Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-110

CX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marez. 26. 1867.) 59 tak, egészen és teljesen meg is történhetett volna. (Nyugtalanság a bal oldalon.) Minden nagyobb mérvű mozgalomnak, s minden nagyobb horderejű kérdésnek vannak bizonyos jelszavai. Ezen jelszavak helyesen fejezik ki a mozgalom természetét s helyesen fejezik ki a kérdések lényeges értelmét egész átalánosságban. De ha ezen jelszavakat a kérdés részleteire alkalmazzák, akkor azok, a helyett hogy a megoldást könnyitenék, azt még inkább összebonyolítják. Azon jelszavak között, melyek a közös ügyek kérdésében használtatnak, egyik a personál unió. Én is azt tartom, t. ház, hogy azon viszonyt. melyben Magyarország a közös fejedelem által a pragmatica sanctió alapján a fejedelem többi országaihoz és tartományaihoz lépett, a personál unió leghelyesebben fejezi ki. Ezt föliratainkban is vitattuk; de nem vitattuk azt soha. hogy a personál unió mellett Magyarországnak oly érdekei nem lehetnek, melyek ó' felsége többi országai és tartományai érdekeivel közösek. Azt sem vitattuk, hogy a personál uniónál fogva Magyarország között s ő felsége többi országai és tartományai között csupán azon viszony létezhetik, mely viszony két egymástól elkülönzött ország közt létezik. Ezen kifejezés : „personál unió" a törvényben nem is fordul elő. Az 1723-dik 1-ső és 2-dik törvény ezikk leirja azon viszonyt, melyet előbb emiitettem; czéljául kitűzi a közös védelmet. Ezen közös védelem természetéből következnek tehát a közös kötelességek és következik azoknak mértéke. A personál unió tehát nem törvény, a personál unió nem is előzmény, hanem elvont következtetés a törvény retideleteiből, a mely következtetésből tehát visszafelé a törvény értelmezésére további következtetést vonni, nézetem szerint, nem lehet. (Elénk helyeslés a középen. Nyugtalanság a bal oldalon.) Az igaz, az 17 90-dikiX-dik törvényezikk azt mondja, hogy Magyarországot „ad normám haereditariarum provinciarum" nem szabad kormányozni ; de ebből nem következik az, hogy ő felségének a haereditaria provinciáit ad normám Hungáriáé nem szabad kormányozni, (Elénk helyeslés. Fölkiáltások a bal oldalról: Ez ellen nincs is kifogás!) azaz. hogy valamint Magyarországot alkotmányosan kormányozza, úgy azon haereditaria provinciákat is alkotmányosan kormányozhassa. (Helyeslés.) Igaz továbbá, hogy az által, ha ő felsége többi országai-és tartományainak alkotmányt ad, a personál unió természete nem változik; de ebből ismét nem lehet azt következtetni, hogy azon viszonyoknak, azon érdekeknek és ügyeknek, melyek eddig is közösen kezeltettek, kezelési módját azon absolut alapról, melyen eddig állottak, ne legyen szabad áttenni alkotmányos alapra. : A 67-es bizottság javaslatában pedig nem foglaltatik egyéb : és így én azt hiszem, hogy ezen javaslat a personál unió fogalmával eg}^átalán fogva i nem ellenkezik, (Helyeslét a középjen. Ellemondás a ' bal oldalon.) A másik jelszó, t. ház, mely a kösös ügyek körül használtatik, az ország függetlensége; és e szempontból azzal vádoltatik a 67-es bizottság ja' vaslata, hogy ezen függetlenséget csorbítja s az ország alkotmányos önállását föláldozza. Nézetem szerint, t. képviselőház! a függetlenség nem szenved csorbát az által, ha két ország bizonyos közös érdekű ügyeknek közös kezelését kölcsönös szabad megegyezéssel elhatározza. Például senki sem állította, hogy a német szövetséges államok, midőn vámszövetségre léptek és ezen szövetségi ügyeknek közös kezelését kölcsönös beleegyezéssel elhatározták, állami függetlenségükben csorbát szenvedtek volna. Ez történt volna akkor, ha egyik vagy másik közülök a vámszövetséget , vagy a közös kezelést a többire ráerőtette volna. Ily értelemben veszi az ország függetlenségét az 1790-dik X-dik t. ez. is, midőn azt mondja: „Hungária regnum liberum, quoad totam regiminis formám independens, nuíli alteri regno aut provinciáé obnoxium," mely szavakból világos, hogy azon fügetlenség, melyet a törvény az országrészére követel, az alkotmány függetlensége ; és hogy ez miből áll, ugyanazon évi XH-dik t. ez. magyarázza meg, mely azt mondja, hogy „Magyarországban törvényt hozni, törvényt változtatni, magyarázni, vagy törvényt eltörölni csak az országgyűlés és ő felsége kölcsönös beleegyezésével lehet." Én tehát az által, hogy bizonyos ügyek közös kezelése kölcsönös egyetértéssel megállapíttatik, az ország függetlenségét sértve csak akkor látnám, ha ezen közös kezelés valamely idegen hatalom által ránk parancsoltatnék. (Helyeslés a középen.) De lehetnek — ugymondják — ezen kezelésnek oly módozatai, melyek az egyik félnek több jogot és befolyást biztosítanak ; ebből következik azután szerintök a másik fél függetlenségének csorJ bulása és illetőleg alárendeltsége. m

. Megengedem, hogy ily módozat nem lehe\ tétlen ; de tagadom azt, hogy azon módozat, melyet ! a 67-es bizottság javaslata ajánl, ilyen legyen. A közös kezelésnél az alárendeltség ellen megóv az egyenjogúság, a paritás elve, melynélfogva az egyik több jogot nem ád, mint a mennyit a másik viszont enged, és több kötelezettséggel nem tartozik, mint a mennyit a másik viszont teljesít. Hogy pedig a paritás elve a többség javaslatában kellő* figyelembe vétetett, azt ezen munkálat minden szakasza, minden sora bizonyitja. és ez, e házban leg8*