Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-110

CX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 26. 1867.) 6 5 ban tehát csupán az országgyűlés és a fejedelem együttvéve. T. ház! ha oly ékes szavakkal rendelkezhetnem, mint Madarász József képviselő társunk, ha nyelvem nem volna oly akadozó, és a kifejezések formái könnyebben jönnének, én is Coriolánra hivatkozhatnám. Valamint ő fölmutatta Coriolánnak képét mielőttünk, midőn elmondotta, miként szállta meg Rómát idegen seregekkel, miként állt az örök város vég pusztulásának küszöbén saját polgára által , mikép könyörgött V.eturia Coriolánnak, ne bántsa hazáját, melyben gyermekei, melyben rokonai, melyben polgártársai élnek, és ha veszni kell az egyiknek, veszszen inkább Coriolán, mint hazája: én is megkérném a t. képviselő urat, ne kívánjon többet e szegény hazától, mint a menynyit annak ereje megbir, ne akarja ó't ismét viszszavetni a provisoriumok azon nyomorába, (Mozgás a hal oldalon) és az agóniának azon küzdelmei közé, melyekből 18 év múlva bizonyosan nem saját erejéből, hanem azért menekedett meg, mert a mindenható véghetetlen irgalmasságánál fogva még egyszer feléje fordította fényes arezát. {Elénk tetszés a középen?) És megkérném végre az igen t. képviselőt nem arra, hogy ő veszszen inkább, mint a haza, hanem csak arra, ne óhajtsa, de igaz szívből ne óhajtsa, hogy nézetei és politikája az országban többségre jussanak. Madarász József: De óhajtom! Szentkirályi Mór: Végre, mivel általam lelkemből tisztelt képviselője Debreczen városának sziveinkre mélyen ható szavakkal intett: fontoljuk meg a kérdést, mely előttünk fekszik, gondoljuk meg komolyan, hogy e kérdés eldöntésétől föltételeztetik a haza jövője hosszú időkre : engedje meg nekem, hogy hasonló értelemben én is mondjak egy pár szót. (Halljuk!) A mi missiónk, t. ház, nézetem szerint az, hogy Magyarországot kibonyolitsuk azon kuszált viszonyok közöl, melyekbe a 18 évi provisorium és annak következményei által jutott; kibonyolitsuk pedig azért, hogy a közel jövőben ránk váró eseményekkel — bármit hozzanak azok — minden tekintetben fölkészülve állhassunk szemben. (Helyeslés a középen.) Ha a 67-es bizottság többségének javaslata törvény erejére emeltetik, meglehet, hogy a most élők közöl sokan, tán igen sokan lesznek, kik bennünket kárhoztatni fognak, kik e javaslatot pártoljuk, különösen pedig azok, kik azt hitették el magokkal, hogy ezen munkálat lesz annak oka, ha Magyarországon a gazdagságnak, a jóllétnek és boldogságnak forrásai rögtön ki nem áradnak; de arról is meg vagyok győződve, hogy a történelem igazolni fog bennünket, valamint igazolta I. Ferdinánd választását, (Ellenmondás balról) és igazolta a szatmári békekötést, mely két tényező nélkül meggyőződésem szerint most Ma gyarország nem volna. (Elénk helyeslés a középen.) Ha azon politikát követnők, melyet a túlsó oldalon ülő t. barátaink leglelkiismeretesebb meggyö'ződésök s legtisztább hazafiságuk sugallata szerint javasolnak, és ez által a kiegyenlítés munkájának eredménye meghiúsulna, meglehet, hogy a nép bennünket első fölhevülésének perczeiben, mint jogai védőit, karjaira emelve hordozna körül; de arról is meg vagyok győződve, hogy alig egy év elforgása alatt, midőn a meghiúsulás következményei kifejlődnének, bennünket kárhoztatna szintúgy, mint kárhoztatta azokat, kik, szintén leglelkiismeretesebb megfontolás és a legtörvényszerübb meggyőződés alapján, 1861-ben az adónak egyénenkinti megtagadását javasolták. (Helyeslés a középen.) És miért? Nem azért, mintha a törvény betűje szerint nem lett volna igazságuk, hanem azért, mert a várt eredmény be nem következett. Én, t. ház! számot vetettem magammal, és az én meggyőződésemre se az igazolás kívánsága, se a kárhoztatás félelme befolyással nincs. Ezen meggyőződés pedig az, hogy Magyarország újjászületésének kulcsa a közös kérdéseknek, ha nem legelőnyösebb, de legalább legkevésbbé hátrányos módon eszközlendő megoldásában fekszik. Azon meggyőződésben vagyok, hogy e megoldásnak csak egyetlen egy lehető és czélszerü módja vau: s ez az, ha a pragmatica sanctió elvei azonabsolut térről, melyen eddig állottak, áttétetnek az alkotmányos térre. És végre azon meggyőződésben vagyok, hogy e megoldás a 67-es bizottság javaslattában nyert kifejezést. Nem hiszem én azt, hogy a | 67-es bizottság munkálatának törvénynyé emelése által minden nehézség meg fogna szűnni, és a gép ! egyszerre a legnagyobb szabatossággal fog mo! zogni; de azon nag-yszerü erópai érdekek nevében, melyek Ausztria létezéséhez csatolva vannak, meg vagyok győződve, és ezt kimondani egyátalában nem tartózkodom, hogy jóakarattal és őszinteséggel e gyakorlati nehézségek legyőzése sikerülni fog. Ezen okoknál fogva én a 67-es bizottság javaslatát pártolom. (Hosszas, élénk éljenzés a középen.) Dimitrievics Milos jegyző : Várady Gábor ! Yárady Gábor : T. ház ! Azzal kezdem, mivel Trefort Ágoston t. képviselő úr kezdette. Nem volt ugyanis hazánk törvényhozási életében komolyabb és fontosabb pillanat a jelenleginél, mert bizonyára nem feküdt a magyar országgyűlés előtt nagyob horderejű és annyira alkotmányos életünkbe vágó munkálat, mint a 67-es bizottság javaslata. Tudom, látom, hogy ezen pillanat fontosságáról, a javaslat kiszámithatlan horderejéről a t. háznak minden tagja meg van győződve, és ezért I remélem és kérem a t. ház általi kihalgattatáso-