Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-165

50 CLXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Okt. 23. 1867.) sége, hogy legyen véleménye minden tárgyban, vagy igen vagy nem; de az nem lehet, hogy ne szavazzon. Ott ezt oly szigorúan követelik, hogy a ki nem akar szavazni, azt be is zárják. (Nagy derültség.) Magyarországban ez nincs igy, és koringem akarok erre czélzó inditványnyal föllépni; (Derültség), hanem mégis azt hiszem, miután itt mindenkinek szabadságában áll akár kimenni, akár nemmel felelni : a ház méltóságával semmikép össze nem fér, hogy bárkinek is vélekedése ne legyen. Azért küldtek ide küldőink, hogy minden kérdésben véleményünk legyen. A ki szavazni nem akar, elég szabadságot ád neki a ház erre az által, hogy kimehet, vagy nem felelhet; hanem az, hogy valaki speeialiter azt mondja : „Nekem nem tetszik az egész dolog, ennem szavazok," ugy hiszem, a képviselőház méltóságával^ hivatásával meg nem egyezik. Patay István: Ezen jogonlat én mindig fön fogom tartani! Bónis Sámuel : T. ház! Mennyiben fejti meg a ház szabálya a jelen kérdést, ahhoz nem szólok; kell-e ez iránta házszabályokban intézkedni vagy nem, az más kérdés. Jelenben csak arról van szó, vajon a jegyzőkönyvbe, mint a melynek a megtörténtek hu előadójának kell lenni, be van-e jegyezve azon tény, hogy némelyek kijelentették, hogy nem szavaznak, vagy nincs? Jelenleg csak ez a kérdés. Eddig mindig bejegyeztük. Arra nézve, mit fog a ház jövőre határozni, abból a tekintetből, hogy mindenki köteles legyen véleményét kimondani, a házszabályok átalakítási kérdése. (Helyeslés.) Almásy Sándor : T. ház! Én is azok közül való vagyok, a kik kijelentették, hogy nem szavaznak; mindazáltal nem fogadhatom el, a mit Gorove képviselő úr mondott. (Fölkiáltások: Egy szót sem szólt! Hosszasan tartó élénk derültség.) Bocsánatot kérek, elvétettem a nevet; egyébiránt örülök rajta, hogy ily nagy vigságra adtam alkalmat. Én nem lehetek Pulszky úr azon véleményében, mintha azon kijelentésünk által, hogy nem szavazunk, nem nyilvánítottuk volna véleményünket.Igenis szavaztunk, de tartottuk magunkat az előtte való nap vallott elvünkhöz. T. képviselő úrnak tetszik hivatkozni a külföld példájára. Mondja, hogy külföldről jött, ott sokáig volt. A külföldi emberek sokat mesélhetnek nekünk; de én ugy tudom, hogy az angol parlament törvényei szerint a szavazni nem akarókat nem zárják el,^hanem behozzák erővel, hogy szavazzanak. (Átalános derültség.) RadiCS ÁkOS jegyző : A felszólalás folytán a jegyzőkönyv igy módosíttatott: „Szavazott 204; kijelentette, hogy nem szavaz, 17." Elnök: Tizenheten kijelentették, hogy nem kivannak szavazni. Manajlovics képviselő úr interpellatiot intéz a belügyminiszterhez. Horváth Lajos jegyző, (olvassa Manojhvics Emil iiiterpettatióját) : „Az 1848: XX. t. ez. azon kevés törvény egyike, mely minden változtatás és fentartás nélkül legközelebb visszaállíttatott. „Ezen törvény 2-ik §-a igy hangzik: „E hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve, különbség nélkül, tökéletes egyenlőség és viszonosság állapitta tik." „A „tökéletes egyenlőség és viszonosság" alatt kétségtelenül az is értendő, hogy az egy községben lakó különböző vallású polgárok egymás ünnepeit vagy viszonylag ünnepelni , következőleg az egyik, mint a másik vallás ünnepnapjain a nyilvános munkától tartózkodni kötelesek, vagy pedig azokat teljesen ignorálni jogositvák. „Gyakorlatban azonban a dolog nem igy áll: mert ellenére az idézett törvény félreinagyarázhatlan értelmének, a görög-keleti vallású kereskedők és iparosok a római katholikus ünnepnapokon boltjaik zárvatartására, a piaczoknak áruczíkkeikkel elhagyására, s különösen az úgynevezett „normanapok" szigorú megtartására rendőrileg folyvást köteleztetnek ; míg megfordítva, a görög-keleti legnagyobb ünnepek is rendesen még tudomásul sem szoktak vétetni. „Megengedem, hogy lehetnek egyesközségekben dicséretreméltó kivételek, de hogy átalánosan. a tökéletes egyenlőség és viszonosság előadott mód szerint foganatosittatik, árról minden kétséget kizáró biztos tudomásom van. „Minthogy pedig a törvények nem azért hozatnak, hogy alkotóik szabadelvüségét a papíron dicsőítsék, kivitelben pedig mellőztessenek; s minthogy különösen a szóban levő eljárás az egyik vallás hajdani uralmának a másik feletti fentartása által nemcsak a törvényhozó liberális intentiója ellen nyilvánosan vét, hanem egyszersmind vallási aggodalmak és keserűségek felidézésre is alkalmat nyújt: „Mindezeknél fogva kérdést intézek a t. belügyminiszter úrhoz : „Hajlandó-e az 1848. XX. t. ez. pontos megtartása és egyenlő alkalmazása végett az ország összes törvényhatóságait utasítani, hogy — az egyes községekben magánmegállapodások folytán tettleg fenálló reciprocitás eseteinek kivételeivel — a haza nem római katholikus polgárait ezen vallás üunepeinek nyilvános munkaszünetelés általi megünnepelésére jövőben ne kötelezzék?" Wenckheim Béla b. belügyminiszter: Kérem az interpelíatio közlését. Egyébiránt ezen tárgy nem tartozik az én hivatáskorömhöz, ha-