Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-170

'LXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (ííov. 5. 1867.) 155 rá rr Heves megye varosa nem hibázott; áíiitom, hogy nem hibázott; állítom, hogy ha hibázott volna is, akkor is túlment a kormány hatáskörén, mert kir. biztos alkalmazásának nem volt helye. Még akkor sem volt helye, ha erre kényszerült volna a kormány. Mert az sem áll, mit Somssich képviselő úr emiitett, hogy a kormány kétszer irt Heves megyéhez : a második íráskor már a kir. biztos küldése is kihirdettetett, s az jelen volt a szomszéd szobában. De nem is keresek abban semmi súlyt. hogy egyszer vagy kétszer irt-e a kormány ? Nem akarok e térre lépni. Hanem állítom, hogy veszély sem forgott fön, s így épen semmivel sem igazolható a kormány példátlan eljárása. Eger város egészen jogosan nyilvánitá bizalmát egy el nem itéít férfiú irányában: mert a jog és erkölcstan nem azon elvet tanítja, a mit Somssich képviselő úr — megfoghatatlanul — fölállított, hogy bírói fölmentés előtt nem lehet ártatlannak tartani a vádlottat; hanem azt, hogy quisque bonus, donec probetur esse malus. Ezért a kormány eljárását a törvény súlya alá esőnek tartom, s pártolom Almásy Sándor barátom indítványát. Most engedjenek ínég néhány szót azon sokszor említett bűnös agitatio iránt. Nem szólok én azoknak, uraim, a nősz szándékot, vámpírt emlegetnek: kel szemben, ezeknek nincs feleletem, vatva érzem szólni egy t. férfi előadására, a kitől nehezen esett ily eszméket hallanom azért, mert őt nem csak én, hanem a kik ismerik, mindannyian lovagias férfiúnak tartják. Ez SomssichPál képviselő úr. En azt tapasztaltam az életben, hogy épen a leglovagíasabb emberek legkevésbbé szoktak mások iránt sértők, bántók lenni. S ezért esett nekem tegnap nehezen Somssich képviselő úr nyilatkozata. Vagy már minden téren csalódni kell az erkölcsi elvek iránt ? Sajnálom, hogy őt is elragadta a vita heve azon térre, melyet hozzá méltónak nem tartottam, hol nem a kérdést vitatta többé, hanem ingerülten vádolt egy tőlünk távollevő egyént, Kossuth Lajost. (Zaj. Dologra!) Uraim ! én tökéletesen meg vagyok győződve, hogy az 1848. alkotmányt sokan készítették elő, mikénti képviselőtársam Perczel Mór mondotta; nem akarom mérlegezni, hogy az érdemből kinek-kinek mily osztályrész jut; csak annyit mondhatok a költővel: „Tiszteljétek a közkatonákat,

u mert az utolsó polgárnak is része van abban. Hanem, tisztélt képvisekik itt goképviselőkHanem hilőház, nem lehet meg- nem jeleznem azon tényállást, hogy az 1848-ki alkotmánynak a közösügyi alkotmány szerint való megváltoztatása végett az indokolást a jobb oldal tisztelt vezére jónak látta azon férfiú marasztalásával kezdeni, (Egy hang : Ugyan szépen fizették vissza!), akinek vádolására most oly sokan vállalkoznak, hogy ezzel az alkotmány megmaradt részének megrontását indokolhassák. (Zaj.) T. képviselőház ! Perczel Mór képviselő úr igen szépen hivatkozott a 48. alkotmány előkészítésére, s arra is, hogy az ennek védelmére folytatott szabadságharezunk ismerteié meg nemzetünket a világgal. De engedje meg nekem a tisztelt férfiú, ki mindenik téren kitűnő részt vett a küzdelemben, fölemlítenem, hogy igen sokan nagy szolgálatot tettek ama védelemben, a kik már nem élnek többé. Mutathatnék Pest környékére, de ott van Arad a 13 vértanúval. Es engedje meg a ház nyilvánítanom, hogy midőn ama napok dicsősége itt fölemlittetik, nem látom helyén, ha csak a történelmi igazságot ignorálni nem akarjuk, annak nevét elhallgatni, sőt bántalmazni, a kinek végre is nem csak az előkészítésben, hanem a megvédésben is legfőbb része volt. (Nagy zaj. Helyeslés a hal oldalon.) En azt hallottam, t. képviselőház, egy férfiutói, a ki Kossuthnak nem volt különös jó embere, hogy volt egy nagyon veszélyes pillanata a hazának, midőn Jellasics közelgetett Pest felé, a mikor minden ember elvesztette fejét. A férfiú, kitől ezt haliám, maga sem tartozik azok közé. kik könnyen elvesztik fejőket: e férfiú Nyáry Pál; szerinte ama férfiú is megrendült a helyzet súlya alatt, azonban csakhamar visszanyerte lélekjelenlétét és élére állott a dolognak, és az ellenség elveretett. Ha azon pillanatban nincs azon férfiú (Nyáry Pál mondja), nem hivatkozhatnánk ma 48—49-ki dicsőségünkre. Minthogy Bánó József képviselőtársam a római történelemre hivatkozott, engedjék hasonlót tennem. A második puni háborúban Fabius Maximus nem bírván katonáit a futásban gátolni és visszatéríteni, eléjök állt, és igykiálta rajok: „Jupiter optimus maximus condemnabit vos in aeternum ! State !'•'Katonái megállottak, az ellenséget visszaverték. A vezér ott, hol ez történt, Jupiternek szobort emeltetett e fölírassál: „Jovistatori." Nem jó a történelmet elfeledni. (Zajos és kitörő helyedéi a bal oldalon.) Elnök: Holnap folytatjuk a tárgyalást. Az ülés véqzödik d. u. 2 órakor. 20*