Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-191
172 CXCI. ORSZÁGOSÜLÉS. (Decz. 16. 1867.) nélkül hangzottak el. (Igaz! Ugy van!) Ez idők elenyésztek, és elenyésztek nem csak azáltal, hogy e téren jogaink újból biztosittattak és felelevenittettek; de elenyésztek azért is, mert mellettünk e téren a tudomány hatalma harczol. Az elmélet, s nyomban utána a tények és számok súlya bebizonyították azt, hogy egyik nép anyagi jóllétének emelkedése a másikra csak jótékonyan hat vissza, és tartósan előnyös kereskedést csak virágzó állapotban levő nemzetek űzhetnek j kölcsönösen egymással. És ha áll ez, pedig valósággal áll, mert a számok és tények tanúskodnak mellette, a legmesszebb terjedő nemzetekre nézve: mennyivel inkább kell állnia a szomszéd nemzetekre nézve, melyeket kifejlett összeköttetési eszközök, nagyobb folyamok kötnek össze egymással, vagy épen oly szomszéd nemzetekre nézve, melyeknek koronáit ugyanazon fő viseli, miként vagyunk mi magyarok és ő felsége többi országai. (Tc4szés.) Valóban, t. képviselőház, az emberi észnek e diadalai után bámulva kérdhetjük magunktól, hogyan lehetett azt oly sok időkön keresztül hinni, hogy egy nemzet csak ugy emeli fel anyagi nagyságát, ha a másik nemzetet mesterségesen vámtételek, ferde kereskedelmi rendszer által elnyomja, kizsákmányolja és szegénységbe sülyeszti. Ezen idők elmultak, s én örömmel constatálhatom és tehetem a t. ház előtt azon vallomást, hogy ő felsége többi országai kormányának tagjainál ezen vám- és kereskedelmi szövetség megkötésénél feltaláltuk azon igazságos felfogást, melyet önállásunk követel, és feltaláltuk a készséget azon ösvényre lépni, melyen mi anyagi jóllétünket biztosítani gondoljuk. (Tetszés.) Feladatunk tehát e tekintetben nem ütközött nehézségekbe, midőn mi e jelen vám- és kereskedelmi szerződés homlokára a forgalmi és kereskedelmi szabadságot tűztük ki. Lelkünk előtt állottak ennek következményei is. Népek, valamint egyesek között, midőn se az egyik, se a másik egymás felett hatalmat nem gyakorolhat, az anyagi téren, az ipar, a kereskedelem mezején a szabad verseny áll be. Roszul kellett volna e nemzetet megítélnünk, ha azt hittük volna, hogy ez a szabad versenyt egész készséggel nem fogadja el, s az igy megnyílt térre egész bátorsággal reá nem lép. (Elénk tetszés.) Tagadhatatlan az, hogy szomszédainktól igen sokban és messze elmaradtunk, Isten látja lelkünket, nem önhibánkból; de,ha arról van szó, hogy pótoltassák mind az, a mi el ló'n mulasztva, és ha arról van szó, hogy a haza anyagi tekintetben is azon magasságra emeltessék, mely ma^assafifon az minden hazafi lelke előtt lebeg: azt hiszem, nemzetünk, a fiatal erőtől pezsgő nép — mint azt Széckenyínk nevezte — meg fogja tenni mindazt, a mit a világ bármely nemzete ily körülmények között megtenne. t így ítélve meg nemzetünket és ismerve annak nemes aspiratióit, elfogadtuk a szabad kereskedelmi forgalmat és annak következményét, a szabad versenyt, s azt hittük, hogy e nemzet azokban, a mikben elmaradt, nem nyugszik addig, mig szomszédait utol nem éri, s azokban, a miket bír, nem fogja magát megelőztetni engedni. De még egy ok van,t. képviselőház, mely a kormányt a vám- és kereskedelmi szövetségnél a forgalmi, tulajdonkép kereskedelmi szabadságnak felvételére birta. (Halljuk.') Alig van ok, mely szomszéd nemzetek között a viszálkodást, a gyűlöletet annyira ápolja, emeli, mint ha az egyik a másikat anyagi téren igyekszik mesterségesen kizsákmányolni. Ez idők, miként épen most mondám, igen hoszszan tartottak hazánkban. Kellett, hogy ez idők megszűnjenek, mert valamint mi száz sebből véreztünk, ugy vérzettek szomszédaink is; és száz okunk van arra, hogy a sebek kölcsönösen behegedjenek, s az egyenetlenséget, a viszálkodást egyetértés váltsa fel; sőt óhajtásunknak és politikánknak annak kell lenni, hogy mindkét résznek anyagi jólléte emelkedjék, hogy élénkebbé váljék a kereskedelem és forgalom közöttünk, mert ennek élénksége és a közös jóllét nyújtja egyszersmind a kereskedelemnek az állandóságot és biztosságot. (Helyeslés.) Szerencsétlenség az egy nemzetre nézve, ha szomszédaival élénk kereskedést nem űzhet, és ha van okunk, hogy ne csak nyugat felé, hanem az Al-Dunán, a mi szomszédainkkal, kereskedelmünk, forgalmunk szaporodjék, növekedjék, ez ok egygyel több arra nézve, hogy fejlődjenek és haladjanak ők is. (Helyeslés.) De, t. ház, maga az egyenlőség ezen kereskedési érintkezésekben nem lett volna elegendő arra nézve, hogy Magyarország érdekei a kereskedelmi téren tökéletesen biztosítva legyenek. Ha a vámsorompók hiánya mellett közöttünk azon közös vámhatárvonalnál, mely igy a monarchiát veszi körül, az ellenfél szabhatna törvényt, szabályozhatná a vámtételeket, kétséget nem szenved, hogy ennek következései igen szomorúak lehetnének. Megtörténhetnék, hogy az egyik fél oly vámtételeket állítana fel a külföldi gyártmányokra nézve, melyek ez által a külföldi gyártmányok behozatalát hazánkba kizárnák, s ennek következtében oly helyzetbe tenne bennünket, hogy drágábban legyünk kénytelenek a concurrentia hiányában tőlök vásárolni, s igy mi vesztenénk, (ügy van.') Megtörténhetnék másodszor az, hogy ismét a közös vámhatárvonalon ami nyers termékeink terheltetnének tul, s igy kizáratnék a külföldi concurrentia arra nézve, hogy nyers termékeinket nekik is adhatnók el, s ez által ismét mi vesztenénk.