Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-184

356 CLXXXiV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 9. 1667.) ságát, sem önállóságát, sem függetlenségét, de jóllétét sem. Maga az 1848-diki küzdelem is nem csak véráldozatokba került nemzetünknek, de tetemes pénzáldozatokba is; s tévednek, a kik azt hiszik, hogy az 1848-diki állapotnak folytatása talán oly csekély áldozatokba került volna a nemzetnek. Hiszen Kossuth Lajos, mint pénzügyminiszter, szintén hatvanöt millió költségvetést praeliminált 1849-re, s hogy ezt kiteremthesse, kilátásba helyezte mindazon indirect adóknak behozását, melyeket a jelen kormány is fentartani kénytelen. T. ház, elismerem, hogy azon áldozatok, melyekre a nemzet késztetve van, igen tetemesek; de ne feledjük, hogy a mi áldozatot hozunk, hozzuk a polgárok nyugalmának. hozzuk az alkotmány biztosságának érdekében. E két tényezőnek védszárnyai alatt hiszszük mi a honpolgárok boldogságának alapját biztos kézzel megvethetni. E hit, e remény s e meggyőződés képezi a mi öszszes politikánknak legnemesebb indokát, elhatározásainknak legszilárdabb sarkkövét. De, mert a terhet se elviselhetlenuek nem tartom, se ha azt visszautasítanék, ennél kedvezőbb pénzügyi transactiot politikailag lehetőnek nem tartok: egész megnyugvással elfogadom a miniszteri javaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a középen.) Beniczky Gyula: T. képviselőház! Ha a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatoknak el-vagy el nem fogadása attól függene, mi mellett hozatnak fel döntőbb, helyesebb érvek, ugy azokhoz, miket t, képviselőtársam és elvbarátom Tisza Kálmán e tárgyra nézve oly világosan és szabatosan elmondott és utána több elvtársaim vitattak, fölösleges volna még valamit hozzá tenni. Ha van egy átalános axióma, ugy axióma az, hogy senki magára józanul és becsülettel több terhet nem vállalhat, mint a mennyit elbir; már pedig, ha mi e törvényjavaslatokat elfogadjuk, ugy a mint elénk terjesztettek és a mint a központi bizottság által ajánltatnak: önként nagyobb terhet vállalunk magunkra, mint a mennyit az absolut hatalom a boldogtalan emlékű 18 év alatt bár mikor is tüzzel-vassal tőlünk behajtani képes volt; pedig, hogy nem az ő akaratán, de a lehetetlenségen múlt rajtunk többet kizsarolni, azt mindnyájan éreztük. így állván a dolog, mivé lesz azon. előny, melyet a központi bizottság előadója első helyen hangsúlyozott, és mely első pillanatra, utánszámitás nélkül elvitázhatlanul igaznak is tetszik, hogy t. i. mindig jobb a közmegegyezéssel hosszas Időre vagy épen megváltozatlanul megállapított teher azon összegnél, melyet a hatalom önkénye szükségeinek növekvő aránya szerint vet ki és szed be? mondom, mivé lesz azon előny, ha az önként elvállalni szándékolt teher nagyobb az Őszszegnél, melyet a hatalom legnagyobb erőmegfeszités és minden kímélet félretétele mellett is tőlünk kisajtolt? Hogy pedig ezen ösazeg nagyobb, az számokkal bizonyítható be azon adatokból, melyeket igent, pénzügyminiszter úr — sajnos ugyan, csak szóval — méltóztatott az osztályokban előadni,* mely adatokból egy kis kiigazítással ésutánszámitással világosan kiderül, hogy a mi kiadásaink ezen terhek elvállalása után jövedelmeinket több millióval túlhaladják. A ki erről még mostanáig meg nem győződött, meg fog győződni a költségvetés előterjesztése alkalmával. A túloldalról Komárom városa érdemes képviselőjének szemére vettetett, hogy a hányad meghatározását szorosan számvetési eredményhez kötötte. Ezt én igen helyeslem és természetesnek találom; s azt állítom, hogy a közösügyi hányad, a statusadósság, szóval minden financziális kérdés megoldásánál fő, és majdnem egyedüli tekintettel a számokra kell lenni; azt állítom, hogy épen ezen kérdések azok, melyeket se sophistikus okoskodásokkal elburkolni és szépíteni nem lehet, se bárminemű magasabb politikai tekintetekből a nemzetre rátukmálni nem szabad, ha azok a mathesis csalhatlan szabályai szerint annak erejét túlhaladják. (Helyeslés a hal oldalon.) T. képviselőház! van-e, lehet-e a föld kerekségén józan, igazságos ember, ki a magyar nemzetnek loyalitását, sőt önmegtagadással határos generositását ne legyen kénytelen elismerni akkor, midőn az azon statusadósságok kamatainak fedezéséhez, melyek őt jogilag legkisebb részben sem illethetik,mely adósságokból előny ére és j avara soha egy fillér sem fordíttatott, de igenis fordíttattak száz meg száz milliók alkotmányának, állami létének megsemmisítésére, (Helyeslés a hal oldalon) mindenével hozzájárul, a mire még elkerülhetlenbelszökségleteinek és a közösügyi hányadnak fedezése után jövedelmeiből fenmaradt? meghagyatván mindazon indirect adónemek, melyek az ország lakosainak természetével és szokásaival merőben ellenkeznek , meghagyatván az adók azon túlhajtott magasságon, melyekről maga a mostani pénzügyminiszterünk is azt monda egy időben, hogy azok már nemcsak a jövedelmet emésztik fel, de a tőkét is megtámadják? Egy feltétel lenne, t. képviselőház, mely mellett én is hajlandó volnék a bekövetkezhető jobb jövő reményében jelenlegi erőnket meghaladó öszszeget is elvállalni a statusadósságból: ez a tőkék végleges megosztása. Vállaljunk el azokból egyszer mindenkorra egy meghatározott összeget; de az elvállalás után szűnjék meg minden közösség és solidaritas, és az elvállalt részt kezeljük mi önállóan, miden idegen beavatkozás nélkül. (Helyeslés a bal oldalm.)