Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-177

CLXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov 25. 1867.) 245 gokhoz ismételve tett felterjesztéseik daczára, or­voslást nem nyerhettek, sőt ellenkezőleg házbér­adójok évről évre fölemeltetett, azért kérik ház­béradójokat házosztály-adóvá átalakíttatni, any­nyival inkább, mert házaik csak nyers téglákból levén összetákolva, évenkint tetemes javitási költ­ségeket igényelnek, és mert azok túlnyomó szá­ma mások telkén levén felépítve, a superaedificált házak tulajdonosai a telektulajdonosoknak évi bért kötelesek fizetni, a mely bér, jóllehet a telek-tulaj­lajdonos tőle jövedelmi adót fizet, a házbér-adó kivetésénél tekintetbe sem jő. Folyamodók kérvé­nye a pénzügyminisztérium figyelmébe ajánltatni s elintézés végett oda áttétetetni véleményeztetik. (Helyeslés.) Temesmegyében kebelezett Sustra, Iktár, Budincz, Szirbova, Bázos , Rékás , Jervin, Naerv­Topolovecz és Bakova községek előadják, hogy Ambrózy Lajos b. remetei birtokos meg nem elé­gedvén a krassómegyei Turdia és Hauzeszt ka­marai jószágokkal, melyeket a császári kormány iránt tanúsított hűsége és szolgálatai játalmául 1853-ban kapott, s melyek évenkint legfölebb 5,000 frtot jövedelmeznek, a legutóbbi években oda működött a bécsi minisztériumnál, hogy a ne­vezettjószágokat a Temesmegyében fekvő bázosi, 6000 holdnyi, s mintegy 50,000 frtot jövedelme­ző kincstári erdei birtokért elcserélhesse, és ebbeli törekvését siker követte, a mennyiben a bázosi jó­szág neki f. é. február 26-án tettleg át is adatott. Ezen csere-ügylet által a folyamodó községek anyagi létökben sújtva érzik magokat, mert eddig gyakori vizáradásoknak kitett saját határaik ter­mékeiből meg nem élhetvén, a bázosi kincstári jószágból kaptak jutányos áron legelőt és faanya­gokat, mely utóbbiakból különféle szerszámokat készítettek, és a kincstár részéről szolgáltatott vas­úti faeszközök kiállításánál munkásokul alkalmaz­tattak ; most b. Ambrózy Lajos tőlök ezen előnyö­ket, melyek egyedül képesítek őket a megélhe­tésre s adófizetésre, határozottan megtagadta. Ez oknál fogva, s azon reményben, hogy az ország­gyűlés semmi olyan intézkedést szentesíteni nem enged, mely által az ország vagyona ok nél­kül megcsonkíttatik s a hon földhöz tapadt lakosai nyomor és kétségbeesés örvényébe taszittatnak: kérik folyamodó községek a képviselőház által esz­közöltetni, hogy az osztrák minisztérium s b. Amb­rózy Lajos közt létrejött kérdéses csere nemzeti kormányunk által ne szentesittessék, vagy a men­nyiben ez már megtörtént volna, maga a csere­ügylet, mint törvénytelen, megsemmisíttessék. Fo­lyamodó községek jelen kérvénye elintézés végett a pénzügyminisztériumhoz áttétetni véleményezte­tik. (Helyeslés.) Krzisch Frigyes kérvényében az oszt- ] rák birodalom összes adósságai letöri esztésének módja, és bizonyos idő leforgása után minden adó­nak megszüntethetése iránt pénzügyi javaslatot mutat be, s melynek elfogadása esetére maga és maradékai számára bizonyos évpénz megállapítá­sának elrendelését kéri. A terv veleje az, hogy életbe léptettessék egy fényűzési tárgyakra veten­dő, évenkint 10 millió forintot jövedelmező adó, mely által a 3200 millió forintot tevő államadós­ság 84 év múlva törleszthető, 112 év múlva pedig egy 12,800 millióig felszaporodott állam­tőke lenne összegyűjthető. Ha a fényűzési adót az országgyűlés nem hinné elfogadhatónak, elegendő volna 100 milliónyi tőke, hogy ugyanazon idő alatt a fent körülirt czélt el lehessen érni. Az első esetet téve föl, 10 millió évenkinti adó 14 év múl­va 200 millióra nő; a második esetben pedig a 100 millió forintnyi tőke 14 év múlva szintén 200 millióra szaporodik. Ezen 200 millió továb­bi 14 év alatt megkétszeresedik, ugy hogy 84 év múlva, t. i. 1952-ben egy 6400 millió forintra fel­szaporodott tőkét nyerünk, melynek fele, azaz 3200 millió az osztrák régi adósság beváltására, a fenmaradott 3200 millió pedig még 28 évig tőke­szaporításra volna fordítandó, a mikorra 12.800 millió forintnyi tőkét nyernénk. E tőkeszaporítá­sok eszközölhetése czéljából persze csak kamatozó papirosokba, eleinte osztrák állampapírokba kel­lene a pénzt fektetni. Legkésőbb 1980-ban Ma­gyarország és Ausztria oly államkincscsel bírna mely 640 millió frtot hozna ezüstben és aranyban évenkint, mi által minden adó nélkülözhetővé vál­nék. Magyarország és Ausztria hitele rögtön emel­kednék, mihelyest a világ csak észrevenné a kifej­tett terv valósítása iránti szándékot. A régi állam­adósság felosztása szükségtelen, és az államkines is feloszthatatlanul maradhatna, s a birodalom két fele részéről választandó bizottságok által volna kezelendő. A népek életében, mond kérvénye­ző, egy öltő emberiségek csak mint közönséges földi évek számláltatnak, két öltő emberiség pedig elegendő volna az ausztriai népek jóllétének emelé­sére. A legtöbb állampapir alacsony árfolyama és az ebből eredő magas kamatláb mellett, mely egy papírnál sem tesz kevesebbetö %-nál — pedig 12 To­ra rúg — a fent kiszámított időtartam még tete­mesen megrövidíttethetnék ugy, hogy az említett 6400 millió forint 9% átlagos kamat mellett már 48 év alatt volna előteremthető. Ha kérvénye­ző terve elfogadtatnék, fentartja magának más közhasznú és egészségügyi, továbbá a földteher­mentesitést előmozdító intézkedéseket javaslatba hozni. Vélemény: Ezen kérvény a pénzügyi minisztériumhoz tétetik át. (Hdyeslés.) Fölvétetett Denike Károly, stájerországi kranichsfeldschlossi lakos 708 I867 / l3l7 elnöki

Next

/
Thumbnails
Contents