Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-189
CLXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 14. 1867) HB tartozunk; de egyebet nem is : ezt 6' maga is érezte; azért szólott computusról, mi nyilván jogi actus. S ha sikerült bebizonyítania, hogy 6' felsége országainak érdekében több történt a középponti pénztár segélyével: engedje meg. hogy én megjegyezzem, hogy, épen mivel annak folytán előbbre fejlettek, viselik most 70%-át a közös terheknek s viselhetik legnagyobb részét az államadósságoknak. Hason okból azoknál sem kívánok hosszasban késlekedni, miket Ivánka Imre s Jókai barátim mondottak; de azt még sem tagadhatom meg magamtól, bogy pár szót ne mondjak előbbinek a rereductiót illetőleg mondott szavaira. Ezt ő azon okon véli jogosan eszközölhetőnek, minthogy az állampapírok birtokosai ugy is a név szerinti áron alul vásáriák azokat; s e körülményt annál fogva véli a reductio igazolására alkalmasnak, mivel szerinte a pénz is olyan, mint bármi más érték, mit adunk és veszünk olcsón, vagy drágán, ugy, ahogyan lehet. Miként szolgál ez czéljára? megfogni nem tudom. (Derültség.) Ismétlem, t. ház, hogy a Jókai barátom által mondottaknál sem fogok időzni. Hiszen ismételve is monda magáról, hogy ő nem pénzügyi tehetség. És valóban, ha csak kissé is az volna, nem mondhatá vala, hogy Ausztria már kétszer volt azon ponton, hogy rendezve lássa fmanciáit. A valuta erőszakolt helyreállítása még nem a financia rendezése, Ausztria pedig csak ez erőszakolt visszaállításhoz állott mindannyiszor közel. Ha csak kissé az lenne, tudhatná, hogy ép azért a 8. §. mellett még soká nyugton lehetünk, nem aggasztva a bankaeta által, melyet ránk nézve árialniatlanná tenni különben is van mód. (Helyeslés.) Egyelőre a bankactán kívül eső okok teszik lehetlenné e papírpénzek forgalmon kívüli tehetését, illetőleg bankjegyekkel felcserélhetését. Sietek szólni a szerintem is legsulyosb kérdésről , a solidaritásról, melyre vonatkozólag Tisza Kálmán igj szól: „Távol van tőlem azt állítani, hogy a javaslatban a solidaritás tisztán ki van mondva, sőt azt hiszem, nem is óhajtja senki, hogy az kimondassák." Higye el a t. képviselő ur, hogy azt nem csak kimondani, de kimagyarázhatóvá tenni sem akarja senki. Egj^ébiránt az általa e tekintetben kifosrás alá vett helyek iránt netán szükséges nyilatkozhatást a részletes vitára tartván fen, most csak azt jegyzem meg, hogy, ha bármely törvény értelme fölött a szerkesztés minden óvatossága mellett is valamikor kétség merülne fel, az értelmezőnek első kötelessége lenne visszamenni a törvény eredetére, keresni a törvényhozónak alkotás közben nyilvánult szándékát. Ha ily szükség a tárgyalás alatt levő törvény irányában merülne fel egykor, van-e valaki, a ki kétkednék, hogy a naplók, melyek tárgyalásainkról vezettetnek, minden kétséget kizárnának a felett, hogy nincs közöttünk senki, a ki solidaritást akart s vélt volna vállalni ama törvény elfogadásával ? Ugy vélem, ezen senki se kétkedhetik. Épen azért ismételve is bátor vagyok ajánlani elfogadásra a törvényjavaslatot. (Élénk éljenzés s helyeslés a középen.) Szontagh Pál (nógrádi): T. képviselőház ! Egyszerűen és szárazan constatálni akarom azon tényt— hogy a naplóban nyoma maradjon, — miszerint a házszabályok 104. szakasza között oly tétel vagy szakasz, mely a törvényjavaslatok előadóinak a tanácskozások berekesztése előtt még egyszeri szóemelést engedne, nem találtatik. (Felkiáltások: Ezt előbb kellett volna mondani! Nagy zaj.) Elnök: T. ház! Én Szontagh Pál képviselő urnák felkérése következtében, a mennyiben a ház szabályaihoz szólani akart, a szót megadtam. Egyébiránt a ház előadóinak az eddigi szokás szerint ily esetekben a szólásra a jog megadatott: mert szólhattak ugy, mint előadók, s ugy is, mint képviselők. (Helyeslés) Felkérem a t. képviselőházat, hogy a tárgyalás berekesztése és a szavazás végett holnap 12 órakor megjelenni szíveskedjenek. Az ülés végződik d. u. 4 ] / 4 órakor.
