Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-188

.XXXVIII. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 13.1867.) 105 ban cultusminiszter ur a szabadság termékenyítő erejéről szólván, oly meghatóan jellemzett. Egyszerre két eszme tűnt fel, mely a ház eldöntésére várt, mely épen, a mint Pulszky képviselő tegnap monda, fölülről az őszinteség, alulról a bi zalom hiánya miatt, két fekete ponttá kezdett válni, mely nagy részben magában horda a később keletkezett vihart, vagy legalább is annak egyik fontos okául szolgált. E két eszme volt az államadósság és a hadsereg kérdése. Nagy agitatio keletkezett e kérdésekben szélsőbb pártok által a központon, mely szétáradott a megyéken, nagy tért foglalt el a journalistikában, az élczíapok bizar, néha az aesthetikai ízlésre undoritóan ható torzképekkel érlelték az ellenszenvet, sugy láttuk lefestve a magyar katonát német lábon, s láttuk azon idegre ható torzképet, melyben az államadósság szekerét húzó lovakra fejeik helyett a hon legkitűnőbb fiainak, az akkori miniszterek fejei voltak lefestve. A reactio kapott e szélsősködéseken, sőt teljes erejéből igyekezett provoeálni azokat, s ürügyül használni fel arra, hogy az uralkodót a vett útról visszatéríthesse. Mi lett belőle ? Az'uralkodó felség, hogy meg ne kelljen szegnie esküjét, letette koronáját, s a nemzet, hogy megvédhesse alkotmányos vivmányait, kénytelen volt fegyvert ragadni kezébe. (Ügy van! Helyes!) Hogy azután mik következtek, megéreztük. Tisztelt ház! (Halljuk.') E kérdés most szelídebb alakban jelent meg köztünk ; a bal és jobb közép az alapelvben teljesleg egyetért, s e kérdés politikai horderejének és törvényességének azon formulázását, melyet szokott világos logikájával Bónis képviselő tett fel, kérdésen kivül mind a két párt aláirja. És ez természetes is, mert a jobb és bal centrum történelmileg nem is külön párt, a régi ellenzéket foglalja ez magában, mely, a mint a külenféle kérdéseknél észlelhettük, a főelvekben nem tért el egymástól, s igy e kérdésben is a főelvben egyetért, csak a kivitel módozataiban van az eltérés. Epén ezért gyakran van a két párt annak kitéve, hogy egymással kicsinykés ellenzékeskedés miatt küzd. vagy

; mint a miniszterelnök ur a napokban kifejezte, minden áron opponál. (Hal'j-ak! Mozgás a balközépen.) Épen nem akarom ezzel a balközép tagjait sérteni, kiket nagyra becsülök; ez a dolog természetében fekszik. Angliában, hol históriai pártok állanak egymással szemközt, sohasem történhetett az, a mi itt épen ez órában történt, hogy midőn a miniszter az ellenpártot felszorítja, hogy saját nézetére nézve vállalja magára a kivitel felelősségét, ez magára ne vállalná. A párt olyat nem követelhet, a minek kivitelében nem biztos. Az angol pártok ép ezért csak nagy kérdésekben, s egy idény alatt alig egyszer ütköznek, de akKÉPV. H. NAPLÓ. 186%. VI. kor ütközetök eldöntő. Mindamellett Anglia is volt a mienkhez hasonló helyzetben ezelőtt m. e. 140 évvel, midőn nagy politikai események folytán a tory párt minden befolyástól leszorult, s a whig párt ragadván magához a kormányt, annak scissiója folytán alakult meg belőle az ellenzék is. Egy alapelvök levén, kénytelenek voltak kicsinykés pártcsatákat folytatni, s megtö-tént Pitten is, hogy a miért mint ellenzék hevesen támadta meg a kormányt, később pártja kormányra jutásával ugyanazt védette. Tisza Kálmán t. képviselőtársunk azt kívánja, hogy a minisztérium készítsen költségvetést beiszükségeinkről s a birodalmi közös költségekről, s az igy megállapított költségvetésen fölül a mi fölösleg marad, azt forditsuk az államadósság fedezésére. Részemről ezt igen határozatlan defmitiónak találom. Auguri mondat ez, melyet mindenki különbözőkép értelmezhet, a mint hogy a bal oldalon is különbözőleg értelmezték. Például Várady Gábor t. képviselőtársunk előadja egész a keszthelyi gazdasági intézetig azon köznevelési és agriculturai intézetek sorát, melyek az ország segélyét igényelnék. A figyelmes hallgató fejében ezer hasonló eszme kelt. Beszéde alatt szüntelen előttem lebegett egy mondat, a melyet talán Benthamtól olvastam egykoron, hogy alig szülétek meg a törvény, smár megszületett az eszme is annak kijátszására. Ha mindazon szükségeket beszámítjuk, melyek égetően sürgetők, ugy bizonynyal igen kevés, sőt mi sem maradna jövedelmünkből az államadósságra. Azt pedig mindkét oldal elismerte, hogy azt fizetni, abban részt venni kell. Ivánka t. képviselőtársunk némileg határozottabb téren járt, ő kimondá, hogy vegyük számba az ország legszűkebbre vett költségeit, s a mi ezekből fölül marad, azt adjuk oda. Ámde a legszűkebb kör is határozatlan fogalom. Egy vízcsepp igen szűk kört foglal el; de ha egy górcső vön vizsgáljuk, számtalan élő lényt látunk abban : ott ődöng egy elhízott potrohos alak ; mellette szökell, mint könnyű sylphid, más alak, hasonló azokhoz, melyeket a hold lakóiban fest az emberi képzelet; tovább más alak, oldalán fegyver látszik, talán azon kis világ katonasága, s még tömérdek üresség marad fen ekkor is. E szerint azon szűkre vont követelés is, mit Ivánka képviselő formulázott, annyit foglalhat magában, a min fölül azután az államadósságokra igen kevés fog jutni. A központi bizottság által elfogadott miniszteri javaslat határozott számokat foglal magában^ részemről nem helyeslem Jókai képviselő azon nézetét, hogy annak elfogadói egy üres (Egy szó; Betöltetlen!) igen, egy betöltetlen váltót imának alá. 14