Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-191

162 CXCI. OKSZÁGOS ÜLÉS (Decz. 16. 1867.) rok részére a fehér lapot nem akarnám alkalmazni. Ennek következtében ezen szakaszra beadott mó­dosít ványom abból áll, hogy a szakasz első sorában azon szó után: „a" tétessék be: „eddig kiboesát­tott 300 millió irtot meg nem haladható államje­gyekben, stb." Lónyay Menyhért pénzügyért Tisztelt ház! Azt hiszem, a szerkezet ugy, amint áll, töké­letesen megfelel azon eszmének, mely az eredeti javaslatban ki volt fejezve, mely szerint az év végével minden hitelkönyvek bezáratnak és az összes hitelállapot megállapittatik. Ennélfogva a vegyes bizottság e tekintetben el is járt; s én kö­telességemnek ismertem ezen közös bizottságnak munkálatát személyesen átnézni. Ennélfogva mind­azon eredmények, melyek ezen bizottság által kijelentettek, mint positiv tények veendők; és e tekintetben azon meggyőződést szerezte a bizott­ság, hogy az államjegyek kibocsátására nézve mind azon összegek, melyek a hivatalos hirdetések­ben és a hivatalos lapban közöltetni szoktak, az eddigi alappal teljesen megegyeznek. Még azon körülményt is felemiithetem, hogy azon modorú kibocsátások , melyek az emiitett alkalommal az úgynevezett önkéntes nemzeti kölcsönnél elő­fordultak és annak szaporítását eszközölték, már most nem is képzelhetők, mivel a birodalmi ta­nács az államadósságok ügyét folyton ellenőrzi. Én ennélfogva teljes biztossággal merem állítani, hogy ezen összeg teljesen megegyezik azon ösz­szeggel, melyet ezen kimutatás magában fog­lal. Ezen kimutatás szerint jelenben az összes forgalomban lévő államjegyek tesznek 300 mil­liót, a tiz krajezáros jegyek pedig 12 milliót. Mivel tehát a függő adósság hátralévő része ka­matozó és nem államjegyekből áll, azon kötele­zettség, melyre vonatkozik a javasolt egyezmény és az abból folyó terhes kötelezettség. nézetem szerint többre nem terjedhet: feleslegeslek tartom ennél fogva, hogy a szerkezet megváltoztassák. Egyébiránt ugy hiszem, a magyar törvényho­zás intézkedni fog, hogy az államjegyek kibocsá­tására nézve a kellő ellenőrzés folyton gyakorol­tassák; és ezen tárgyalás után a minisztérium részé­ről a t. háztól megbízást és meghatalmazást fogok kérni, hogy mihelyt ezen törvényjavaslatok szente­sítve lesznek, a minisztérium a t. ház elé javaslatot terjeszthessen az iránt, hogy mind azok, a mik ezen törvényből folynak, nyilván tarttassanak, és a végett, hogy a törvényhozás, illetőleg a magyar kormány ezen ellenőrzést miképen gya­korolja. Tehát ugy hiszem, aggodalomra nincs ok, mert a jelenben kibocsátott államjegyek összege iránt kétség nem lehet, mivel a leszámolási bizott­ság jelentése, a jelen állapotott kifejezi, s annak valódiságáról magam is meggyőződtem; jövőre " nézve pedig a részünkről is életbe léptetendő ' ellenőrzés a szabályellenes szaporításra nézve ( teljes biztosságot nyújt; tehát a dolog ily állásában , nem forog fen ok a szerkezet változtatására. | Tisza László: Tisztelt ház! Igénytelen vé­I leményemmel bátor vagyok azon nézethez járulni, . melyet a miniszter ur előtt szólott Simonyi La­! jos képviselő társunk nyilvánított. Miután a t. ! pénzügyminiszter ur előadásából értesültünk, hogy ezen, a papírpénz mennyiségére vonatkozó adatok valósággal tisztában és kétségbevonhatlanul tudva vannak; miután a szövegnek csekélyebb változta­tatása épen Pest belvárosa érdemes képviselőjé­nek támogatása folytán már ugy is tétetett: nem látom át, hogy midőn ezen összegnek határozott kifejezése okvetetlenül megnyugvást szülne, nem csak e házban, de főként ennek falain kivül is, miért ne tétessék Simonyi képviselőtársunk indít­ványa értelmében ezen hivatalosan constatált összeg a törvényjavaslatba ? {Elénk helyeslés.) Jókai Mór: T. ház! Én a 8-dik szakaszt, ugy a mint szövegezve van, el nem fogadhatom. Okaimat elő fogom adni. A megelőző 6-dik szakaszban mondatik az, hogy „ha a birodalmi tanácson s a magyar or­szággyűlésen képviselt országok pénzügyi kor­mányzatai közül valamelyik oly helyzetbe jutna, hogy szükségleteinek vagy hozzájárulási kö­telezettségeinek fedezését a rendes jövedelmi for­rásokból kiteremteni nem birná: akkor az erre megkívántató rendkívüli forrásokról saját hitelére köteles gondoskodni." Tehát a bécsi birodalmi ta­nácsnak joga van saját deficitjét saját hitelére megszavazni; viszont a magyar országgyűlésnek joga van saját deficitjét saját magának megsza­vazni ; meg is kell, hogy szavazza: mert szárazon nem uszhatik. Már most Magyarország deficitje, tegyük fel, hogy a legközelebbi évben 9 millió lesz, ő felsége többi országainak deficitje pedig, a mint eddig biztatnak vele, 90 millió. Mindkettő meg­szavazza magának a deficit fedezéséhez a függő adósság contrahálását, mely függő adósság egyéb nem lehet, mint uj állampapirpénz kibocsátása. Mert függő adósságokra, t. i. deficitek fedezésére, aligha fog valaki nekünk pénzt adni, midőn más államokban, például Francziaországban 840 millió frankra, Angliánál 86 millió sterlingre, Oroszor­szágban 1100 rubelre rugafüggö adósság. Akkor kénytelenek leszünk ismét államjegyek nyomásá­hoz fordulni, akkor Magyarország azért, hogy 9 milliónyi deficitjét államjegyekkel fedezhesse, 99 millió államjegyért lesz kénytelen jótállani. Második oka, miért ezt nem helyeslem, a kö­vetkező. Igaz, hogy normális helyzetben, midőn e két országgyűlés együtt ül, lehetne az államjegyek kibocsátását ellenőrizni; de, a mint a t. pénzügy mi-

Next

/
Thumbnails
Contents