Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-110

CX. ORSZÁGOS ULES. (Marcz. 26. 1867.) 75 kös tartományai fölött tömörülni kezdett, a fiu-ág trón örökösödésének elhatározásával a segélyt folytonossá, végre miután a spanyol suecessió elveszésével azon család világuralomra való kilátása örökre elveszett, ellenben az örökös tartományok birtoklása mindinkább megalapult, a sanetió pragmaticával a kölcsönös segélyt állandóvá és föloldbatlanná tette. Erdély, a maga állása tekintetéből, miután keleti fekvése annyira nehézzé tette azon segítséget, melyet nyugatról kapnia kellett volna, a mely segítségre nézve a távolból kénytelenittetett egyszersmind szemlélni, hogy Magyarország irányában is az akkori államférfiak politikája oly hanyagul, oly sok perfidiával vezette, egy ideig azon ingadozásban találta fölmentő eszközét, melylyelnyugat és kelet hatalma iránt viseltetett. De II-dik Rákóczi György korától fogva azon örök hatalom, melynek akkor védnöksége alatt állott, annál rombolóbban kezdette dúlni Erdélyt, és megingatni állami létét, minél inkább hanyatlott épen magának a védhatalomnak saját ereje; mig végre Erdély a habsburgi dynastia fiu-ágának örökösödése által szintúgy nyugat segítségében részesült, és épen azon pragmatica sanctiót, melyet Magyarország kötött és a melyben a föloszhatlan és föloldhatlan birtoklás a többi tartományokkal együtt kimondatott. Erdély szintúgy elfogadta. Habár jelenleg más erők és máshonnan nehezednek ránk, de ezen változott ellenerők most is, mint a múltban, nagyon kérdésessé teszik azt, hogy vajon Magyarország állami létét saját erejével minden eshetőséggel szemben fentarthatja-e ? A kik ebben kételkednek, méltóztassanak figyelembe venni, hogy azon időben, mikor nyugatnak segítsége ránk nézve nagyon szükséges vala, egyszersmind fenállott Lengyelország, mely folytonosan, néha épen döntőleg, vetette a maga súlyát Magyarország ügye mellé. De Lengyelország a legszerencsétlenebb politikával fölosztatott; hasonló ferdeség azon állami létéből is kivetkőztetni engedte, melyet számára azután nemzetközi szerződések biztosítottak volt; és valahányszor láttattak is őt segíteni, mindig mélyebben döntetett a nyomorba mind vallására, mind nemzetiségi és állami létére.mind társadalmi viszonyaira és jóllétére nézve. Ez a Lengyelország most nincs. És habár ép oly élénken óhajtom annak helyreállítását, mint a túlsó oldal azon tagjai, kik t. barátom Szentkirályi Mór beszéde alatt ellenhangokban szólaltak föl, de egy még csak reményben álló tényezőért azt, mi jelenleg van, és a mi Magyarország állami létének fentartása végett tényezőül valósággal áll, el nem dobhatom. És miután Lengyelország nem-léte Magyarország védelmének tekintetében űrt hagyott, ezen ürt nem pótolandják ki a török birodalom határai közt föl-föltünedező tartományok. Mert épen azon vis motrix, mely a múlt századokban nyugaton is az állami sympathiáknak,sőt néha tömörüléseknek is majdnem egyedüli eleme volt, az államnak a vallásra befolyása azokban most is fönáll. És ez azok erejét nem mellénk, hanem a mérleg ellenserpenyőjébe fogja juttatni. A czélszerüség tekintetéből fölhozott másik, az előbbinél fontosabb átaíános elleneszme volt, mikép a Németországban közelebbről fölmerült agglomeratiók az örökös tartományokat elnyeléssel fenyegetik, ennélfogva a törvényhozás a kölcsönös védelem kellékeit óvakodjék kifejteni, mert könnyen megtörténhetik, hogy azon tartományok ereje segítségünkre nem járulhat, ellenben Magyarországot azon oldalon elláthatlan bonyodalmakba fogja sodorni. Ezen eszmét tisztelt képviselőtársam gr. Kegleviek Béla következőleg formulázta : „Vannak koreszmék és törekvések, melyek már keletkezésökkor hatalmasak, a siker csiráját magokkal hozzák, és a legerősebb ellenhatás közepett is keresztülhatolnak." Ismerem a nemzetiségi vezérelvnek erejét és fontosságát; mint erdélyi embernek volt módom azt a maga torzalakjában is megismerni, mikor azok vezérletére és izgatására, kiknek nem a nemzetiségi jogok sikere, hanem átalában minden nemzetiségi és alkotmányos jogok elnyomása volt czéljok, a nemzetiségi eszme vezérzászlója alatt rablások, gyilkolások, a legbékésebb családok kiirtása és kidulatása űzettek. De bátor vagyok azon meggyőződésemet őszintén kinyilatkoztatni, hogy nem ismerem el a nemzetiségi elvnek azon mindenhatóságát és állandóságát , hogy az államok fölbomlásának és újra tömörülésének sokáig tartós alapja lehessen. Valamint az anyagi világban egy vizáramlat, ha azt nem egy rögtön bekövetkezett, s épen oly hamar elmúló fellegszakadás idézte elő, az elsodort részeket nem a magok eredeti alakjában szokta letenni, hanem azok fölolvasztatván, saját súlyuk és természetes vonzerejük szerinti rétegeket alakítanak : ugy az ilyen koronkint föltünedező vezéreszmék is saját eredeti alakjokat nem szokták megtartani, hanem a mint nyernek terjedelmökben, azon arányban alakulnak át az örök igazság kívánalmai szerint. T. képviselőtársam gr. Keglevich Béla három tényt hozott föl a múltból állításának bizonyítására : a keresztyénséget, a reformatiót, és az 1789-diki franczia forradalmat. Bocsásson meg; de mind a három példa az én állitásom mellett szók Tisztelt képviselőtársam ép ugy tudja, mint én, hogy a keresztyénség első vezéreszméje: az egy |stent isteni kijelentés szerint tisztelni, és kijelentett erkölcsi törvényeit követni, nem 1800 s néhány esztendővel ezelőtt, hanem sokkal régebben, évezredek előtt kezdődött; de akkor ezen vezér10*