Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-175

CLXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 18 1867-) 223 alkalmazását én sem fogadhatom el .* annálfogva sorban elfogom mondani, hogy érveit — miszerint a perbe fogatást indokolja — mért nem pártolhatom. Először nem pártolom véleményét azért, mert a perbe fogatás saját elveibe ütközik az által, mert azt méltóztatnak elvül felállitani, hogy a mit a képviselő e házban vagy e házon kivül tesz vagy mond, azért csak a háznak felelős. Vegye figyelembe a t. ház, hogy Kossuth azon levele, melyet mint váczi elválasztott képviselő választóihoz intézett, melyben leköszönt, nem egy képviselőnek világos nyilatkozata volt-e az saját választóihoz ? Ugyan van-e közöttünk, ki nemintézett programmot választóihoz ? {Zaj) Alig volt köztünk valaki, ki nyomatott programmot választói között ne osztogatott volna vagy legalább megválasztása után ki ne jelentette volna köszönetét s ne nyilvánította volna politikáját. Pedig mig le nem köszönt, Kossuth Lajos is ép oly törvényes képviselője volt a váczi választókerületnek, mint p. Kandó Kálmán, kiről néhány nap előtt az elnöki székből hallottuk, hogy tagsága feutartatik

; habár ellene a vizsgálat elrendeltetett. Tehát a képviselő leköszönő nyilatkozata is hivatalos ténynek tekintendő, melyért feleletre semmiféle törvény szerint se 6', se a nyilatkozatát sajtó utján közlő nem vonható : és így perbe fogására a képviselőház engedélyt nem adhat. De nem áll az sem, hogy azért nem idézhető Kossuth Lajos, mert külföldön tartózkodik. Egyébként erre nem kellene kiterjeszkednem, mert Nyáry Pál a kérdés ezen oldalát kimerítette. Azonban — mivel talán annak az ügy eldöntésére nagyobb hatása lesz — engedje meg a tisztelt ház, hogy a minisztérium első sajtóügyi f. é. május 17-kénkelt rendeletének (mert van már vagy nyolci) 20-ik szakaszát — mivel fel kell tennem, hogy t. képviselőtársaim azt kellő figyelemmel nem olvasták közvádló úr pedig figyelembe venni köteles — felolvashassam, a mintkövetkezik: „ Azon esetre, ha a nyomtatványon se a szerző, se a kiadó, se pedig a nyomdatulajdonos megnevezve nem volna, vagy ha azok közül az, a ki vádolva van, külföldön laknék vagy tartózkodnék, vagy pedig rendes lakvagy tartózkodási helye nem tudatnék: ki kell a vádlevélben fejezni még azon kérelmet is, hogy a vádlott megidézése hírlapi hirdetmény utján eszközöltessék s a vádlott részére hivatalból gondnok neveztessék." Nincs itt kivétel Kossuth Lajosra uézve; ugyanazon szabály alá tartozik ő, mint a magyar lapoknak számos, sőt számtalan külföldi levelezői. Ha ez áll azokra, mért ne állana Kossuthra nézve? Ennélfogva,miülán ez az egyedüli alapja a közvádló úr utólagos panaszának elesett, kérem őt kérelmével elutasittatni. Bizony a közvádló ugyancsak szorult helyj zetben lehet, mert olyformán van, mint Nyáry j Pál mondta, t. i. arra a font húsra nagy i szüksége lenne; de nehezen tud hozzá jutni. i És így, hogy vádlottra szert tegyen, kényte. len oly indokokat keresni, melyeknek tarthatlanságáról maga is meggyőződve kell hogy legyen, mert azokat a felolvasott miniszteri rendelet maga semmivé teszi. Ha ezt meggondolom, valóban azt kell hinnem, hogy ez esetben nincs semmi szükség az előleges vizsgálatra, mert itt I elvekről van szó. Azt kell tehát hinnem, hogyugy van közvádló úr Kossuthtal, mint a vadász, a ki i megtalálta ugyan a vadat, de nem mer rá lőai, j mert attól fél, hogy fegyvere csütörtököt mond. (Felkiáltások : Dehogy nem mer ! Derültség.) Olyfor; mán járt, mint a török, ki Kinizsi szobrára lővén, a visszapattanó golyónak maga lett áldozatja. LTgy látszik, az államügyész úr attól tart, hogy hátha Kossuth Lajos haza jővén, magát védené. (Fólkiáltások- Csak tessék!) Ez esetben az esküdtszék üléi séta Rákos mezejére kellene áttenni, (Zaj. Derültség. Éljenzés a szélső bal oldalon. A dologra!) mert Pest városában alig volna található tér vagy terem, j melyben a hallgatóság megférne. Ez az egyik oka, I ugy látszik, hogy a közvádló úr Böszörményi személyében könnyű lövetű vadat keres. A mi a solidáriskötelezettséget illeti, e tekintetben maga a miniszteri rendelet czáfolja meg a közvádlót. Oly szép sorban hozza az fel először a szerzőt, azután a szerkesztőt, azután a kiadót, azután a nyomdatulajdonost! azután! azután! (De| rültség. Zaj.) De ha nem lehet, ha nem szabad ezeket egy kalap alávenni, mint a közvádlónak szükséges lenne: ki tehet róla ? (Zaj.) Most már, t. képviselőház, nem örömest teszem ugyan, de kénytelen vagyok vele, miután maga a tízes bizottság bele bocsátkozott Kossuth levelé: nek érdemébe.. .. (Felkiáltásjk: Nem igaz!) De biz igaz! mert azt mondja, hogy csakugyan olyan izgatás van benne, mely sajtóbünnek tartható. (Felkiáltások: Nem mondta !) Hiszen engem könnyen megczáfolhat a t. ház. (Fölkiáltások: Bizony könnyen?) Ha kívánják, akár felolvashatom saját szavait a jelentésnek. Tisztelt ház! Ha visszaemlékezünk néhány napra, midőn ugyanazon levélnek érdemleges tárgyalásába nem a bal oldal, hanem legelőször is t. Somssich képviselő úr és utána Deák Ferencz is bocsátkozott, s a midőn Somssich képviselő úr a hazát egy nagyon gyúlékony anyagból készült kazalnak képzelvén, e levelet, mint hozzá igen közel rakott tüzet tüntette föl... (Zaj. Közbeszólások: Nem tartozik a dologra!) Ez nagyon is a dolog érdeméhez tartozik. Tisztelt ház! Bocsásson meg nekem Kossuth Lajos: én őszintén szoktam nyilatkozni bárki