Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-180

CLXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 4. 1867. 283 hoztak ki; a birodalmi tanács küldöttsége pedig ezt alapul elfogadni nem akarta, hanem ajánlotta a kivetett közvetlen adók mennyiségét, mely esetben az arány 36-ra rúgott volna. Utoljára és nagy nehezen — mint ezt az országos küldöttség minden tagja elfogja ismerni — a két pénzügyi minisztérium előterjesztésére mindkét küldöttségfmegnyugodott a 30 százalékban: és pedig országos küldöttségünk miért? Egyenesen kimondja jelentésében : azon remény fejében, hogy mind a többi függőben levő kérdések egész összegükben az 1867. 12. törvényczikk értelmében kedvező megoldást nyerjenek, és mind ez által, mind a visszanyert önkormányzat által emelkedni fog a nemzet anyagi ereje .. . Patay Isván: Nem kell gráczia! Zsedényi Ede: .... azon tiz év alatt, melyre az arány megállapittatik. Maga az országos küldöttség átlátta azon állás sajátságát, melybe hazánk helyeztetnék, ha nem sikerülvén ily barátságos utón az alku. ő felsége mintegy erőszakolva lenne kimondani határozatát oly tárgyak felett, melyek elhatározására csakugyan minden alkotmányos országban csak is a két országnak népképviselete lehet feljogosítva. Kimondotta világosan az okot, miért: hogy t. i. elősegítse az egyesülést; és igy a 30 percent arányt nem egyedül statistikai adatokra vagy a főszámvevőség számadására építette, sőt maga az országos küldöttségugy,mintKomárom érdemesképviselője, elismerték ezen számlák hiányait. Elmondották igenis, hogy az értékpapírok után mint jövedelmi adók fizetett nagy tömegek kihagyattak azon összegekből, melyekkel járultak a központi kiadásokhoz az osztrák tartományok; mondották, hogy azon országokban, melyeket vámvonalok nem választanak el egymástol, nem is határozhatni meg, vajon az osztrák ipar adóját nem fizeti-e a fogyasztó Magyarország, miként a bécsi bnzakereskedö mennyiben járul azon földadóhoz, melyet Magyarország fizet. Tehát egy szóval azon közvetett és közvetlen adókon kivül vannak más tényezők, melyeket számokban nem lehet kifejezni, de melyeket tekintetbe venni okvetlen szükséges. Azon számadás iránt tehát, melyet Komárom város érdemes képviselője a közvetett és közvetlen adókból folyó bruttó bevételre épít, nekem se a szám szerinti helyessége, se az ellen kifogásom nincsen, hogy a közvetett adókat az adófizetési képesség igeni: egyik leghívebb mértékének tartani lehet. Megengedem, sőt magam is azt tartom, hogy ezen adatok elegendők azon meggyőződés megszerzésére, hogy a lajtántuliak sokkal több, sokkal jelentékenyebb jövedelmi forrásokról rendelkeznek, mint a magyarországi lakosok; és igy, midőn talán — tegyük fel — hogy a közös költségek mintegy 85 millióra rúgnak és a S0 percent és arány'szerint Magyarország lakói 25 V

2 millióval járulnak hozzá és igy a magyar korona országai, Dalmatiát is ideértve, 14'/

2 millió lakosainak mindegyike 1 frt 75 krt fizet, akkor, azt hiszem, hogy sokkal kevesebb megeró'tetéssel fog a lajtántuli 20 millió lakosok mindegyike azon 59 '/

2 millió forintnyi arány szerinti sommá után 2 frt 95 krt fizetni, aza& 1 frt 20 krral többet, mint mi, mert sokkal többjövedelmi forrásai vannak. Hanem azt az egyet továbbá is vitatom , hogy azon adatok melyeket Komárom érdemes képviselője előadott, nem kirekesztőleg olyanok, melyeket kizárólag ezen kérdés megoldásánál tekintetbe lehet venni. Van egy magasabb szempont, mint az, mely a hozzájárulást statistikai adatok szerint javasolja, t. i., hogyha ezen alkut visszautasítjuk, vagy Komárom városa képviselőjének indítványát elfogadjuk, ez oly következésekkel volna egybekötve, melyek hazánk szellemi és anyagi jóllétét tán sokkal inkább veszélyeztetik, mint azon áldozat, mely ezen 30°/

0-nyi arány elfogadásával van összekötve. És ha mi ezt nem siettetjük, ha ezen kibékülést mindig hátrább és hátrább toljuk, nemzetünk nem fog azon jótéteményekben azonnal részesülni, melyek ugyanezen kibékülés következményei. Erre nézve egyet emlitek, a mi itt elő nem hozatott. A 64-iki számlák szerint a magyar korona országaira, Dalmatiát is ideértve, az összes bevételek minden pótadóval együtt 145 és fél milliót tesznek. Ezen sommából marad valószinüleg— nem lehet itt bizonyos számitást tenni, de valószínű számítás szerint — az. országban vagy abba visszaszivárog 94 — 95 millió, tehát az ország határán végleg tuímegyen körülbelül 50 millió. Abbantalálom én elszegényedésünk egyik fő okát, hogy annyi pénzmennyiség mintegy kivándorol hazánkból visszatérítés nélkül; és hogy ezt'kicsibejvenni nem lehet, a kis Hollandia és nagy Anglia példájára hivatkozom, hol a nép azért, mert minden pénz az országban marad, 10-szer annyi adót fizethet, mint ott, hol a pénz rendesen kivándorol az országból. Már ha a kibékülést, mely folyamatban van, | minél előbb végrehajthatjuk, akkor azonnal 20 millióval több azon pénzmennyiség, mely az országiján marad, mert azon 29 millión kivül, a melyet tán az államadósságok fejében fizethetünk, a fizetett adómennyiségnek többi összege itt marad az országban, és ez oly előny, a melyet csak az által szerzünk meg az országnak, ha a kibékülés azonnal végrehajtathatik. Kiki vessen számot magával és gondolja megkomolyan, midőn az alkut visszautasítja, vagy pedig oly föltételeket szab, melyeket teljesíteni nem lehet, fog-e hazánk állapota javulni vagy nem. Eri ! azt tartom, hogy igenis, ha elfogadjuk az alkat, nem36*