Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-174

212 CLXX1V. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 13. 1867.) zeti congressusnak, mind a congressusból kiküldött deputationak, mely a congressus határozatait terjesztette fel, megígérni, hogy a határozatokat királyi,vagy alkotmányos stylusban szólva, kormányjavaslatokban fogja a magyar országgyűlés elé terjeszteni. Ő felsége 1861-ki, az országgyűléshez intézett, legmagasabb királyi leiratában is az országgyűlés különös figyelmét a szerb ügyre forditani kegyeskedett, azon reményben, hogy az országgyűlés az illető királyi javaslatot kellő' megfontolásra veendi, vagy hogy maga fog országgyűlési initiati vajával e tekintetben javaslatot tenni. „Mind ebből következik: „1-ször, hogy a szerb nemzeti congressus nemzeti, politikai tényező, és a nemzet kívánalmainak és követeléseinek olyan orgánuma, hogy azt se a kormány, se az országgyűlés külön tekintetbe vétel és különös tárgyalás nélkül nem hagyhatja, ha annak határozatait csak ugy mellékesen más, habár rokon tárgyhoz csatolni nem lehet. „Míg a szerb nemzeti ügy a nemzeti congressus határozatainak alapján, amennyiben pedig ennek határozatai jóvá nem hagyathatnának, más congressusok meghallgatásával és megegyezésével el nem döntetik, addig a szerb nemzet folyvást congressusát fogja egyedüli orgánumának tekinteni, és nemzeti jogait reclamálni. „2-szor. Hogy a kormány, mely ő felségével való kiegyezkedés utján keletkezett, köteles ő felségének adott királyi szavát és kötelezettségét a szerb nemzet irányában respectálni, a mint ezt más ügyekben is tette, hogy tehát köteles a királyi szavat beváltani, és, mint maga is megígérte, az ülésfolyam alatt az illető javaslatot a ház elé terjeszteni. „3-szor. Hogy ezen országgyűlés is köteles respectálni a szerb nemzetet és annak orgánumát, a szerb nemzeti congressust, köteles tehát a congressus határozatait is külön és kellő tárgyalás alá venni, javaslatot pedig e tekintetben, ha a kormány azt a kellő időben nem terjesztene a ház elé, oly módon készittetni, a mint azt a fontosabb ügyek kívánják, t. i. regnicolaris deputatio által. „Én a CXLII. ülésben inditványt tettem, hogy ez ügyben regnicolaris deputatio küldessék ki, de ez indítvány még nem került napirendre. „Föntartva magamnak a jogot ez inditványt az országgyűlés előtt megújítani, most ismételve csak azt kérdezem a magas minisztériumtól: „Hajlandó-e ezen országgyűlési folyam alatt, a mint azt a CXLII. ülésben megígérni méltóztatott, és pedig minél előbb, az 1861-ki szerb congressus határozatai s ő felségének 1861-ben átadott acták alapján, ezen országgyűlés elé javaslatot terjeszteni, és így a szerb nemzetnek adott királyi szavat beváltani ?* Andrássy Gyula gr. miniszterelnök: A tisztelt ház bizonyosan nem fog csodálkozni, ha én, legalább mielőtt a tisztelt ház eloszlatná bennem azon kételyt, vajon az, a mit hallottam, interpellatio-e vagy nem, az előadottakra mint interpellatiokra nem válaszolhatok. Ezen hosszas és bonyodalmas beadványok egyszeri hallásából csak kettőt tudtam kivenni : 1-ör azt, hogy a tisztelt képviselő úr igen kíváncsi és egyszerre igen sokat kérdez (Derültség); 2-or azt, hogy nincs fogalma arról, mi az interpellatio. (Elénk helyeslés.) Az ínterpellationak czélja nem egyéb, mint szóbeli kérdésre szóbeli választ kapni. Szükséges, meglepetések kikerülése végett, hogy hasonló formájú kérdések is írásban adassanak be ; de ily Írásbeli kérdésnél is meg kell tartani a szóbeli interpellatio természetét, t. i. egyszerűnek és szabatosnak kell lennie, hogy a rá következő válasz szintén egyszerű és szabatos lehessen. (Helyeslés.) Én tehát, t. ház, a magam részéről azt tartom, hogy a t. ház igen helyesen tenné, ha valamely szabályt állítana fel, vagy legalább alkalmilag határozatban az iránt nyilatkoznék, mily formákban kell az interpellatiokat beadni, hogy tárgyaltassanak. Ha a t. ház a most felolvasott beadványokat mint interpellatiokat méltóztatik tekinteni és nem mint manifestumokat, a mikhez inkább hasonlítanak (Tetszés): ez esetben kész vagyok azokra, mint interpellatiokra, tüzetesen felelni. (Elénk felkiáltások : Nem tekintjük iuterpellatioknak!) Miután azonban a kérdések hozzám intéztettek, és én körülbelül kivehettem, mi foglaltatik azokban, mégis bátor leszek azokra — nem tekintvén azokat rendes interpellatioknak, hanem esetleg előkerült tárgyaknak — legalább tájékozólag néhány szóval válaszolni. (Halljuk! halljuk!) Az első kérdés a Germania esetére vonatkozik. E tekintetben a külügyi minisztérium nem várta be — és igen helyesen — a tisztelt interpelláló úr fölszólalását, hanem e tárgyban vizsgálatot rendelt el, melynek eredményét természetesen be kell várni. Annyi kétségtelen, hogy az illető konzul némileg el látszott feledni azon zászlónak méltóságát és tekintélyét, mely minket is kifelé képvisel és mely a mi kereskedelmünket is ótalmazza. E részben tehát annyit mondhatok, hogy a külügyminisztérium részéről a vizsgálat már el van rendelve és annak eredménye bizonyosan a t. háznak is tudomására fog hozatni. Nem tarthatom föladatomnak a fölhozott egyes állitások alapossáságára kiterjeszkedni, és a t. ház természetesnek fogja találni, ha az interpelláló urat nem követem azon kérdések terére, vajon mi fog Midhad pasával történni és vájjon a török birodalom fönállhat-e avagy nem ? (Elénk tetszés.) A mi az interpelláló urnák Horvátországra