Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-193
224 CXCin. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 18. 1867.) denesetre 600,000 frtot fog évenkint fizetni, az nem igazolt állítás, épen a szerződés értelme szerint nem. Hogy ezen szerződés rósz, azt nem tagadom ; de létezik; létezik pedig előbbi körülmények folytán is megkötve; és még e szerződés négy évig tart. Mihelyt ezen 4 év elmúlik, gondoskodni fog a magyar minisztérium, hogy a kötendő szerződésben az ország érdekeit minden tekintetben megvédje, és hogy az lehetőleg olcsó legyen. Ha ellenben azon szempontból indulnánk ki, hogy ezen szerződést meg kell semmisíteni: mi következnék ebből? Az, hogy mivel a magyar államnak is van tengeri szállítása, a birodalom egyik fele és a másik fele is külön-külön hajót inditnának, és e kettő bizonyosan többa kerülne. Föladatunk tehát e fontos tárgy tekintetében, midőn Anglia, mint Nieolics képviselőtársunk fölemiitette, 26 millió forintot, Francziaország pedig 24 milliót áldoz évenkint nemcsak a tengeripostaszállitásra, hanem átalában a kereskedelmi érdekek védelmére : hogy, mivel mi is birunk tengerparttal, kereskedelmi érdekeink előmozdítására tőlünk kitelhetőleg mindent megtegyünk. De kötelessége lesz az országnak arról is gondoskodni, hogy e czél lehető legolcsóbban éressék el; és ha nem is a Lloyd-társulattal, de igyekezni fogunk közösen a birodalom másik felével elintézni e kérdést. E szerződésen jelenleg nem lehet változtatni, mert fönáll; nehogy tehát a magyar állam a tengeri postaszállítási még nagyobb terheltetéssel legyen kénytelen intézni az által, hogy azt a másik féltől külön eszközölje, nem marad egyéb hátra, mint a javaslatba hozott szerkezet elfogadása. (Élénk helyesléi a középen.) KaCSkOViCS IgnáCZ: Engem a miniszter ur előterjesztése győz meg arról, hogy egyedül azon intézkedés helyes, melyet Radics képviselő ur ajánlott. Maga a miniszter ur monda, hogy rósz volt a kezelés : épen azért tehát, hogy a kezelés jó legyen, meggyőzött engem arról, hogy nem szabad a külügyminiszter kezére bizni, hanem kezelje azt a mi miniszterünk. Én abban logikai consenquentiát látok, hogy mivel ez nem nemzetközi intézkedés, vagyis nem külhatalmakkal való szövetkezés, hanem magában Ausztriában levő társulat •subventiónálásáról van szó, nem oly kötelezettség, melyet Magyarország elfogadni tartozik; tehát azon arány szerint kell megállapítanunk, melybe az a magyar államra jó és üdvös lehet, mert nagyobbal nem tartozunk. Én tehát azon buzgóságot, melyet t. miniszter ur felajánlott, tisztelem, elfogadom, és kívánom, hogy épen azért az ő kezébe tétessék le azon ügy és ne jusson egy tőlünk nem függő miniszter kezébe. Gubody Sándor: Azok után, miket Manojlovics t. képviselőtársam a Lloyd-társulatnak tengeri kereskedelmünkre nézve veszedelmes voltáról elmondott, megvallom, némi tartózkodással szólok e kérdéshez, mely sokak előtt oly csekély érdekűnek látszik, holott én ellenben igen is fontosnak tartom, s annak elfogadása ellen szavamat emelem. Nem csak azért, mert ezen subventiónak a költségvetésbe felvétele törvényünkön nem alapul, mert se nem had-, se nem külügyi költség, se nem államadósság, s nekem ugy tetszik, hogy ez olyan beikaufforma kedvezés, mint mikor a gazdaember gyapját eladja, s már a szerződés meg is van kötve, a zsidótól még reá kér egy tuczat ezüst kanalat; hanem különösen azért, mert magaasubventio reánk nézve még akkor is káros befolyású, ha mi abban nem is participálunk. Egyszer a sorbonnei magistratus azon kérdést állitá fel, mutassák be, micsoda befolyással bírt a keresztyén vallás a civilisatióra ? és egy vakmerő theologus azt mutatta be, micsoda akadályokat gördített eleibe; ha én adtam volna be a subventio elleni médositványt, nem azt kértem volna a t. minisztériumtól, hogy mutassa ki, mennyiben mozdítja előaLloydtársulat a magyar tengeri kereskedést, hanem azt, hogy miképen ölte azt meg ? Ha semmi tudomással nem birnék is aLloydtársulat alakitása és subventiója okairól, józan észszerüleg átlátom azt, hogy minden vállalat, mely caeteris paribus hasonló vállalat felett segélyeztetik, előnynyel bir, s vele a maga erejére hagyatott nem versenyezhet s többször, mint nem, meg is bukik. A Lloyd-társulat subventionálásának ránk nézve káros befolyását kimutatni a fiumeiek legcompetensebbek. Miért alakíttatott, miért subventionáltatik ez a Lloyd-társulat ? Emiékezetökbe hozom vissza a t. ház idősebb tagjainak az 1832—36-ki időket, midőn akkor már a magyarok , különösen Széchenyi által rebesgettetvén az óhaj a magyar nyers terményeknek a fiumei kikötő felé eszközlendő kivitele által az idegen kereskedőkkel megismertetése s a magyar kereskedés által anyagi állapotunk javulásának reménye , az osztrák kormány, melynek negyedfél századon keresztül főtendentiája volt Magyarország szellemi s anyagi emelkedésének erkölcsi s physicaiSchlagbaumok által gátat vetni, eljöttnek látta az időt, hogy ezen reményt embryoban megölje. Most már a Lloyd-társulat 70 gőzös és vitorlás nagy hajó ura, kivitele mintegy 90 millióra, bevitele mintegy 80 millió értékre rug, s a tengeren sokakban Európa leghatalmasabb nemzeteivel versenyez, de egyúttal a bécsi s a Pragerhofnál összeköttetett buda-kanizsai vasút s a két millió subventio segítségével s a fiumei vasutengedély megtagadásával érte el azon fő czélt is, melyre törekedett : nevezetesen, hogy a kereskedés minden elő-