Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-191

172 CXCI. ORSZÁGOSÜLÉS. (Decz. 16. 1867.) nélkül hangzottak el. (Igaz! Ugy van!) Ez idők elenyésztek, és elenyésztek nem csak azáltal, hogy e téren jogaink újból biztosittattak és felelevenittet­tek; de elenyésztek azért is, mert mellettünk e té­ren a tudomány hatalma harczol. Az elmélet, s nyomban utána a tények és szá­mok súlya bebizonyították azt, hogy egyik nép anyagi jóllétének emelkedése a másikra csak jóté­konyan hat vissza, és tartósan előnyös kereskedést csak virágzó állapotban levő nemzetek űzhetnek j kölcsönösen egymással. És ha áll ez, pedig való­sággal áll, mert a számok és tények tanúskodnak mellette, a legmesszebb terjedő nemzetekre nézve: mennyivel inkább kell állnia a szomszéd nemze­tekre nézve, melyeket kifejlett összeköttetési esz­közök, nagyobb folyamok kötnek össze egymás­sal, vagy épen oly szomszéd nemzetekre nézve, melyeknek koronáit ugyanazon fő viseli, miként vagyunk mi magyarok és ő felsége többi orszá­gai. (Tc4szés.) Valóban, t. képviselőház, az emberi észnek e diadalai után bámulva kérdhetjük magunktól, ho­gyan lehetett azt oly sok időkön keresztül hinni, hogy egy nemzet csak ugy emeli fel anyagi nagy­ságát, ha a másik nemzetet mesterségesen vámté­telek, ferde kereskedelmi rendszer által elnyomja, kizsákmányolja és szegénységbe sülyeszti. Ezen idők elmultak, s én örömmel constatál­hatom és tehetem a t. ház előtt azon vallomást, hogy ő felsége többi országai kormányának tag­jainál ezen vám- és kereskedelmi szövetség meg­kötésénél feltaláltuk azon igazságos felfogást, me­lyet önállásunk követel, és feltaláltuk a készséget azon ösvényre lépni, melyen mi anyagi jóllétünket biztosítani gondoljuk. (Tetszés.) Feladatunk tehát e tekintetben nem ütközött nehézségekbe, midőn mi e jelen vám- és kereskedelmi szerződés homlokára a forgalmi és kereskedelmi szabadságot tűztük ki. Lelkünk előtt állottak ennek következményei is. Népek, valamint egyesek között, midőn se az egyik, se a másik egymás felett hatalmat nem gyakorolhat, az anyagi téren, az ipar, a kereske­delem mezején a szabad verseny áll be. Roszul kellett volna e nemzetet megítélnünk, ha azt hittük volna, hogy ez a szabad versenyt egész készséggel nem fogadja el, s az igy megnyílt térre egész bá­torsággal reá nem lép. (Elénk tetszés.) Tagadhatatlan az, hogy szomszédainktól igen sokban és messze elmaradtunk, Isten látja lelkün­ket, nem önhibánkból; de,ha arról van szó, hogy pótoltassák mind az, a mi el ló'n mulasztva, és ha arról van szó, hogy a haza anyagi tekintetben is azon magasságra emeltessék, mely ma^assafifon az minden hazafi lelke előtt lebeg: azt hiszem, nem­zetünk, a fiatal erőtől pezsgő nép — mint azt Szé­ckenyínk nevezte — meg fogja tenni mindazt, a mit a világ bármely nemzete ily körülmények kö­zött megtenne. t így ítélve meg nemzetünket és ismerve annak nemes aspiratióit, elfogadtuk a szabad kereskedel­mi forgalmat és annak következményét, a szabad versenyt, s azt hittük, hogy e nemzet azokban, a mikben elmaradt, nem nyugszik addig, mig szom­szédait utol nem éri, s azokban, a miket bír, nem fogja magát megelőztetni engedni. De még egy ok van,t. képviselőház, mely a kor­mányt a vám- és kereskedelmi szövetségnél a for­galmi, tulajdonkép kereskedelmi szabadságnak fel­vételére birta. (Halljuk.') Alig van ok, mely szomszéd nemzetek között a viszálkodást, a gyűlöletet annyira ápolja, emeli, mint ha az egyik a másikat anyagi té­ren igyekszik mesterségesen kizsákmányolni. Ez idők, miként épen most mondám, igen hosz­szan tartottak hazánkban. Kellett, hogy ez idők megszűnjenek, mert valamint mi száz sebből vérez­tünk, ugy vérzettek szomszédaink is; és száz okunk van arra, hogy a sebek kölcsönösen behegedjenek, s az egyenetlenséget, a viszálkodást egyetértés váltsa fel; sőt óhajtásunknak és politikánknak an­nak kell lenni, hogy mindkét résznek anyagi jól­léte emelkedjék, hogy élénkebbé váljék a kereske­delem és forgalom közöttünk, mert ennek élénksé­ge és a közös jóllét nyújtja egyszersmind a keres­kedelemnek az állandóságot és biztosságot. (He­lyeslés.) Szerencsétlenség az egy nemzetre nézve, ha szomszédaival élénk kereskedést nem űzhet, és ha van okunk, hogy ne csak nyugat felé, ha­nem az Al-Dunán, a mi szomszédainkkal, kereske­delmünk, forgalmunk szaporodjék, növekedjék, ez ok egygyel több arra nézve, hogy fejlődjenek és haladjanak ők is. (Helyeslés.) De, t. ház, maga az egyenlőség ezen kereske­dési érintkezésekben nem lett volna elegendő arra nézve, hogy Magyarország érdekei a kereskedelmi téren tökéletesen biztosítva legyenek. Ha a vámso­rompók hiánya mellett közöttünk azon közös vám­határvonalnál, mely igy a monarchiát veszi körül, az ellenfél szabhatna törvényt, szabályozhatná a vámtételeket, kétséget nem szenved, hogy ennek kö­vetkezései igen szomorúak lehetnének. Megtörtén­hetnék, hogy az egyik fél oly vámtételeket állíta­na fel a külföldi gyártmányokra nézve, melyek ez által a külföldi gyártmányok behozatalát hazánk­ba kizárnák, s ennek következtében oly helyzetbe tenne bennünket, hogy drágábban legyünk kény­telenek a concurrentia hiányában tőlök vásárolni, s igy mi vesztenénk, (ügy van.') Megtörténhetnék má­sodszor az, hogy ismét a közös vámhatárvonalon ami nyers termékeink terheltetnének tul, s igy kizárat­nék a külföldi concurrentia arra nézve, hogy nyers termékeinket nekik is adhatnók el, s ez által ismét mi vesztenénk.

Next

/
Thumbnails
Contents