Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-110

CX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 26. 1667.) W kok serege megyékben, városokban, kerületekben és községekben még ma is csak úgy hatalmaskodik, mint ezelőtt : ezen aggasztó jelenségekből a magyar kormány hatalmának oly nagy mértékű szilárdságát és tekintélyét fenállani fájdalom én még ma nem tapasztalom. A mi továbbá az alkotmánynak tényleges helyreállítása iránti nézetet illeti, erre tekintve én csak azt látom, hogy e részben az igéret határán még tál nem terjeszkedtünk ; ezen igéretért pedig, melynek teljesítetlenül maradására napjainkban igen sok példákat látunk fölmerülni, a meglevő ezdedéves alkotmányos jogalapot én soha se fölálrozni, se cserébe adni nem fogom. Mert hát helyre vannak-e már ténylegesen állítva az alkotmányos megyék, városok, kerületek és községek a magok törvény adta jogaikba? Meg van-e már az 1848-dik 2. t. ez rendelete szerint az ország nádora választva ? (Nincs!] Politikai száműzött s bebörtönözött honfitársainknak meg van-e már engedve a föltétlen hazatérhetési s bántalom nélküli szabadság ? Megnyittat- í tak-e a foglyok tömlöczeinek zárai? Hát az' 1848-diki | 21 t. ez., mely a nemzeti szinek és ország czímeré- J nekátalános használatát rendeli, teijesittetett-e már? Hát a fiumei és bucari kikötők, valamint Hor- i vát-. Halmátország és a három sziavon megye képviselete . a határőrvidékekkel együtt, foglalnak-e már az országgyűlésen helyet? Van-e törvényesen ' megkoronázott királya Magyarországnak ? Nem ülnek-e a főrendek házában oly provisorialis főis- j pánok és főpapok is, kik nem a törvény rendelete | szerint neveztetvén ki, ott * mint nem is született ! mágnások, jogszerüleg helyet sem foglalhatnak ? És i ha mindezek és számtalan egyebek hiányzanak ! még az alkotmányos törvényeknek tettleges hely- j realitásából, lehet-e megállhatólag kijelenteni azt, ' hogy az alkotmány Magyarországon immár tény- ; leg helyreállíttatott ? És ha nem lehet, és ha csak- I ugyan nincsenek teljesítve még tettlegesen azon i föltételek, melyeknek teljesítését az országgyűlés jo- j gosan követelte, és a melyekhez a közös viszonyoknak a ház általi tárgyalását kötötte: lehet-e most következetesen a 67-es bizottság többségének javaslatát, vészthozó elveivel együtt, átalánosságban is, és érintett föltételeknek előleges teljesítése nélkül is tárgyalni, ezt követve pedig még részié- ' tes tanácskozás a Iá is venni? Bizonyára nem. Nem I pedig főleg akkor, a midőn minden bécsi lap azt ! hirdeti, hogy az osztrák miniszterek egy pár nap előtt csak azért jöttek már le Budára, hogy, a 67-es bizottság többségének véleménye alapján, a ma- i gyár kormány tagjaival már régen megállapított lényeges kiegyezkedési kérdéseknek administrativ j részleteit rólunk nélkülünk tisztára hozzák. És ha j ez így van, s ha ez így történhetik, minek ülne it- J ten a magyar nemzet képviselete többé, ha alkot- í KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. ív. mányos törvényei feladása fölött tudtán s egyetértésén kívül érvényesen alkudozhatnak ? Azt is mondják a túlsó oldalon, szövetkeznünk kell az osztrák örökös tartományokkal, és kiegyezkedünk velők, mert igen sok ellenségekkel, vagyunk környezve, s önerőnkkel fen nem tarthatjuk magunkat ellenökben. Mire csak azt felelem: Meglehet, hogy vannak ellenségeink; de kik tehát azok ? Miként, s kik által izgattattak ők ellenünk mesterkélt ürügyök alatt föl ? Nemde azt, hogy ezen fölizgatás a bécsi camarilla műve, alkalmasint mindnyáján tudjuk ? A mi pedig a szövetkezés szükségét illeti, arra csak az a megjegyzésem: ha az úgy volna, s a mikor majd úgy lesz, hogy az osztrák örökös tartományokat valódi alkotmányossággal biró önálló nemzettestnek lehet tekinteni, akkor semmi ellenvetésem nem lesz arra nézve, hogy velők , mint önálló , szabad, alkotmányos nemzettel, időről időre, ha kell, véd- és dacz-, vagy akár kereskedelmi szövetséget is kössünk. De hát hol van ma azon önálló alkotmányos osztrák örökös tartománybeli nemzeti testület, melylyel mi efféle szövetségre léphetnénk ? a midőn azt látjuk, hogy az örökös tartományokat képező népek a hányan vannak, annyi felé húznak; és valódi önállóságot biztosító alkotmánya egyiküknek sincs, hanem mindannyian, az alkotmányosság gunynevezete alatt, absolut hatalommal kormányoztatnak most is ; ma a krajnai, holnap a morva, azután a cseh Landtagokat oszlatja a hatalom föl, mi hehelyest a Staatsministerium elibök szabott rendeleteit, melyek minden lépten nyomon változnak, vakon nem teljesitik. Az osztrák németek továbbá a nagy Német-, a déltyrolok pedig Olaszország felé gravitálnak. Ehhez képest nekünk az új szerződést koránsem az alkotmányosoknak lenni mondott osztrák örökös tartományok népeivel és képviselőivel, hanem csak a bécsi Staatsministeriummal és reactió orgánumaival lehetne megkötnünk. És tehát az ily szövetség, ha szintén képzeletben létesíttethetnék is, fog-é majd nekünk biztos támaszunk lenni a bekövetkezhető vész perczeíben ? Tehát ezért kell-é nekünk opportunitási szempontból életerős ősi alkotmányos törvényeinket egy álomképért, egy csalóka ábrándképért föláldoznunk ? Nem, uraim! Én azt látom, hogy ezen készülőben levő s a coulissák mögött szövött új szerződés, melyet nekünk elrejtett szavakban bár, de mégis a valóságban a 67-es bizottság többsége,—szeretem hinni, vészes következéseit észre nem véve—kinál, elfogadása esetén nem vezetne egyébre, mint állami életünk eltemetésére, melyből többé, elveszítvén egy füst alatt minden más szabad népek rokonszenvét is, föltámadásunk soha sem lenne. Én megvallom, akár hogy 10