Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-183

842 CLXXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 7. 1867.) szomorú következéseket szoktak szülni, melyeknek, ha bármelyike állana is elő, elég arra, hogy hazánk szebb jövőjében vetett hitünk megrendüljön, hogy ne mondjam, összedőljön. Én, t. ház, az államadósságok egy részének elvállalásánál nem csak a kötelesség, hanem még a méltányosság méi'tékén is tul, a lehető legszélső vonalig hajlandó vagyok elmenni; de a méltányosság ezen érzülete nem vihet bennünket annyira, hogy ugy tegyünk, mint azon családapa, ki vagyonának egész jövedelmét, szomszédja nejének lába elé teszi, sőt annak kedveért még a tőke értékét is csökkenti, mig odahaza a kialudt tűzhelynél mezítlábas gyermekek, kenyér és nevelés után esengve, borulnak a kesergő édes anya kebelére. {Elénk helyeslés a bal oldalon.) Eötvös József b. vallás és közoktatás Ügyi miniszter: Nem volt szándékom e vitában részt venni, főkép az átalános vitában nem; miután azonban t. barátom épen most végzett beszédében kegyes volt általam sok év előtt elmondott szavakra hivatkozni, mintegy felhíva érzem magamat a nyilatkozásra: annyival inkább, mennyivel inkább át vagyok hatva az előttünk fekvő kérkésnek fontosságától, mennyivel inkább érzem azon roppant felelősséget , melyet mindannyian magunkra vállalunk, kik ezen kérdésben nyilatkozva, annak akár egy, akár más módon elhatározására befolyunk : mert ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen kérdés megoldásától függ hazánk jövője, legalább hosszabb időre; és mert épen azért polgári jogaim legbecsesbjének tartom azt, hogy e fontos ügyben nyilatkozván, előadhassam azon okokat is, melyek engem arra birnak, hogy e törvényjavaslatot, mint tárgyalási alapot, elfogadjam, és elveit magaméinak valljam. Előttem szólott igen t. képviselőtársunk emiitette hazánk sokféle szükségeit, és azon aránylag csekély eszközöket, melyekkel azoknak fedezésére rendelkezünk. Azt hiszem, ezekre nézve senki sem fog neki ellenmondani. Egyiránt meg vagyunk győződve, hogy ha a birodalom államadósságainak fedezésére azon évi járulékot elfogadjuk, melyet a törvény ajánl, egy nagy, egy igen súlyos terhet vállalunk magunkra. Tudjuk, hogy ezen tehernek elvállalása kétségkívül akadályoztatni fog haladásunkban, és épen miatta sokról, a mit egyiránt buzgón óhajtunk, le kell mondanunk, ha csak egy időre is, azért, mert a kellő pénzforrások jelenleg hiányzanak, s azért osztozom azok nézetében, kik azt hiszik, hogy főkép jelen helyzetünkben, a teher elvállalásánál tőlünk a legnagyobb óvatosság kivántatik. De, hogy ezt tegyük, nem elegendő, ha csak az elvállalandó teher nagyságát és azon érdekeket veszszük tekintetbe. melyeknek kielégítésében e teher elvállalása által akadályoztatunk; de szükséges , hogy még azon kérdés iránt is tisztába jöjjünk : vajon maga a tehernek elvállalása menynyiben szükséges saját érdekünkben? és azon érdekek, melyek a súlyos teher elvállalására birnak, nem sürgetőbbek-e azoknál, melyek e teher elvállalása által háttérbe szoríttatnak ? {Helyeslés a jobb oldalon.) E kérdés az, melynek megoldásától határozatainknak függni kell: mert ha a teher elvállalása nem szükséges, ha az legfontosabb érdekeink feláldozása nélkül elkerülhető, akkor ezen teher elvállalására nekünk jogunk sincs. (Helyeslés a bal oldalon.) így állítván fel a kérdést, nem tartom elégségesnek, hogy csak épen a kérdést magát és az egyes, vele legközelebb összefüggésben álló tárgyat vegyük tekintetbe; hanem hogy az ut iránt, a melyet ^követnünk kell, eligazodjunk, szükségesnek találom, hogy egész helyzetünkre terjeszszük ki figyelmünket. S mit találunk abban'? I elfogásom szerint helyzetünkben két dolog van, a mely váítozhatlan, s melyet épen azért kiindulási pontképen kell elfogadni : az első azon viszony, mely az ország- és a fejedelem között létezik; a második tényleges állásunk. Azon viszonyt, mely az ország és fejedelme közt létezik, egyaránt felbonthatatlannak ismerjük valamennyien, s így ennek megváltoztatása bizonyosan senkinek nem lehet szándokában. A dolgoknak tényleges állását megváltoztatni nem áll hatalmunkban. (Jobb felöl: Ugy van!) És ha a dolgoknak tényleges állását tekintjük : akkor meggyőződünk, hogy először Eui'ópának jelen állása nem olyan, mely mellett biztosan számithatnánk békére, mely mellett nagy convulsioktól biztositva érezhetnők magunkat; meggyőződünk másodszor, hogy geográfiai helyzetünk olyan, melynek következésében bármi nagyobb átalakulás történjébEurópában, ennél hazánk semleges nem maradhat; meggyőződünk harmadszor, hogy a jogeszméknek teljes fölzavarása mellett, mely Európa politikájában irányadó, minden állam s minden ország nem históriai jogának alapjára, hanem csak tényleges hatalmára támaszkodhatik; meggyőződünk negyedszer, hogy Európában kevés kivétellel csak nagy államok léteznek, melyek nagy nemzetiségekre alapíttattak ; meggyőződünk végre , hogy Magyarország , bármennyire kikerekitett határokkal bírjon is egyfelől és bármennyire egy érzet és hazafiság lelkesítse minden polgárait, kiterjedésre és számra nézve nem elég hatalmas, hogy ezen országra nézve kivánatosnak, sőt szükségesnek ne kellene tartani azt, hogy biztos és állandó szövetségről gondoskodjék, melyre egy