Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-181

CLXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 5. 1867.) 321 volna ki, hogy Magyarországnak alaptörvényei nincsenek. Ez ellen határozottan fel kell szólal­nom. En nem ezt mondottam, hanem azt, hogy a másik rész azt mondhatná, hogy Magyarország­nak nincsenek alaptörvényei oly fogalmak sze­rint, mint a milyenek a másik részen e tekintet­ben léteznek. Igaz, t. ház, hogy van párt, van­nak lapok, van egész irány, van egész politikai taktika, mely már egy egész év óta abból él, hogy azt állítja, hogy Magyarországnak alapjogai nin­csenek, hogy mi azokat feladtuk ; de Debreczen városának t. képviselője csak tudhatja, hogy én ezen nézetben nem osztozom és nem osztozhatom. Derültség, élénk tetszés a középen.) Komárom város t. képviselője továbbá azt tö­rekedett bebizonyítani, hogy nem szükséges al2.t. cz.-nek 27-ik szakaszát felemlíteni, mert alatta értetik a lobbi, idézett szakaszoknak a mennyi­ben az abban foglalt intézkedés a teljes alkotmá­nyossághoz tartozik. Megvallom, a 27-ik §-ban foglalt biztosítékot különösen a pénz kezelésre tartom szükségesnek, és arra nézve, hogy a dele­gatio irányában az legyen felelős, a ki a pénzt kezeli. Egyébiránt szívesen elfogadom a t. képvi­selő úr ezen nyilatkozatát, már csak azért is, hogy történjék meg már egyszer azon eset is, hogy a t. képviselő úr kevesebb biztositékot kivan, mint mi. (Elénk tetszés a középen.) Azt méltóztatott mégat. képiselőár mondani, hogy igazságtalan azon vád, miszerint ő, vagy — miután pártjának egy igen tisztelt tagja is magára vette ezt — a párt elvűi tekinti mindig minden alka­lommal opponálni. Megvallom, ha ezt egy kissé me­reven mondottam ki, e nyilatkozatomért szívesen bocsánatot kérek; de fentartom magamnak azon jogot, hogy egyszersmind ezen állításomnak ma­gyarázatát adjam. (Halljuk!) Nem türelmetlenség az, nem sértett hiúság, ha mi néha kénytelenek vagyunk az ellenzék irá­nyában élesebben felszólalni. Szívesen elismerjük mi, hogy az ellenzék szükséges, hogy nélküle egézséges alkotmányos élet nem létezhetik. Nem mondjuk mi, hogy az ellenzéknek nincs joga kri­tizálni ; de méltóztassanak megengedni, ha mi is fen­tartjuk magunknak a jogot, hogy viszont kriti­zálhassuk. Ez is az egészséges kifejlődéshez tartozik. Van még egy más nehéz oldala állásunknak, mely néha, megengedem, ugy tüntethet fel bennün­ket, mintha türelmetlenek volnánk : és ez az, midőn néha a támadások bizonyos határokon tulmennek. Mert a ki lelke teljes meggyőződéséből működik a haza javán, és midőn azt gondolja, hogy hasznot tett, még gyanusittatik is annak ez, bizonyára nehe­zen esik. Mi elismerést nem követelünk, minden kri­tikának szívesen kiteszszük magunkat; de egyállás­pontot nem fogunk elfogadni soha: és ez az, hogy KÉPV. n. NAPLÓ. 186%. v. mintegy engedelmet tartozunk kérni akkor, midőn a hazának használunk. (Elénk helyeslés a középen.) Nem vádolok senkit; de azt mondom, nem türelmetlenség az, nem sértett hiúság, ha mi néha az ellenzék irányában kénytelenek vagyunk éle­sebben felszólalni, hanem védelmi kötelesség, nehogy a közvélemény végre csakugyan tévútra vezettessék. (Hangos helyeslés a középen.) Ez ma­gyarázza meg néha, hogy mi sem bírunk azon türelemmel, a melylyel talán bírnunk kellene. A mi azt illeti, a mit t. képviselő úr mondani méltóztatott, hogy ha a jövendő azt fogja bebizo­nyítani, hogy a most történtek Magyarország jövőjét és boldogságát biztositaudják — ha jól emlékszem, igy méltóztatott mondani — ennek érdemét egészen reánk hagj^ja; (Közbeszólások bal­ról: Nem érdemet, hanem dicsőséget.') ha azonban ellenkezőleg az bizonyulna be, hogy a mi most történik, Magyarországnag romlását idezendi elő, közvetve vagy közvetlenül kéri magát ezen felelős­ség alól felmentetni: ugy hiszem, mindazok nevében szólok, kik velem egy értelemben vannak, hogy mi a dicsőséget azon esetre, ha az, a mi most tör­ténik, a haza jövőjét biztosítani fogja, mag-unknak nem követeljük; "mi soha odáig nem megyünk, hogy azt mondjuk magunkról, hogy azt mi és kizárólag mi magunk vittük keresztül; de ellen­kezőleg azon esetre, ha a most történtek Magyar­országromlását idézendik elő^: a felelősséget egé­szen magunkra vállaljuk. (Élénk helyeslés a közé­pen.) A t. képviselő urakat vagy inkább azon né­zetet, a mely semleg tartja magát, csak akkor fog­juk vádolni, ha megakadályozna bennünket a haza javának előmozdításában. (Atalános helyeslés, éljen­zés a középen.) Csengery Antal előadó: A tárgy ki levén merítve, nem fogom sokáig igénybe venni a t. ház türelmét. Mint a központi bizottság előadója, csak egy megjegyzést akarok tenni. Azt mondotta Ko­márom városa t. képviselője, hogy ha egyszer szentesittetett a törvény, nem az országgyűlés bí­rálja meg, vajon annak feltételei teljesittettek-e vagy nem, s ugy látszik, főleg erre helyezte a súlyt, melylyel határozati javaslatát a törvényes záradék ellen pártolja. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy ezen állítás bármely törvényre inkább állana, mint a jelen törvényre, melynek végrehajtása sokkal inkább függ az országgyűléstől, mint a kormány­tól. Csak egy esetet említek. Nem teljesíttetnek azon föltételek, a melyeknek teljesítését a törvény kívánja: mit tesz a képviselőház ? Megtagadja a delegatio választását, s az egész törvény végrehaj­tása föl van függesztve. Nem áll az, uraim, nem áll egyátalában, hogy e tekintetben nagyobb biz­tosítékot nyújtana a határozati javaslat, mint a 41

Next

/
Thumbnails
Contents