Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-110

78 CX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 26. 1867.) sen öszvehivott és kiegészített országgyűlésünk? En azt mondom, nincsen: mert jelen országgyűlés nem a törvényes kormány, a magyar felelős, független minisztérium által, nem a törvényes helyhatóságok közreműködésével, hanem az absolutismus egész gépezetének s törvénytelen közegeinek segélyével hivatott össze az önkényuralom nyomása alatt. De kiegészített országgyűlésünk sincsen, mert Horvátország, Slavonia, Dalmáczia, a határőrvidék és Fiume még meg sem hivattak az országgyűlésre. Minthogy tehát maga e csonka országgyűlés már alapjaiban nélkülözi a törvényes kellékeket, az általa alkotandó míí önnön magában hordja a megsemmisülés magvait. A közösügyi tervezet, már azon alakjában, melyet az albizottság megalapított, megsemmisítése az ország alkotmányos önállóságának. Azon állás, melyet Magyarország a közösügyi javaslat keresztülvitele után az osztrák hatalommal szemközt elfoglalni kénytelen lenne, a legnyomorultabb gyarmati állásnál sem volna egyéb. A nemzet a közösügyi javaslat elfogadásából rá háramlandó veszélyt már kezdette fölismerni, midőn a november 17-dikei császári leirat, a birodalmi egység követelményeire utalva, azt kívánta, hogy a bizottsági javaslatba vétessenek föl oly változtatások, melyek a beolvasztás felé még* nagyobb lépést tegyenek. A „Pesti Napló'

: erre följajdult; azt mondotta a ctászári leiratra, hogy roszabb a rosznál, kevesebb a semminél: pedig ime a következés megmutatta, hogy az nagyon is sok volt, mert alapjává lőn a leirat követelményeihez képest átdolgozott, és most a ház asztalán lévő javaslatnak. A mivel az albizottság! javaslat, a kül-, had-, pénz- és kereskedelmi ügyeket illetőleg, Lónyay Menyhért, Grorove István, Deák Ferencz, Szentkirályi Mór és Hollán Ernő urak csodálatos szerencsével összevágó módositványai következtében a nagy bizottságban megbővittetett: az teljesen és tökéletesen megfelel a november 17-dikei császári pátensnek. (Zaj. Helyeslés a szélső bal oldalon.) Nem mondom én, hogy a t. képviselő urak ezen pátensből merítették az ösztönt mód ősit ványaik megtételére; csak azt mondom, hogy minden bizonynyal nagyon független egyéni nézeteik bámulatosan összetalálkoztak azon pátens kivánataival, mely minden tekintetek fölé a birodalmi egység tekintetét, Magyarország beolvasztásának tekintetét állította. Nem bocsátkozom a javaslat részleteibe ; de hogy átalános horderejét megmérhessem, figyelmemet főleg azon pontokra kellett irányoznom, melyek mintegy tengelyét képezik azon szekérnek, melyre föl akarnak rakni bennünket, hogy a virágzó és legyőzhetetlen osztrák birodalomba beszállíthassanak. Közös lenne, természetesen, és mindenekelőtt, a külügy; ezt kivánja a birodalmi egység; és mindaddig, mig az osztrák császár és magyar király egy ugyanazon tagja lesz a most uralkodó felséges családnak, a császár és király kétségtelenül a legnagyobb egyetértésben fogják gyakorolni a külügyminiszter kinevezésének és a külügyek vezetésének jogát. Ezen jó egyetértés pedig abból fog állani, hogy a magyar király egészen megbizik az osztrák császárban, és az osztrák császár rendelkezik. Csak azt az egyet nem tudom magamnak képzelni, hogyan lehessen még azután szó az európai diplomatiában Magyarországról, ha Magyarország képviselő testülete az önállóság leglényegesebb föltételéről ekkép lemond; hogy pedig a javaslat szerint tökéletesen lemondana, világos főleg azon pontból is, mely a magyar hadsereget az osztrák birodalmi hadsereg kiegészitő részévé tenni és az osztrák hatalom rendelkezése alá adni kivánja. En úgy vagyok meggyőződve, hogv a mely ország fegyverereje fölött az ország kormányán kivül álló idegen hatalom rendelkezik, azon országnak belső önkormányzati önállósága valóságos gúnynál egyéb nem lehet. A javaslat fölállítja a leglényegeseb pontokban még a pénzügynek, kereskedelmi ügynek, a forgalmi eszközöknek, sőt még a hitelnek is közösségét. Mi maradna még fen országos önállóságunkból , midőn mind ezen oly fontos érdekeink is egytől egyig a birodalmi egység igényeinek rendeltetnek alá ? Nézetem szerint nem sokkal több a semminél. Engedjenek néhány szót, különösen a hitel közösségéről, melynek nevében még az államadósságok kezelésére nézve is fölállították a közösség elvét. Valójában a legjobb időt választottuk arra, hogy Ausztriával összeverjük a gazdaságot. A ki négyezer millió adósságot tudott csinálni, annak sok ügyességgel kell birnia. Én azonban óvakodni szoktam az ily ügyes emberek barátságától. íme, tisztelt képviselőház, eljutottunk azon ponthoz, hogy némelyek az államadósságok elvállalását, sőt annak közös kezelését is szükségesnek tartják ; de én nem : mert szentesített törvényeink értelmében, a magyar birodalom terhére, kölcsönt csak törvényesen koronázott király és törvényesen öszvehivott, kiegészített országgyűlés együtt vehetnek föl; ilynemű kölcsönök pedig a jelenlegi osztrák államadósságok között nem lévén, azok Magyarországot nem terhelhetik. A közös kezelést