Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-189

CLXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 14. 1867.) 137 fejezve nincs; minthogy még t. miniszter ur és t. bizottsági előadó ur is a tárgyhoz még bővebben szólni óhajtanak: azon kérdést bátorkodom t. házhoz intézni, nem lenne-e szíves a t. ház az átalános vita befejezését holnapra halasztani ? (Felkiáltások : Ma, ma ! Holnap, holnap!) Nem vagyok képes kivenni a felkiáltásokból a t. ház akaratát. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Csak a kérdés iránt vagyok bátor fölszólalni. Méltóztattak a múlt alkalommal a zárt tanácskozásban kimondani, hogy ezen fontos tárgy fölötti szavazást más napra halasztjuk. Már most a dolog természetében fekszik, azt hiszem, hogy a szabályok értelmében az indítványozó, t. i. a minisztérium, mely ezen törvényjavaslatot a ház asztalára letette, és a t. központi előadó ur, vég beszédjeiket elmondják. Ha méltóztatnak a szavazást holnapra halasztani, akkor holnap fogják elmondani zárbeszédeiket. (Holnap! De vasárnap lesz !) Elnök: Azon ellenvetés, hogy holnap vasárnap van, a t. ház előtt jelenben fontossággal nem birhat; s bár Magyarországon a törvényhozás példát nem mutatott rá, mert vasárnapon ülés nem szokott tartatni: mégis bátor vagyok enge- i delmet kérni a t, háztól, hogy tekintetbe véve a sok teendőket, holnap is tartson ülést. (Felkiáltások; Az márugy is ki van mondva!) Ismétlem, hogy a felkiáltásokból nem vagyok képes kivenni, hogy a t. ház a vita befejezését ma kivánja-e vagy holnap : azért épen azon okból, melyet t. pénzügy- j ügyminiszter ur is elmondott, ajánlom, hogy hol- | napra halaszszuk a vita befejezését. (Holnap 12 órakor !) Madarász JÓZSef: A ház szabályaira hivatkozva, az elnök ur által feltett kérdés feletti szavazás előtt van szerencsém véleményemet abban öszpontositani, hogy elhatároztatván, hogy üléseinket 4 óráig folytatjuk, és pedig azon okból, hogy mielőbb megszavaztathassanak a ház asztalán levő törvényjavaslatok, én erre nézve, ha miniszter urak a szavazás előtt, vagy is holnap nyilatkozni kivannak: e tekintetben hajlandó vagyok véleményemet oda öszpontositani, hogy a nyilatkozni óhajtó miniszter, ha tetszik, holnap szavazás előtt adja elő véleményét; de a központi bizottság előadójára nézve, mivel még most csak 3 óra múlt, ezen kivételnek helyét nem látom, és helyén volna, hogy ma szóljon. (Helyeslés.) Elnök: A mit Madarász képviselő ur mond, az épen ellene van a szabályoknak, mert a központi bizottság előadójáé az utolsó szó; ha tehát a szabályok szerint a miniszter ur bármikor szólhat, de nem szólhat a központi bizottság előadója után. (Zaj. Ellenmondás.) BÓliiS Sámuel: Csak arra akarom észrevételemet megtenni, hogy nincs a ház szabályai KKPV. H. NAPLÓ. 186%. vi. ellen az, hogy a miniszter szóljon utoljára, mert a ház szabályai kimondják ugyan , hogy az utolsó szó a központi bizottság előadójáé, de azt is kimondják , hogy a miniszter szólhat bármikor. (Heljedés) Elnök: Tehát a központi bizottság előadóján van a szólás sora. Kerkapoly Károly előadó: Tisztelt ház! Midőn a házszabályok által a központi bizottságelőadójának engedett szó jogát igénybe venni bátor vagyok, hét napig tartott hosszú vitatkozás után, nem teszem azt szólási viszketegből; hanem teszem azért, mert az itt elmondottakban nem az én, hanem a központi bizottság véleménye, melyet én csak tolmácsolni voltam szerencsés s köteles, több oldalról megtámadtatván, annak védelmét különösebben is kötelességemül kell ismernem. Ez alapon s ezen oknál fogva kérem a t. háznak szíves figyelmét, s reménylem ily késő órában is a meghallgattatása (Halljuk! Halljuk !) Mindenekelőtt lehetlen szó nélkül hagynom azt, hogy, a t, bal oldal vezérszónoka e vitát megnyitott beszédében többek közt azt mondta, hogy ő nem bir oly magas színvonalra emelkedni, minőre a központi bizottság előadója emelkedett, hogy mindenekelőtt és fölött azt lássa, mi az, mi ő felsége többi országai és tartományai érdekében szükséges, és csak ugy mellesleg érintse, mi az, mit megbírunk'? Bocsánatott kérek — felfogásom szerint legalább — a dolog- nem egészen ugy áll. Igaz, én mindenekelőtt azt láttam s kívántam is látni, mi az, a mi ő felsége többi országainak érdekében, hanem az önmagunk által bizonynyal jó okból és saját hazánk érdekében kitűzött czél végett szükséges? S ez, gondolom, igen természetes: mert ha valaki bizonyos czélt maga elé tűzvén, valósitni kivan, annak első kérdése nem lehet más, mint ez: mi szükséges annak valósítására; s csak ha ezt megoldá, következhetik azon másik kérdés: ha telik-e az tőle ? Hogy ezen másik kérdést én is feltettem magamnak, sőt hogy ezt amaz elsőnek is fölébe helyeztem, az világosan kitűnik azon jelentésből, mely tisztelt képviselőtársaimnak kezeinél van. Ugyanazért ha csupán csak őket tartanám szem előtt, amaz ironikus megjegyzést bizton szó nélkül is hagyhattam volna. De nem teszem, mivel tudom, hogy e házon kivül is méltán nagy azoknak száma, kik ugy vélekednek, hogy a vád, melyet egy Tisza Kálmán emel, alaptalan alig lehet. Azért engedjék meg önök elméjükbe viszszaidézhetnem, hogy én a törvény által kitűzött czél végett szükséges összeget olyannak mondottam, a melynél nagyobbat egyátalán nem lehet vállalnunk; tehát nem lehetne,még ha megbirnók 18