Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-171

158 CLXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 6. 1867.) És a bizalom helyreállott, és a korronázási aetus nem csak ünnepélyes kézszorítás volt az erős lelkű fejedelem és a loyalis magyar nemzet között, £

de egyszersmind ünnepélyes kifejezése volt a testvéries szövetkezésnek, mely a birodalom mindkét része között megköttetett. Annyi szenvedés után, kétségkívül mély politikai meggyőződések azok, melyek a pártok alakulására befolytak. És valamint mi mindnyájan meg vagyunk győződve, hogy a túlsó oldalt csakis a hazafiság és az ezzel járó kötelességek hasonnemü felfogása gyűjtötte egy zászló alá : ugy viszont nem fogják tőlünk eltagadni azt, hogy az önzésnél és önérdeknél minket is nemesebb indokok gyűjtöttek egy táborba. Éljenek bár némelyek rágalmakkal és gyanusitgatással irányunkban, ez nem fog megsebesíteni minket. Nem fájhat az, hogy némelyek kormányunkra azt fogják reá, hogy csak azt teszi, mit Bécsben akarnak : mert e szilárd szellemű férfiak multjokban nem egyszer tanusiták már, hogy ellent tudnak állani a nem törvényes hatalomszónak. Nem fájhat az, hogy némelyek e pártot hivatal után sompolygó egyéneknek tartják: mert habár vannak is soraink között néhányan, kik szakismereteiket s tehetségeiket a kormánynak felajánlák. a mint hogy ezek más pártból nem is neveztethetnek ki; de hasonlithatlanul nagyobb azok száma, kik e pártból hivatalt se nem kerestek, se nem vállalnak. Nem fájhat az sem, ha némel yek gúnynevekkel illetnek, minő a reactionarius, minő a pecsovics név: elviseljük azt is, valamint alig pár év előtt elviseltük azt, hogy rebelliseknek neveztek : hiszen akkor is, mostan is a hazáért tűrjük ezt! De mi a gyanúsitgatások terére nem követünk senkit; e modort azokra bizzuk, kik mindent, a mi tiszta és nemes, sárral és szemettel szeretnének bemocskolni. Mi mindnyájan óhajtók a becsületes kibékü- [ lést, mindnyájan beláttuk a szövetkezés szükségét, j és eddig mindnyáján egyetértünk. A vélemény- I különbség ott kezdődik közöttünk, hogy némely- I lyek azt mondják, hogy a mi pártunk nem zsák- | mányolta ki kellőleg Ausztria szorongatott helyzetét. De én azt hiszem, ez volt épen legszerencsésebb, legtapintatosabb politikai oldala eljárásunkban. A magyar nemzet nem a gyenge Ausztriát akarta legyőzni, de a megerősödő Ausztriát akarta szövetségesének megnyerni. És ezért volt az, hogy mig 6 i-ben az erős, de daczos Ausztriával szemben, positiojának egy pontját sem adta fel: a 66-diki Ausztriával szemben engedékeny és megközelítő volt, már azon oknál fogva is, hogy — a mint feljebb érintem — azon két tehertől, olasz- ; I országi birtokaitól s németországi szerepétől, melyek a szövetkezésnek útjában állottak, ekkorában Ausztria már megmenekedett. I Tisztelt ház! A koronázási tény minden i irányban megváltoztatta a helyzetet. A fejedelem : helyreállította az alkotmányt, a fejedelem meg| koronáztatott, a kirány nem csak megesküdött, | de ezt mindenben tartja is. a király sérthetetlen, s i a nemzet jobbágyi hűséggel tartozik a királynak, | és a feleié és lefelé felelős kormány őrködni tartozik i a felelett, hogy ezen sérthetlenség se tettben, se nyilatkozatokban homályt ne szenvedjen. Vannak bizonyos politikai axiómák, melyek alapjait és zárkövét képezik a társadalomnak, melyeket büntetlenül túllépni egy statusban sem szabad. Nincs oly nagyság, mely e korlátokon tultehesse magát, s ha tultevé, nincs oly tekintély és auctoritás, mely a törvény következményeit magára ne vonja. A nagy agitátor tollából folyt oly nyilatkozatok közöltettek a közönséggel, melyeket egy megkoronázott királylyal szemben egy magyar ember sem vallhat magáénak. A külföldön lakó nagy agitátor irhát kün , a mit tetszik; de a magyar irodalomnak nem szabad mindent reproducálni, a magyar polgárnak nem szabadé nyilatkozatokban foglalt némely elveknek bizalmat szavazni. Meg vagyok győződve, hogy Eger városának bizalmi szavazata s Heves megyének magatartása nem akar politikai demonstrátio lenni a bevégzett nemzeti tények felforgatására; de bár más okoknál fogva történt is, tévesztett s törvényellenes lépés volt mindenesetre, s a kormány, részint tekintélyének megóvására, részint kötelességének érzetében, nem nyúlhatott szelidebb eljáráshoz, mint minőhöz nyúlt; de arról is meg vagyok győződve, hogy mig a kormány ezen álláspontokat védi, a nemzet józan geniusa nem fog elfordulni tőle, s nem csak e ház többsége, de a nemzet túlnyomó többsége is üdvözlendi & támogatandja intézkedéseit. En a kormány eljárását helyeslem. (Helyeslés jobb felöl.) Dimitrievics Milos: Nagy Ignácz! Nagy IgnáCZ: T. ház! En egyet értek a kormánynyal és a tisztelt jobb oldallal abban, hogy igenis van joga a kormánynak arra, hogy a törvény ellen szegülő megyéket rendre utasíthassa, meginthesse, sőt, nem ugyan királyi, hanem kormánybiztost is küldhessen nyakokra. De azon megintést még azon esetben is, ha a megyék törvénytelen téren volnának, nem ugy értem, mint az egyszeri ember, ki fiát egy darab fával ugy megintette, hogy az szörnyethalt. (Zaj.) A kormány ugyan így intette meg Heves megyét, hogy azt féligmeddig agyon ütötte. (Ellenmondás a jobb oldalon.) Ezt, megvallom, nem helyeselhetem. A kormány,