Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-171
CLXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 6. 1867.) 169 nem teljesitik, abban, hogy a kormány törvényellenes dolgot nem követhet el. T. ház, azt hiszem, hogy igen röviden fejezhetem ki ez úttal véleményemet. Tisztelt Csiky Sándor és Böszörményi László képviselőtársaim, mindazokra, mikre még ezeken kivül észrevételt akartam volna tenni, megfeleltek. Nem szándokom mind azokra, mik itt magára azon iratra nézve előadattak, (Micsoda iratra f) a mik Kossuth Lajosnak váczi választóihoz irt levelére nézve előadattak, nem szándékom semmit szólani azok után, miket már Böszörményi László barátom mondott; hanem kiegészítésül, hogy legyen nyoma annak, hogy miqő az, izgató-e az vagy nem, azon szavak után, melyek itt többször előadattak, szabad legyen két tételt fölolvasnom, mely utána következik. Ez az: „Tehát czáfoljon meg engem a bécsi udvar, övé az ország és hatalom, győzze meg nemzetemet, hogy nincs igazam, állítsa helyre a 48 iki alkotmányt csonkitatlanul, és tartsa meg hűségesen: akkor a magyar nemzet elégedettnek érzendi magát. Bármi legyen is az én véleményem : fontolja meg a hatalom e szavaimat, mert bennök a nemzet geniusa és a történelem logikája szói." Ezek után csak azt vagyok bátor még felhozni — arra nézve, a mit t. Perczel Mór képviselőtársam beszéde következtében Somssicb Pál képviselő úr felhozott, hogy kiindulási pontúi elfogadja az egyezkedési alapot — a mit Somssich Pál képviselőtársam 1861 évi május hó 18-án mondott, mert én e most fölolvasott tételek után a levélből az 1848 iki törvények helyreállításának kiindulási pontul vételét értem. Somssich igen tisztelt képviselőtársam ezt mondotta: „Annyi bizonyos, hogy a magyar nemzet az 1848-iki törvény határozataihoz ragaszkodik, ezek szerint alakította hatóságait, ezek értelmében választotta, küldötte képviselőit; a képviselői kar tehát az egész nemzettel jone ellentétbe, ha más vagy épen azzal ellenkező kiindulási pontot választana/' [Zaj) Tehát Somssich képviselőtársunk e nyilatkozattal azt előzte meg, a mi a most annyira fölizgatónak tartott levélben mondatik. Legyen szabad bezárnom beszédemet a jelen kir. minisztérium elnökének 1861-ben mondott beszédénekidevágó ezen tételével: „Mi tehát nem fogadhatunk el semmi más alapot, mint a mely a pragmatica sanctionak értelmében a personalis unió erejénél fogva létezik és az 1848dki törvéuyekben gyakorlatilag ujolag körül van irva." T. ház! Mármost bezárhatom beszédemet. (Zaj. FölkiáMsok a jobb oldalon: Jó less!) Csak még a kormánynak általam kivánt vád alá helyeztetését kívánom indokolni. Úrim! senki sem kivan játszani a parlamenKÉPV, H. SAPLÓ. 186 5 /,. V. tális kormánynyal, senki sem kivan játszani a felelősséggel, és a mi engemet arra indított, hogy én a vád alá helyeztetést kérjem, az, mert meggyőződésem az. hogy a törvényeket sértette meg, midőn pedig törvény sértése forog fen — ha csak valaki opportunitási indokokból nem kivánja mellőzni — lehetetlen, hogy a törvények sértője ellen egyúttal a törvények parancsa szerint ne kívánjon eljárni. (Zaj.) Szabad legyen megemlékeztetnem a t. ház azon tagjait, kik forrodalomra és conspiratiora hivatkoznak , hogy — természetesen •— én sem vagyok forrodalmár. (Nevetés.) Hanem méltóztassanak megemlékezni, midőn a forradalomról szólunk, jusson eszünkbe a múlt angol kabinet egyik kitűnő tagja, lord Russel 1861 májusban mondott beszédének ezen része : „Én mindig barátságos viszonyban kívánok állani azon államokkal, melyek hazánkkal barátságos viszonyban állanak; de a hányszor a nép egy zsarnok kormánytól megszabadul, mindannyiszor belső elégtételemet el nem fojthatom." És méltóztassanak megemlékezni magára az angol forradalomra, az angol történelemre — amebyetismétt. Somssich Pálnak köszönök — 1851-ben kiadott angol történelmi értekezése folytán, melyben elősorolja az angol forradalmat — bizonyosan emlékezik ugy mint én — körülbelől a 109 lapon. Miután azt mondják, hogy Rómára szeretek oly nagyon hivatkozni, hát most az angol történelemre hivatkozom. Cromwell után — a ki pedig hogy Angolország nagyságát alapította meg senki sem tagadhatja — jött (Közbeszólás; AIÖTIJC!") No igen, a békeherczeg; de nem akarom ezt érinteni, noha ez is hasonlatba hozható. Hanem jöttlI.Károly és II. Jakab korszaka. En csak arra nézve akarom ezt fölhozni, hogy a történelem sokszor azt bizonyítja be, hogy egyik vagy másik országban az összes nemzet minden pártjai belátják még a forradalom szükségét is. Ez van tehát azon könyvben a 109-ik lapon , jól megjegyeztem: a toryk és wighek belátták, hogy e szükség akkor Angolországra is beállott. Előadatik ilyképen : A toryk belátták , hogy 40 év óta a király iránt mindenkor hivek voltak, dehogy huségökhöz szabadságuk s hitök fentartása végett a hazának is joga van ; a wigheknek és toryknak jeles nevezetes fejei összesültek; a harmadik pártfőnök nem állott ugyan hozzájok, de nem is téritette el őket; (Zaj) és 1688-ban egy admiral álruhában ment ki az oraniai herezeget meghívni (Zaj. Fölkiáltások: Tudjuk azt jól!) Én is tudom, uraim; hanem a történelemnek többszöri ismétléssel veszszük hasznát. 1688-ban tehát egy admiral matróz álruhában ment ki, meghívni oraniai Vilmost a haza, a szabadság és a hit megótalmazá22
