldása képezi egyikét azon zárköveknek, melyek az általunk initiált nagy munkát befejezendik, és mely nélkül talán igen sok, a mit alkotunk, és a mit teremtünk, csak in- j gatag és mulandó természetű volna. Ez, t. ház, alázatos észrevételem az osztrák i KÉPV. H. NAPLÓ. l8'6 5 / 7 . VI. államadósság lényegére és állására nézve átalában. Legyen szabad most átmennem, t. ház, az előttünk fekvő törvényjavaslat ellen emelt fontosabb ellenvetésekre. Öt nagy ellenvetés emeltetett ezen törvényjavaslatellen, oly ellenvetések, őszintén megvallom, melyek, hogy ha alaposak, és megingathatlanok volnának, én lennék az első, a ki a törvényjavaslat ellen szavazni szent kötelességemnek tartanám. Az ellenvetések közül — hogy logikai sort tartsak — az első a körül forog, hogy mig országos budgetünkelő nem terjesztetik, a ház az osztrák államadósságok terhében való részesedésre nézve határozatot nem hozhat, törvényt nem alkothat. Fontos, figyelemre méltó ellenvetés; s tisztelem mind azokat, kik ezt hazafiságból és a szegény hazának féltve féltett jóllétének megóvása tekintetéből merítik. Ámde legyen szabad azon igénytelen megjegyzésemet ezen ellenvetésre mindenekelőtt megtennem , hogy mit jelent tulajdonképen e kívánat? Nem érthető-e talán az is alatta, hogy az, a mi a budget megállapítása után marad, azt fogjuk adni államadóssági járulékunk fejében, és ha nem marad semmi, nem fogunk adni semmit, vagy mint t. barátunk Ivánka Imre maga is monda, az volna a j'elszó: „a hol nincs, ott ne keress ?" (Der Kérdem, t. ház ! megoldása volna-e ez a jelen kérdésnek? lehetne-e ily alapon egy nemzettel, a melyről magurk azt mondtuk, hogy szabad nemzet, békés utón, mind két részre megnyugtató alkura jutni ? (Helyeslés a jobb oldalon.) Nem volna-e némileg következése ezen elv érvényre jutásának az is, hogy valahányszor jövendőben budgetet készítünk — pedig ez tudtomra minden évben elő fog fordulni — mindannyiszor ezen kérdés ujolag szőnyegre volna hozandó ? (Helyeslés a jobb oldalon.) Ezen eszmétől az én, talán hibás, de szerény felfogásom szerint csak egy lépés van azon másik eszméhez, melyet néhány esztendővel ezelőtt egy tekintélyes hazai lapban egy publicista kifejtett, s mely a körül forgott, hogy Magyarország leghelyesebben ugy tenne, hogy ha időnkint megszavazott subsidiumokkal járulna az államadóssági terhek viseléséhez. Oly gondolat, melylyel szemben nem tudom, mit bámuljak inkább, vajon a conceptio merészségét-e vagy a felfogás naivságát. [Helyeslés a jobb oldalon.) T. ház! hol volnának határai annak az országos budgetnek, mely a tisztelt ellenoldal átalam is igen tisztelt vezére által elvkép kitüzetett, hol volnának azon országos budgetnek határai, a melybe mindazon óriási tételeket bele vennők, melyeket sokan közölünk, a közgazdaság és ipar, forgalom és nevelés s más mindenféle szükségletekre szükségeseknek tartanak l Nem volna-e ez, t. ház. a kérdésnek inkább nehe3
