Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-110
CX. OESZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 26. 1867.) 65 rén kimutatni azt, miszerint a többség javaslata, , még ha megütné is az alkotmányosság és törvény- I szerűség mértékét — pedig hitein szerint nem üti meg — még opportunitási szempontból is kivihe- | tétlen, s ha kivihető volna is, tarthatatlan, s azért | káros és veszélyes. (Zaj. Halljuk!) A többség javaslatának sarkköve, hogy ne mondjam, Achilles-sarka: a delegatió. Ha látok képzetemben egymás mellett két olyan törvényhozó testület-formát en miniatűré, olyan szűkebb körre szorított birodalmi tanácsot, minők például a paritás alapjára fektetett delegatiók leendenének; ha látom, miként váltanak egymással három tizenetet, mikép gyűlnek össze kettős nyelvű közös szavazásra, és ha mindenik fél szorosan ragaszkodik érdekeihez, nézetéhez, miként oszolnak el eredmény nélkül az egymást kölcsönösen leszavazó bizottságok : akkor lehetetlen az ilyen delegatiók eszméjének megtestesitését valószínűnek tartanom. Azonban fölteszem, hogy egyik vagy másik delegatió kebelében akad legalább egy könnyebben capacitálható tag, s ineghozathatik a határozat, mely szentesités alá terjesztetvén, törvényerejére emelkedik : lesz-e üdv és megnyugvás oly törvényben, melyet p o. a delegatió egyetlen tagja a másik fél delegatiójának egy értelemben levő tagjaival szövetkezve, 59 nemmel szavazó tagtársa ellenében döntött el. és meglehet, hogy épen az ország kárára vagy végmegrontására döntött el ? A többek között ezért látom én az ily módon alkotott delegatiókat, még kivihetőség esetében is, tarthatlanoknak, sőt igen sok tekintetben még a polgári belbékére nézve is veszélyt hozóknak. (Igaz! bal felöl.) Avagy lehetne-e számitni a nemzet megnyugvására, a magyar állam megszilárdítására oly törvény létesítése után, mely a magyar országgyűlés fölé még egymás törvényhozó testületet helyez ? mely az alkotmány leglényegesebb, legsarkalatosb tárgyaiban, mint a külügyben, hadügyben s ezeket érdeklőleg a pénzügyben a végrehajtó hatalmat egy egészen külön minisztériumra ruházza, oly minisztériumra, melynek életbe léptetése esetében hazánk államisága, függetlensége többé már névleg sem fog létezhetni? {Igaz! a hal oldalon) Mindnyájunknak legfőbb törekvése, t.ház, oly intézkedéseket tenni, hogy általok a nemzet intensiv ereje kifejlesztessék, hogy képesek legyünk saját lábainkon járni ide hon, szembe nézhessünk a kívülről jövő viharokkal és megvédhessük a hazát és a trónt. [Helyes! bal felöl.) Ily intensiv erő kifejlesztésére a többség javaslata alkalmat nem nyújthat, sőt ellenkezőleg csak egy új, az eddigieknél mindenesetre alkotmáKÉPV. H. NAPLÓ. 186 5 /j IV. nyosabb úton fogja az a beolvasztást, legalább az én nézetem szerint, előbb-utóbb eszközölni. (Igaz!) En az ország államiságának, függetlenségének megvédését, és pedig úgy az ország, mint a trón érdekéből megvédését egyedül a kisebbség javaslata által látom legbiztosban elérhetőnek. Míg a többség javaslata szerint Magyarország a külföld irányában az örökös tartományokkal együttesen a közös külügyminiszter által lenne képviselve, akkor ífkisebbség munkálatában gondoskodva van arról, hogy a magyar korona országai, mint ilyenek, és ö felsége, mint magyar király is. hlyének képviselve. Volt idő, t. ház, és pedig nem nagyon régen , midőn „a Magyarország királynője" czím egyedül maradt Mária Terézia czimei közül, és a történelem megmutatta, hogy e czim nem volt puszta czim. (Igaz!) Jöhet idő és talán nem sokára, midőn e czimre ismét nagy szükség leend, még ha e czim egyedül maradna is meg a többiek közül. (Helyeslés balról.) Ha mi törvény által nem biztosítjuk e részben is elvitázhatlan alkotmányszerü jogainkat, hasztalan álmodozunk arról, hogy a külföld itt, a Duna derekán más állomot respectáljon, mint az osztrák birodalmat, és más fejedelmet, mint az osztrák császárt. Míg továbbá a többség javaslatában a magyar hadseregnek , mint ilyennek, semmi nyoma sincs , addig a kisebbség javaslata szerint a magyar hadsereg azon állapotba lenne visszahelyezve, mely őt alkotmányunk és törvényeink szerint megilleti, és melyben leginkább leend képes az ország és trón megvédése iránti hivatásának megfelelni. De nem fárasztom tovább a t. ház türelmét , (Halljuk !) sőt köszönöm az eddig terjedt türelmet is; habár szólanom kellett volna még a hitelügyI ről és ezzel kapcsolatban az államadósságokról, továbbá a nemzetközi szerződésekről és azon, nézetem szerint igen nagy hátrányokról, melyeket a töbség javaslatának elfogadása mellett várhatunk, nem különben azon kézzel fogható előnyökről, melyeI ket a kisebbség javaslatának elfogadása mellett bizton remélhetünk ; hanem azt hiszem , miszerint az ez iránti nézetek előadására a részletes tárgyalások folyama alatt elég alkalom nyilik. Én tehát, t. képviselőház ! a többség javaslatát, melyet se törvényeinkkel, alkotmányunkkal, se föliratainkkal öszhaugzásba hozni képes nem vagyok, a tárgyalás alapjául el nem fogadhatom; ellenben a kisebbségnek úgy törvényeinkkel, alkotmányunkkal, mint föliratainkkal öszhangzásban lévő javaslatát, mely míg egy részről az országnak függetlenségét, államiságát megvédi. más részről az örökös tartományokkal testvéries szövetségnek legtermészetesebb, tehát legtartósabb alapját rakja I le, egész kiterjedésében pártolom. 9
