Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-169

110 CLXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 4. 1967.) I öltéve ugyanis, hogy Tisza Kálmán visszavonná indítványát, ott van Almásy Sándor és tíz társa indítványa, mely akkor napirendre kerülne; és így ugyanazon kérdésről, melyről most szólunk, más alakban még egyszer újra kellene szólanunk. Ugyanazért azt hiszem, ezen indítványt el nem fogadhatjuk, mely, ha jól fogom föl nemzetem szellemét, azzal sem fér tökéletesen össze. Mi magyarok nem bírunk azon simasággal, mint a francziák vagy olaszok, kik sokszor elkerülnek egy kellemetlen kérdést, és anélkül, hogy kimondanák, mit akarnak, továbbra halasztják, akkorra, mikor azután tüzetesen vitatkoznak róla. Azt hiszem, hogy a minisztérium is kívánhatja most, hogy Ítéletet mondjunk felette, hogy mondjuk ki, vajon jól járt-e el, midőn felelősségének tökéletes tudatával ugy tett, a mint tett: ugyanazért a dolgok ezen helyzetében, azt hiszem, szükséges még egyszer az egész kérdést elemezni, ugy, mint előttünk fekszik. Eger városa széles jő kedvében (A. szélső baloldalon: Olló!) Igen, ugy van... bizalmat szavazott azon férfinak, kinek neve nem csak a 48-iki, hanem a 49-ki eseményekkel, és ezen 49-ki események egy bizonyos napjával ugyanazonositva van; tette pedig ezt akkor, mikor a váczi levél a kiegyezés alapját, sőt nem csak a kiegyezés alapját, de országunk oly alaptörvényét támadta meg, mely már régebben mint egy század óta egész alkotmányunk alapját teszi: tehát nem lehet mondani, hogy pusztán kegyeletből tette, hanem tette tüntetésből. A kormány, mely igen jól ismeri mostani állásunkat; mely igen jól tudja, hogy a kiegyezési mű még nincs tökéletesen befejezve ; mely igen jól tudja,hogy ugyanazon elemek, melyek 1848-ban minket a forradalomba sodortak, és oda kényszeritettek, hová menni nem akartunk, (Nyibgtalanság a szélső balon. Fölkiáltások: Önvédelem volt, nem forradalom !) hogy azok még most is megvannak ; tudja, hogy felülrőlés alulról is igen sok nehézsége van még a mostani állapotnak: elejét akarta venni azon agitatiónak, mely felülről is, alulrólis bizalmatlanságot szülhet, bizalmatlanságot épen azon pillanatban, midőna legnagyobb bizalomra van szükség, hogy békés utón kiépíthessük mind azt, mit kiépíteni akarunk. Ugyanazért kötelességének érzetében és felelősségének terhe alatt megsemmisítette ezen határozatot, és a törvényes formák szerint azon megsemmisítést tudtára adta azon vármegyének, melynek ezen város felett hatósága van, meghagyván neki, hogy rendeletének érvényt szerezzen. Heves vármegye azonban — talán azt hívén, hogy a mostani állapot épen a legalkalmasabb arra, hogy azon igen nevezetes kérdést megoldjuk: meddig terjed a kormány hatósága ? meddig a megye autonómiája ? azt tartván talán, hogy nagyobb és nevezetesebb tárgy elintézésünkre nem vár — éltjogával, hogy felírjon; de nem csak felirt, hanem egyenesen szárazon kimondta, hogy ezen kérdésben a kormány rendeletének foganatosítására semmikép rá nem állhat. Mit tehetett ily körülmények közt a kormány : engedhstte-e, hog}

T tekintélye alá sülyedjen ? ereszkedhetett-e hosszas polémiába e vármegyével, hogy megmutassa neki, mennyire szükséges, hogy rendeletének érvény szereztessék ? A kormány adott még egy alkalmat Heves megyének, hogy az maga hozza rendbe ez ügyet. A megye nem kapott rajta; sőt, ugy látszik, kereste az összeütközést a kormáhynyal. (Ellenmondás a szélső bal oldalról.) A kormány erre kiküldte a királyi biztost, hogy ez érvényt szerezzen rendeletének, s a királyi biztos érvényt is szerzett neki. Ilyen alakban jött fel ezen tárgy elénk. Az országgyűlés elhatározta, hogy ezen kérdés tüzetesen tárgy altassák, és pedig azért, mert mindjárt érezte, hogy alatta sokkal magasabb, sokkal nevezetesebb kérdés rejlik : oly kérdés, mely nem uj, mely sok bölcsészt és sok államférfit már rég óta foglalkoztatott, t. i. azon kérdés, hogy a kormány vagyis a rend mikép egy esz tethető össze a szabadsággal? Ezen kérdésre századok óta különböző feleletek adattak, különböző időben, s különböző népek azt különböző módon oldották meg. A legrégibb időben,midőn a viszonyok nagyon egyszerűek voltak, ezen kérdés is a legegyszerüebben oldatott meg. A főúr, a ki látta, hogy szabadságai meg vannak támadva, kardjára csapott s ellenállt. Ez megtörtént sok országban. Sok országban gyönge királyok kormánya alatt, ez jogosan is történt, és a törvények közé is igtattatott. Ez megtörtént Spanyolországban, megtörtént Angolországban, s megtörtént nálunk is; és a kormányforma az volt, hogy a fejedelemnek önkényes kormányzatát korlátolta a jogos lázadás, a jogos felzendülés joga. Ezen jogos felzendülés azonban —• jól tudjuk a históriából — mégsem mentette fel a felelősség terhe alól azokat, kik fölzendültek, se hóhér pallosa alól a zendülőket, ha a nemzetre hivatkozva, kisebbségben maradtak. (Helyeslés a középen.) Miután azonban a földművelési viszonyokhoz hozzá jöttek még az ipar és kereskedés viszonyai, és egy egészen uj rend képviselte egész Európában a demokratiát és munkát, akkor ezen régi ellentállási jog sokáig fön nem maradhatott többé, a városok ipara és kereskedése semmikép sem maradhatott meg ezen resistentionális jog mellett, mert rajok nézve ép oly veszélyes volt a fekendülés még akkor is, ha jogos, ha szerencsés volt, mivel a förgal' mat megszüntette, mint a legkeményebb absolu-