Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-171

158 CLXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 6. 1867.) És a bizalom helyreállott, és a korronázási aetus nem csak ünnepélyes kézszorítás volt az erős lelkű fejedelem és a loyalis magyar nemzet között, £ de egyszersmind ünnepélyes kifejezése volt a testvéries szövetkezésnek, mely a biro­dalom mindkét része között megköttetett. Annyi szenvedés után, kétségkívül mély politikai meggyőződések azok, melyek a pártok alakulására befolytak. És valamint mi mindnyá­jan meg vagyunk győződve, hogy a túlsó oldalt csakis a hazafiság és az ezzel járó kötelességek hasonnemü felfogása gyűjtötte egy zászló alá : ugy viszont nem fogják tőlünk eltagadni azt, hogy az önzésnél és önérdeknél minket is ne­mesebb indokok gyűjtöttek egy táborba. Éljenek bár némelyek rágalmakkal és gya­nusitgatással irányunkban, ez nem fog megsebe­síteni minket. Nem fájhat az, hogy némelyek kormányunkra azt fogják reá, hogy csak azt teszi, mit Bécsben akarnak : mert e szilárd szelle­mű férfiak multjokban nem egyszer tanusiták már, hogy ellent tudnak állani a nem törvényes hatalomszónak. Nem fájhat az, hogy néme­lyek e pártot hivatal után sompolygó egyének­nek tartják: mert habár vannak is soraink között néhányan, kik szakismereteiket s tehetségeiket a kormánynak felajánlák. a mint hogy ezek más pártból nem is neveztethetnek ki; de hasonlithat­lanul nagyobb azok száma, kik e pártból hivatalt se nem kerestek, se nem vállalnak. Nem fáj­hat az sem, ha némel yek gúnynevekkel illet­nek, minő a reactionarius, minő a pecsovics név: elviseljük azt is, valamint alig pár év előtt elvisel­tük azt, hogy rebelliseknek neveztek : hiszen ak­kor is, mostan is a hazáért tűrjük ezt! De mi a gyanúsitgatások terére nem követünk senkit; e modort azokra bizzuk, kik mindent, a mi tiszta és nemes, sárral és szemettel szeretnének bemocs­kolni. Mi mindnyájan óhajtók a becsületes kibékü- [ lést, mindnyájan beláttuk a szövetkezés szükségét, j és eddig mindnyáján egyetértünk. A vélemény- I különbség ott kezdődik közöttünk, hogy némely- I lyek azt mondják, hogy a mi pártunk nem zsák- | mányolta ki kellőleg Ausztria szorongatott helyze­tét. De én azt hiszem, ez volt épen legszerencsésebb, legtapintatosabb politikai oldala eljárásunkban. A magyar nemzet nem a gyenge Ausztriát akar­ta legyőzni, de a megerősödő Ausztriát akarta szö­vetségesének megnyerni. És ezért volt az, hogy mig 6 i-ben az erős, de daczos Ausztriával szem­ben, positiojának egy pontját sem adta fel: a 66-diki Ausztriával szemben engedékeny és meg­közelítő volt, már azon oknál fogva is, hogy — a mint feljebb érintem — azon két tehertől, olasz- ; I országi birtokaitól s németországi szerepétől, me­lyek a szövetkezésnek útjában állottak, ekko­rában Ausztria már megmenekedett. I Tisztelt ház! A koronázási tény minden i irányban megváltoztatta a helyzetet. A fejedelem : helyreállította az alkotmányt, a fejedelem meg­| koronáztatott, a kirány nem csak megesküdött, | de ezt mindenben tartja is. a király sérthetetlen, s i a nemzet jobbágyi hűséggel tartozik a királynak, | és a feleié és lefelé felelős kormány őrködni tartozik i a felelett, hogy ezen sérthetlenség se tettben, se nyilatkozatokban homályt ne szenvedjen. Vannak bizonyos politikai axiómák, melyek alapjait és zárkövét képezik a társadalomnak, melye­ket büntetlenül túllépni egy statusban sem szabad. Nincs oly nagyság, mely e korlátokon tultehesse magát, s ha tultevé, nincs oly tekintély és auctori­tás, mely a törvény következményeit magára ne vonja. A nagy agitátor tollából folyt oly nyilat­kozatok közöltettek a közönséggel, melyeket egy megkoronázott királylyal szemben egy magyar ember sem vallhat magáénak. A külföldön lakó nagy agitátor irhát kün , a mit tetszik; de a ma­gyar irodalomnak nem szabad mindent repro­ducálni, a magyar polgárnak nem szabadé nyilat­kozatokban foglalt némely elveknek bizalmat szavazni. Meg vagyok győződve, hogy Eger vá­rosának bizalmi szavazata s Heves megyének magatartása nem akar politikai demonstrátio lenni a bevégzett nemzeti tények felforgatására; de bár más okoknál fogva történt is, tévesztett s törvényellenes lépés volt mindenesetre, s a kor­mány, részint tekintélyének megóvására, részint kötelességének érzetében, nem nyúlhatott szeli­debb eljáráshoz, mint minőhöz nyúlt; de arról is meg vagyok győződve, hogy mig a kormány ezen álláspontokat védi, a nemzet józan geniusa nem fog elfordulni tőle, s nem csak e ház többsége, de a nemzet túlnyomó többsége is üdvözlendi & támo­gatandja intézkedéseit. En a kormány eljárását helyeslem. (Helyes­lés jobb felöl.) Dimitrievics Milos: Nagy Ignácz! Nagy IgnáCZ: T. ház! En egyet értek a kormánynyal és a tisztelt jobb oldallal abban, hogy igenis van joga a kormánynak arra, hogy a tör­vény ellen szegülő megyéket rendre utasíthassa, meginthesse, sőt, nem ugyan királyi, hanem kor­mánybiztost is küldhessen nyakokra. De azon megintést még azon esetben is, ha a megyék törvénytelen téren volnának, nem ugy értem, mint az egyszeri ember, ki fiát egy darab fával ugy megintette, hogy az szörnyethalt. (Zaj.) A kormány ugyan így intette meg Heves megyét, hogy azt félig­meddig agyon ütötte. (Ellenmondás a jobb oldalon.) Ezt, megvallom, nem helyeselhetem. A kormány,

Next

/
Thumbnails
Contents