Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-179
280 CLXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 3. 1867.) a birodalom két fele, a Lajtán túli és inneni rész, ugy hogy már confusus leszek, két birodalom-e ez, vagy csak egy, mert énszerintem legalább nem egy, hanem kettő — miután a tettleges befolyásra lényeges hatása van azon áldozatnak, a melyet mindkét rész hoz: bátor vagyok azt ajánlani, hogy méltóztassanak egy katonai schematismust kézbe venni és méltóztassék összehasonlítani, hogy mind békében, mind háború idején Magyarország, ide értve a határőrvidéket is, aránylag több katonát és erőt állit ki ő felsége többi országai- és tartományainál ; és akkor azt fogják találni, hogy talán nem oly méltánytalan azon nagyobb praetensio, a melyet a miniszter urak a magyar birodalom nevében a közös ügyekre igénybe vesznek. Ismét azt fogja talán valaki mondani, hogy magam ellen beszélek, s hogy ez ellenkezésben áll azzal, a mit annak idejében a 15-ös és 67-es bizottságban állítottam. Pedig az most is bizonyosan áll előttem, és senki sem fogja velem megértetni, hogy az átalános védrendszer behozatala után nem fog elérkezni azon idő, midőn ezen argumentumot a lajtántuliak ellenünk fogják felhasználni, azaz azt fogják mondani, hogy ha most már egyformán katonáskodunk, de mi csak 30 %-ot fizetünk, miként kívánhatjuk, hogy 50 %-nyi sulylyal bírjunk? mert a jövő mindenesetre materialis érdekekből fejlődik, és ezen irány Európaszerte mindinkább terjed. Ez volt azon indok, mely engem azóta, hogy a politikával foglalkozom, ezen és nem tisztán a katonai téren, mindig arra késztetett és mindig azon meggyőződést érlelte bennem, hogy az egyedüli helyes államforma Magyarország és ő felsége többi országai s tartományai közt más, mint a puszta száraz personal unió nem lehet, mikor azután mindezen ilyes kérdések eo ipso megszűnnének. [Helyeslés a bal oldalon.) Bethlen Farkas tisztelt barátom Ghyczy Kálmán t. barátom előadására, hol ő azt említette, hogy az adót bruttó kellene aránykulcsul felvenni, ha jól értettem azt mondotta — mert zaj volt — hogy ez azért nem lehetséges, mert nem lehet elkülöníteni, mennyi a kiadás az egyik, mennyi a másik részről. Arra vagyok bátor figyelmeztetni Bethlen Farkas t. barátomat,hogy ő ezzel Ghyczy Kálmán barátomnak nem méltóztatott felelni semmit sem, mert hiszen ő is azt mondotta, hogy nem lehet a kiadásokat pontosan elválasztani, mert az az egyes államok gazdálkodásától függ, hogy mennyi a kiadás itt vagy ott. Én bízom igen t. pénzügyőrünkben, hogy sokkal jobban fog gazdálkodni, mint a Lajtán túl eddig gazdálkodtak, és jobban fog budgetjével kijönni? mint azzal eddig kijöttek ; de ebből nem következik az, hogy mert meggazdálkodunk valamit, azzal már most szaladjunk át a Lajtán túlra és adjuk oda azoknak, hanem az, hogy hasznositsuk saját javunkra. (Helyeslés a bal oldalon.) Azt méltóztatott mondani Kautz Gyula t. barátom, hogy egyrészt azt állítják, hogy minket az ] adó túlságosan terhel, és másrészt azt akarják bi| zonyitani, hogy nem elég adót fizetünk, és mégis nagyobb befolyást kívánunk. Legalább ilyesmit méltóztatott mondani, nem birtam egészen megérteni. (Zaj. Elnök csenget.) Annyi bizonyos, hogy ha sok adót fizettünk, azt nem önmagunk vetettük ki magunkra; és épen Lónyay t. pénzügyminiszter urnák jelent meg egy igen jeles munkája, ha nem csalódom, a „Budapesti Szemléd-ben, hol fényesen bebizonyitja, hogy az adó oly súly os, hogy azt már nem bírjuk fizetni jövedelmeinkből, hanem kénytelenek vagyunk tőkénkhez nyúlni, és hogy az adót azért executio utján kellett behajtani^, épen mert már a tőkét is megtámadta: és most önök mégis azt állítják, hogy igazságos az adó-arány aquota elvállalására! Ezen következtetést valóban nem tudom megérteni. Hasonlókép nem tudom megérteni Kemény Gábor t. barátom azon következtetését: hogy ime | az indirect adó Magyarországban folytonosan csökkent, de Ausztriában növekedett; ergo mégis 30 percentet, tehát nagyobb terhet vállaljunk, mint a mely minket igazságos arány szerint megilletne. Tisztelt barátom Kautz Gyula arra is hivatkozott, hogy ha nem tudnánk egymással megegyezni, nem maradna egyéb hátra, mint hogy ő felségéhez, a közös fejedelemhez forduljunk, hogy 6' mint igazságos arbiter döntsön közöttünk. Ezt az 1867. 12. t. ez. is igy rendeli. Már miután épen Kautz Gyula képviselőtársunk mondotta azt, hogy bárhogy számol is, nem süthet ki „többet 28 V 2 percentnél Magyarországra és 71 % percentet Ausztriára": én annyira bizom ő felségének igazságszeretetében, hogy meg vagyok győződve, miszerint ő felsége mint igazságos arbiter semmi esetre sem fog másként dönteni, mint hogy legfeljebb egy fél percenttel fizetnénk többet, mint azt t. barátom Ghyczy Kálmán hozta indítványba, nem pedig 30 percentet, a mint most követeltetik. Még Kemény Gábor báró előadására vagyok bátor egy észrevételt tenni. Tisztelt barátom azt mondotta, hogy nem foghatja meg, honnan vehette Ghyczy Kálmán képviselőtársunk ama 28 percentet kitüntető adatokat : hiszen szerinte „nem meríthette azon adatokból, melyek az országos küldöttség elé terjesztettek; csupán egy adatból merítette, abból, melyet a németpénzügyminiszter terjesztett elő". Én a németeket igen óvatos és okos embereknek ismervén, csak nem tehetem fel Becke báróról, hogy oly adatot szolgáltatott volna a magyar küldöttség kezére,