Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-191

166 CXCI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 16. 1867.) az adófizetést, mert e nyugdijaknak természetesen ki kell vettetni a budgetbe. Miután, a mennyire én tudom, ez alapítványok csak később kezeltettek önkényileg és foglaltattak el a kormány részére : ennélfogva kivánom, hogy mindenesetre ezen Ildik §-ban teendő számtétel alkalmával ezen alapítványok természetére visszahozatván, beszámíttassanak. (Nagy zaj: Maradjon!) Elnök: Méltóztatnak az eredeti szerkezetet megtartani? (Meg!) Ennélfogva marad az eredeti szerkezet. Csengery Imre jegyző (olvassa a 12-dik szakaszt.) Kerkapoly Károly előadó: A 12-dik szakasz két első sorának szerkezete igy lenne átalakítandó: „Mind a magyar korona országi, mind ő felsége többi országai." A második bekezdés első sorában e szó : „öszlete" kihagyandó ; másodikában e szó: „érné fel" többesbe teendő, valamint az ötödikben is az ott olvasható : „időközben," azután a G-ik és 7-ik sorban e helyett: „közös pénzügyi háztartás" ez jó'jön : „központi pénzügyi szükséglet;" s végre a vég bekezdés 2-ik sorában e szó helyett: „vagy" ez lenne olvasandó: „illetőleg." Fehér MiklÓS: Azon indokból kiindulva, mely ma már többször felhozatott, hogy mint tudjuk mindnyájan, Magyarországot semmi nemű solidaritás a státusadósságban nem illeti, azért ne maradjon a törvényjavaslatban semmi, a miből később arra némi következtetést vonni lehetne; s épen a közös kezelés talán az. miből némi vonatkozást lehetne húzni: bátor leszek e szakaszra módosítást nyújtani be. A törvényjavaslat azt mondja, hogy a kezelést a közös pénzügyminiszter vezesse. Ez, t. ház, nézetem szerint az 1867. XII. törvényczikkbe ütközik: mert midőn ezen törvényczikk meghatározza, hogy a delegátió hatásköre csak a pragmatica sanctióból folyó, ugyanazon törvényczikkben megnevezett közös ügyekre terjedhet, egyúttal a közös minisztérium hatáskörét is meghatározza. Lehetséges volna ezen uj törvény által segíteni; de nem hiszem, hogy a dualismusra nézve azon veszélyes lépést a t. ház bármelyik tagja is óhajtaná, sőt hatáíozottan ne kárhoztatná. De miután a törvény csak a delegátió hatáskörét határozza meg, a közös miniszter hatásköréről hallgat. Talán, mondják, kezelhetné a közös miniszter az államadósságot ugyan, de ne legyen felelős a delegátiónak. Hogy egy miniszter ily roppant vagyont, mely két állam jóllétét fenyegeti leroskadással, felelősség nélkül kezeljen, senki sem akarja; tehát, ha azon indokból kiindulva, hogy a mit a törvény nem tilt, azt megengedi, a közös pénzügyminiszterre biznók a kezelést, azon kérdés merülne fel: kinek legyen felelős ? Az első perczben azon gondolatra kell jönni, hogy mind a két törvényhozásnak legyen felelős; de ez az. én nézetem szerint lehetetlen: mert egy minisztert ugyanazon egy tárgyban két törvényhozásnak, mely két törvényhozásnak nézetei eltérők lehetnek, felelőssé tenni lehetetlen; és ha megkísértetnék, vagy a felelősség válnék illusoriussá, vagy a miniszter állása válnék lehetetlenné. Másik mód volna még egy másik delegátió, a melynek lenne e tárgyban felelős a közös pénzügyminiszter. De ugyanazon két állam által választott delegátiónak egyesítése nagyon közel fekvő eszme lévén, megvallom, hogy itt ugyanazon veszélyeket látom, a melyek az első delegátiók hatáskörének tágításából erednének. Különben is újra még complicáltabb lenne már eddig is complieált alkotmányunk; már pedig minden complicátíó, mi egy gépezetbe alkalmaztatik, annak csak működését nehezíti: annyival inkább, ha az nem is különösen szükséges ; és én azt hiszem, hogy ez itt nem szükséges, mert ha Magyarország állását az államadósságok irányában ugy fogjuk fel, a mint az maga valóságában van, nem szükséges a közös kezelés. Hogy Magyarországot semmi solidaritás, vagy felelőség jogilag nem illeti, azt tudjuk mindnyájan, és maga az 1867-iki XII. törvényczikk is kimondja. Ezért nincs semmi ok a közös kezelésre. De azt lehetne mondani, épen mivel jogi kötelezettség nélkül, politikai tekintetekből, hogy az összegyűlt roppant terhek alatt ő felsége többi országainak jólléte s azzal együtt a mienk is össze ne roskadjon, Magyarország ily nagy áldozatot vállalt magára, szükséges, hogy annak kezelésébe is befolyjon, hogy a kezelés netaláni helytelensége miatt a mi nagy áldozatunk daczára is mindkét állam jólléte össze ne roskadjon. De, t. ház, a közös kezelés nem ment meg bennünket: mert a leroskadástól csak az ment meg, ha mindkét állam budgetjét egyensúlyba tudja hozni; ezt pedig hogy miképen lehet tenni, minő módot vagy rendszabályt alkalmaz annak elérésére, az mind a két államnak külön dolI ga

; ebbe a közös kezelés nem avatkozhatik. Ha a j két állam közül valamelyik azt tenni nem képes és magát deficitekbe sodorja, az leroskad a közös | kezelés daczára is; ha pedig valósággal mindkét állam képes lesz megbírni a rá rótt terheket, akkor a már bejött összegeket épen ugy kifizeti ő felsége többi országainak minisztere az állam hitelezőinek, mint a közös. Azon ellenvetés pedig, hogy Magyarországhoz illőbb, ha a közös miniszternek fizet, azt hiszem, csak iJlusio: mert valósággal csakugyan ő felsége többi országainak segitségül fizeti. Annyi érdeke mégis van Magyarországnak, hogy tudomása legyen azon ügy folyamáról, '. melynek oly nagy áldozatot hozott; különösen, hogy a 150,000 frttal szándékolt törlesztés a ma-