Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-189

124 CLXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 14. 1867.) ván elő, engedjék meg átmennem azon tételekre, a melyeket Cobden a nagybékebarát mondott. Helyeslem mindazokat; de én azt hiszem, hogy téved azon vélelem, hogy jaj volna a népeknek, ha az absolutismus jól tudna gazdálkodni: mert ha az absolutismus nem emésztené fel a népeknek vagyonát, az absolutismus nem lehetne uralom ; mert a népek alkotmányos jóllétét szellemi és anyagi jóllét hozza meg, a szellemi kivívja az anyagit, de viszont az anyagi jóllét előbb-utóbb következteti, követeli azt, és ki is vivja, hogy az anyagi érdekek az absolutismus által el ne pazaroltassanak. Azt monda tisztelt barátom: azt kérdek, hol itt a szabadság ? Valószínűleg én is kérdem, mert megismerem, hogy véralkatom tüzesebb sokszor, (Derültség. Felkiáltások: Igaz!) mintsem hogy fellelkesültebb indulatomon — melyet önök kegyes engedékenysége szerint is roszra fordítani nem kívánok — sokszor nem birok uralkodni: engedje meg tehát a tisztelt képviselő úr, hogy felhozott állításait visszautasítsam ellenkezőre, s azon mondatára: ott van a szabadság, a hol a nép választja képviselőit, a hol egyedül a képviselőház intézi el a magyar haza ügyeit; ezt feleljem : itt nincs az a szabadság, a hol egyedül Magyarország országgyűlése intézi el Magyarország ügyeit, mert az 1827-iki és 1848-ki törvények ellenére több, az államiság biztosítékai, delegatiók által intéztetnek el, nem az országgyűlés által. Tehát nincs meg az a szabadság, melyet a nép képviselői választása által minden alkotmányos országban gyakorol. (Ellenmondás jobbról, helyeslés balról) Ott van a szabadság, monda továbbá, a hol a vélemény szabadon nyilvánulhat. Tökéletesen helyeslem ezen elvet, de itt nincs e szabadság! Nincs itt, a hol a tettlegesség terére kilépés nélkül Eger és Abony városok nem nyilatkozhatnak ugy, mint nyilatkoznának szívok szerint. (A szélső bal oldalon: Igaz!) Tehát itt nincs meg a véleménynek szabadon nyilvánithatása. Ott van a szabadság, monda tovább^ a hol a municipiumok szabadon működhetnek. És én azt mondom, itt nincs meg e szabadság: mert a municipiumok, ime ott van Hevesmegye példája, még a törvény korlátai közt sem intézkedhetnek. Itt nincs az a szabadság, mely szerint az 1848-ki törvények ótalma alatt a municipiumok intézkedhetnének: mert a 48-diki törvények által teljesen kárhoztatott és egyedül csak a parlamentáris kormány által gyakorolható végrehajtási hatalom törvényen kívül a királyi teljhatalomnak adaték át Hevesre nézve. Azt mondja tovább, ott van a szabadság, a hol mindenki törvényes birája által Ítéltethetik csak el. Itt nincs ez a szabadság: mert van — ha egyetlen egy is, de van egyetlen egy — ott van Kossuth Lajos (Balfelöl éljenzés), ki törvényes birái elé nem hivatva, a belügyminiszter rendelete által szándékoltatott notóriussájeleztetni, a nélkül, hogy törvényes birái elé állittassék. (Balról fölkiáltások: Igaz! Ugy van! Jobbról ellenmondás.) Elfogadom azonban Pulszky képviselőtársam utolsó tételének egyik részét: és ez a szabadság biztositéka, hogy ott van a szabadság, hol ezt a nemzet jelleme biztosítja. Elfogadom ez állítását, mert az alkotmányosság biztositéka fölfogásom szerint is nem a rendes és nagy hadsereg. Nézzék önök Amerikát, a szabadságnak tengerentúli hazáját, nézzék Éj szak-Amerika Egyesültállamai szabadságkonának példáját! Washingtonra hivatkozom, azon hadseregre, melyet Washington vezérelt. Azon hadsereg a kivívott szabadságharez után arra akarta kényszeríteni önmagát Washingtont, és csak is férfias, magas jelleme volt az, a mely nem engedvén hadserege által fejére tenni a koronát, biztositá ama nagy nemzetnek jelenét és jövőjét. Ezt elfogadva, bocsásson meg a tisztelt képviselő úr, hogy mellőzzem azon tételét, mikor hivatkozott arra, hogy "az alkotmány biztositékát a fejedelmek ígéretei is képezik. Én nem kivánuk egyes fejedelemre hivatkozni (Ajohb oldalon derültség), tanácsosabbnak tartom átalánosságban mondani azt, hogy a fejedelmek ígérete nem biztositéalkotmányos szabadságnak. Kötelességem állítani ezt: mert az egész világ történelme és ön hazánk szomorú tapasztalatai is ezt bizonyítják. Nézzék önök, csak felmutatom, nem mondandóm el, (Felmutat egy összeirt papirivtt) de felmutatom, mert ez kivonata hazám nevezetesb történetének a mohácsi vésztől. Tehát mondom, hogy 1526-tól egész 1790-ig nem volt egyetlen egy fejedelem se, a ki — lehet, hogy ezt az osztrák kormányférfiak okozták, — igéretét alkotmányunk fentartására nézve beválta. Hivatkozom e részben önmagára a jobboldal igen tisztelt vezérszónokára, önmaga mondotta ma, egyetlen egy országgyűlés sincs 1790-ig, mely azon ne kezdette volna működését, hogy a törvény megsértetett. Én nem vádolom a fejedelmet; de a körülmények és a kormányzó férfiak működései a vádak, és ugy a történelem, mint a mi ön tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a fejedelem ígérete nem biztositéka a nemzeti hatalom- és az alkotmányos szabadságnak. Elfogadom biztosítéknak a nemzetek jellemét, elfogadom. Azonban bocsássanak meg önök nekem, midőn a nemzetnek értelmesitésére aligha filléreket rakhatnak csak le — pedig a nemzetnek értelmesitése nélkül a nép önmaga, én is ezt mondom, nem értheti, mi az alkotmányosság, és azt sem értheti meg, miképen kell megvédeni az alkot-