Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-184

846 CLXXXlV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 9. 1867.) hozzám intézett interpellatiora válaszolni. Arról azonban addig is biztosítom a tisztelt képviselő urat, hogy ama rendeletben a nemzet függetlenségének veszélyeztetését egyátalában senki sem fogja találni. (Helyeslés.) Elnök: Napirenden van az államadósságok után elvállandó évijárulékról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Radics Ákos jegyző: Hunfalvy Pál! Madarász József: A házirendre hivatkozva szabad legyen figyelmeztetnem a tisztelt házat, hogy az eddigi gyakorlat szerint egymás után az ellenvéleményü szónokok következnek. Meglehet, nem jól, de ugy emlékszem, hogy ez az eddigi gyakorlat szerint így töstént. (Felkiáltások: A minis ter soron kivül is szólhat!) Ha e rend áll, kérném, méltóztassék a következő szónokot az ellenvéleménynek közöl felszólitni. Elnök: A szólásra följegyzett képviselő urak közöl legutoljára Várady Grábor úr szólott, még pedig a törvényjavaslat ellen, mert az utána szólt cultusminiszter úr nem volt följegyezve, s mint miniszter nem is számitható; most tehát a törvényjavaslat mellett följegyzett szónokok közöl kell a sorban következőt felhíni: ez pedig Hunfalvy Pál úr. (Helyeslés.) Hunfalvy Pál: T. képviselőház ! Mindnyá- j junk előtt mint egy eszménykép ugy lebeg Ma- j gyarországnak jólléte, hatalma, fejlettsége. Ez esz- i ménykép valósításán törekvő háromféle nézet fej- I lett ki itt, mióta tanácskozunk e házban. Az előttünk lévő törvényjavaslatra nézve is e nézetek szerint alakultak és alakulnak a vélemények. A szélső balnak nézete azt vallja, hogy Magyarországnak kiegyezkedésre nincs szüksége (Ellenmondái a szélső bal oldalon). hogy a kiegyezkedés jogfeladással jár; azért ellenezte azt , és ellenzi folyvást a folyamatban levő kiegyezkedést, a melyben nagy veszedelmet lát, hogy többet ne mondjak. E nézetből, ugy látszik nekem, foly Madarász képviselő urnák indítványa is, mely szerint szavaztatni kellene az ország összes területén lakó adó-fizetőket, akarnak-e és mennyit elvállalni az osztrák államadósságokból. Ez indítvány, tekintve az előttünk lévő törvényjavaslat nagy fontosságát, nem csak természetesnek, de szükségesnek is látszanék, ha alkotmányos lehetetlenséget nem követelne. Ugyanis nem csak átalános alkotmányos elvek szerint, hanem világos törvényeink szerint is, a képviselőháznak nincs joga a népre hivatkozni. Ez jus majestaticum reservatum, a melynél fogva csak ő felségének van joga az országgyűlésről a szavazókra hivatkozni. Es ő főlségének sincs joga ugy hivatkozni a szavazókra vagy választókra, hogy velők törvényt vagy határozatot szavasztasson: merfc a szavazók mindenütt csak választanak törvényhozókat, de sehol nem hoznak törvényeket. Miután tehát országunk világos törvénye, jelesen az 1848-diki törvény IV. czikkének 5. §-a szerint, a képviselőháznak nincs joga magát eloszlatni és a választókra hivatkozni: tehát addig, mig mi képviselők vagyunk, kötelesek vagyunk ezen törvényjavaslatra is igennel vagy nemmel szavazni. A szélső balnak nézete szerint, mely az egyességet vagy kiegyezkedést nem helyeselheti, nem lehetne elfogadni ezen törvényjavaslatot, mely oly roppant terhet mér reánk. Es én szívesen szavaznék vele, ha azok nem ijesztenének vissza, kik hazánkon kivül hasonlóképen nem helyeslik ezen kiegyezkedést. És kik azok, kik hasonlóképen kárhoztatják ezen egyességet ? A kik Magyarország önállását gyűlölik. Nem azért kárhoztatják ezek a kiegyezkedést, hogy jogfeladással jár, hanem inkább azért, hogy visszaszerezi a jogokat. De minthogy ezek épen olyan véleményben vannak a kiegyezkedésre nézve, mint ezen oldal, azért én ez esetben sem szavazhatnék vele. A középső balnak nézete elejétől fogva az volt (Halljuk /), hogy nem kellett volna oly mohón neki menni a kiegyezkedésnek, hogy még várni is lehetett volna: mert azt állítja ezen nézet, hogy ha kevésbbé mutatjuk ki a minden áron kiegyezkedni akarást, tán kevésbbé súlyos feltételek alatt történhetik meg a kiegyezkedés, s ha még'vártunk volna, talán a közel jövendő oly viszonyokat fejt ki Európában, melyek közt Magyarország az 1848-iki törvényeket teljes épségokben szerezheti vissza. Ezen nézet is azt állítja, hogy akiegyezkedés ugv, a mint történt, rósz, esnem sokára mutatkozni is fognak káros következései az csak jóllétére, hanem jogaira nézve is felöl.) Azért jó eleve tiltakozik a felelősség ellen, mely őt nem érheti. (Fölkiáltás balf<löl: Ki tiltakozik'?) És mivei az államadósságok után járó terhek elfogadása nem következik a pragmatica sanetioból: már ezen terhek bármi részben való elfogadása is, ezen nézet szerint, ama veszélyes következések egyike, a melyeket az elsietett egyezkedéssel magunkra vonunk. Azonban én ugy vagyok meggyoződve, mert láttam, tapasztaltam, mint mindnyájan láttuk és tapasztaltuk : hogy nem csak nem sietve, de nagy nehezen sikerült a kiegyezkedés, és sikerült, a külső események nyomása mellett is, egyedül ő felségének személyes elhatározásánál fogva. El nem fogadni ezen alkalmat, annyi lett volna, mint a birodalom fölbomlására építem politikánkat. Ez pedig ellenkeznék nem csak a pragmatica santioval és feliratainkkal, hanem ellenkeznék saját valóságos érdekeinkkel is, melyek a történelmi fejlődés eredményei. Nekünk szövetségesre vagyon szükségünk. A pragmatica sanországnak nem [Ugy van .'bal-