Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-169

112 CLXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 4. 1867,) az ónban nem volt elég idő, s azért a régi nemes I megyéhez — mint a megye múltkor neveztetett I — még hozzá foltoztatott egy demokratikus sallang, és lett belőle a mostani bizottmány. Senki sem hitte 48-ban, hogy ezen bizottmány oly soká fog élni, mint élt; s nagyon természetes, hogy a mostani bizottmányban, mely érzi, hogy utoljára még sem képviseli a népet, mert nem a nép által választatott meg, mely érzi, hogy állása nem egészen kényelmes, nagyon természetes, mondom, hogy fölébrednek benne néha a régi traditiók és hogy — mint régente — közvetlenül akarna bele szólni az ország dolgába, akarná, hogy szava annyit nyomjon, mint az országgyűléséé ; sőt vannak még olyanok is, kik azt mondják, hogy a megye is coordinálva van a kormánynyal és nem sübordinálva neki. Nagyon természetes, hogy midőn még ily eszmék maradtak vissza a régi korból, némely megyék csaknem szándékosan keresik az összeütközést a kormánynyal épen azért, hogy tisztába jőjenek, hogy megtudják, hányadán vannak? Én azonban azt hiszem, hogy a kormány semmikép sem engedheti, nem engedhette, hogy azon összeütközésnél, mely a kormány által csakugyan nem kerestetett, a megye ily módon mutathassa meg, hogy független a kormánytól, mert hisz ez nem törvényes. A kormány tehát felelősségének terhe alatt megtette azt, a mit tett; s épen azért, mert ezt felelősségének terhe alatt tette, mi föl vagyunk híva arra, hogy vagy helyeseljük tettét, és ezt kimondjuk s megerősítsük abban, a mit eddig tett, vagy pedig ellenkezőképen azt mondjuk : „Nem vagytok arra érdemesek, hogy itt üljetek ; lépjetek le, mert nem ismeritek a hazának érdekét; nem ismeritek a többség szellemét, nem ismeritek a törvénynek határozatait." {Helyeslés a középen.) Tudom, hogy vannak sokan, kik nem így fogják föl a kérdést {Igaz! a bal oldalon), a kik egyenesen birói és kizárólag legális tekintetből akarnák ezen kérdést fölvenni, kiknek elve nem az, hogy tekintessék leginkább az országnak érdeke, hanem az, hogy tekintessék a törvény szava. Legpraegnansabb kifejezése ezen nézetnek ez volna : Veszszen az ország, maradjon a paragraphus! (Helyeslés a középen.) Jól tudom, hogy e nézetet sokszor hallottuk a német időkben: hisz azon német, de nem is német, hanem Bach és Schmerling-féle tisztviselők tökéletesen abból indultak ki. Mit gondoltak ők az országgal, ha csak a paragraphus megmaradt. Ugyanezért igen csodálkozom, hogy ezen nézetet a másik oldalról is hallom, hogy más oldalról is azt mondják. „Mit gondoljon a kormány az ország érdekeivel, mit gondoljon azzal, vajon a szérüs kertben nem gyujtják-e meg épen a tüzjátékot; hisz ha a törvény ezt nem tiltja, abba bele nem szólhat; elég idő lesz repressiv eszközökre, midőn már a szerencsétlenség megtörtént." Nézetem szerint a kormány nincs arra hivatva, hogy kizárólag a törvénynek teljes, szigorú, betűszerinti rendeletei teljesedésére ügyeljen. {Zajos ellenmondás bal felöl.) Azt hiszem, hogy ezen föladaton kívül, mert ez is föladata, még magasabb föladata is van a kormánynak: előre vezetni, vezérelni az országot. Ez föladata: mert nem mondom, hogy ő nem tartozik a törvényt követni ; s ha ezt mondtam, roszul fejeztem ki magamat. Tartozik igen is követni, de tartozik ellenben felelősség terhe alatt mindazt megtenni, mi a hazai érdek előmozdítására szükséges. Hanem én igen szívesen követem azokat is, kiknek ezen nézet nem tetszik, a törvény terére: és kérdem, történt-e valami, mi a törvénynyel megnem egyezik? (Fölkiáltások balról: Történt!) Nem akarok tovább beleereszkedni a 48-iki törvén vek 3-ik és 16-ik czikke eommentálásába, melyet úgyis t. cultusminiszter úr a múltkor oly szépen előadott; hanem mégis bátorkodom figyelmeztetni a túlsó oldalt ai-ra is, hogy egyike azon férfiaknak, kik a 48-iki törvényekről azt mondhatják : „Et q,uorum pars magna fui," Nyáry Pál képviselő szintúgy magyarázta a törvényt 48-ban, mint a miniszterek magok; és igy commentálta és értette nem csak ő, hanem az egész 48-iki országgyűlés is. Erre azt hallottam felelni, hogy: „Igenis, hanem akkor rendkívüli kivételes állapotban volt az ország." Én azonban úgy tudom, hogy a törvény mindig törvény, akár kivételes, akár nem kivételes az ország állapotja {Helyeslés balról), mindaddig, mig más törvény nem hozatott, {Zaj bal felöl. Ugy van!) vagy mig a kormány indemnityt nem kap arra, hogy túlteheti magát a törvény határozatain. Fölszólítom azokat, kik helyeslik e nézetet, mutassák meg 1848-ban melyik napon adatott meg az indemnity a minisztériumnak, vagy mikor változtattak meg a törvények ? Akkor csak ugy állott a törvény a vármegyékre nézve, mint most, és akkor teljesen helyesnek tartotta az országgyűlés az akkori eljárást, mint reménylem, hogy a mostani is helyeselni fogja a mostanit. Hanem fordítsuk meg a dolgot: kérdem, hol van a törvény, melyre a megyék, különösen Heves megye provocál, hol van azon hires törvény, mely megadná a megyéknek azon hires jogút, hogy a kormány rendeletét cum honore seponálhassák ? En részemről eleget forgattam a corpus jurist annak idején, de soha sem akadtam benne oly törvényre, oly paragraphusra, mely megengedte volna a megyéknek, hogy a kormány rendeleteit simpliciter cum honore seponálják. Igen jól tudom, hogy vannak birói rendeletek, „mandatajuridica^jól tudom hogy ezeket a bíróság cum honore seponálhatta