Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-111

84 CXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 27. 1867.) állott: megérteni az idő intő szózatát, s megalkotni a 48-ki törvényeket; most abban áll: megérteni az idő intő szózatát, s egy becsületes béke által biztosítani a 48-ki törvényeket. (Helyeslés a középen.) Nem vagyok szerelmes a delegatió intézményébe ; de hosszasan gondolkodván a kezelés módozatairól, arra a megnyugtató meggyőződésre jutottam, hogy a közös ügyek kezelésének, s az. idő közben alkotmányosakká vált lajtántuli népekkel való kikerülhetlen érintkezésnek, ez idő szerint, ez az egyetlen kivihető alkotmányos módja. Sajátságos, sőt páratlan intézmény ez kétségkívül, | de sajátságos és páratlan a helyzet is, a miben vagyunk. Egy kísérlet ez, mint majd minden a poli- i tikában, melynek életképességét és értékét a tapasztalás határozza meg. Ha czélszerütlennek és \ •alkalmatlannak bizonyulna be az idők folyama*ban, kétségkívül megváltoztatná azt a viszonyoknak ép azon hatalma, mely most létrehozza. Addig nincs okunk félni a megrendült, s velünk külön- j ben is kibékült hatalom nyomásától, s az összeol- í vadas veszélyétől, mert állami önállóságunknak s ; ;a szabadságnak annyi életrevaló elemeit s biztosítékait foglalja magában e munkálat, hogy ha a personalunió reálunióvá nőné ki magát, annak okát nem a delegatió intézményében, nem a többségi munkálat állapitmányaiban kellene keresni, hanem a nemzet erkölcsi sülyedésében, mely jogait, a szabatosan körülirt jogokat megvédeni nem vala képes. (Helyeslés a jobb, ellenzés a bal oldalon.) Ne is tulajdonítsunk, tisztelt ház, a szerződéseknek és egyes intézményeknek nagyobb fontosságot, mint a mennyit valósággal megérdemelnek. (Halljuk!) Sok örök életre szánt szerződést törölt el, vagy módosított napjainkban a viszonyok hatalma; sok intézmény nem tette azt a szolgálatot a szabadságnak, a mit tőle alkotói vártak. Én részemről a szabadságnak legfőbb biztositékát nem a szerződésekben és egyes intézményekben keresem, hanem keresem a népek erkölcsi erejében, a nemzeti öntudatban, a jognak erős érzetében: a közérzületben. Hol erősen kifejlett a közérzület. ott a szabadságnak egy-egy erős vára van minden egyes polgár családi tűzhelyénél, ott a nép tűr, szenved, kér, követel és cselekszik, s ha elviselhetlenné vált a hatalom nyomása, jogaiért a síkra száll, a torlaszokra tör, s megdicsőül a csatamezőn és a vérpadon. (Tetszés.) Az ily erős közérzület kifejléséhez idő és eszközök kívántatnak; időre és eszközökre van nekünk is szükségünk: s mind a kettőt megadja a többségi munkálatra fsktetett őszinte kibékülés, melynek védszárnyai alatt, legalább a hatalom részéről, háboritlan élvezetében maradhatunk a parlamentális kormányzatnak, a törvényhozó hatalom gyakorlásának, helyhatósági intézményeinknek, s a szabad sajtónak, a szabadság megannyi hatalmas eszközeinek. Ily előnyöket, ily kilátást nyújtván számunkra az őszinte kibékülés, egy perczig sem vonakodom attól, hogy annak érdekében, a sanctió pragmaticából folyó jogaink és kötelességeink, s az 1848-ki törvényekben érintett, de körül nem írt közös viszonyok, a többségi munkálat elvei szerint, szabatosan formuláztassanak. Bajainknak egyik leggazdagabb forrását eddig is abban szemléltem, hogyjogaink és kötelességeink arányaira nézve különböző nézet uralkodott Lajtán innen és Lajtán tul, s mig' az egyik fél oda kényszeríttetett, hogy megtámadott alkotmányának s nemzetiségének biztosítékait mereven követelje, a másik fél, a birodalom veszélyezett nagyhatalmi állásának s a lajtántuli népek veszély ezett államéletének ürügye alatt, legszentebb jogaink sérelmével, a kötelezettségek egész, új": rendszerét állította föl. A többségi munkálat e visszás helyzetnek,, e káros viszálynak akar véget vetni, s nemhogy az alkotmányt föladná s a persona! unió elvére fektetett viszonyokat megváltoztatná, de sőt gyakorlati módot nyújt arra nézve, hogy a 48-díki vívmányok holt betűk ne maradjanak; hogy alkotmányunk ne csak a papiron létezzék, hanem valósággal éljen ; hogy áílaméletünk szabadon fejlődi hessék, s a trón és birodalom megszilárduljon. Uraim ! Midőn képviselőkül megválasztattunk, azt mondotta nekünk a nép: „Ne vágjátok i ketté a csomót, hanem oldjátok meg azt, s kössetek— halehet — becsületes békét." íme a többségi munkálatban meg van oldva a csomó, egy becsüi letes békének alapja van formulázva. Én nyugodt | lélekkel fogadom el azt. (Elénk helyeslés és éljenzés í a középen.) Dimitrievics Milos jegyző: Ragályi Fer; dinánd! Ragályi Ferdinánd: T. ház! Én is a sanc! tió pragmaticán kezdem, hiszen ez már csaknem chablonszerü ; de ne ijedjenek meg, nem fogok vele sokáig bibelődni,mert ha valamely tárgygyal valaki í sokáig bíbelődik, könnyen úgy járhat, mint Pest i város egyik érdemes képviselője, ki nekünk azt ; mondja, hogy a mi okoskodásunk hasonlít a Lust| kandiéhoz; pedig én hittem azt, hogy beszédének I nagy részét Lustkandlból idézi. (Derültség.) A pragmatica sanctiónakazon definitiójára nézve,hogy ez két oldalú szerződés, stb., tisztában vagyunk. De az már nem fér a fejembe, hogy midőn az egyik szerződő fél a szerződés keltétől fogva szerződési köi telességeit sohasem teljesítette, a másik fél azt i mondja, hogy ezen szerződés a hazára nézve nagy