Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-110

CX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 26. 1867.) 57 marad, az országgyűlések otthon alkotmány ósdit játszhassanak, (ügy van! balról.) Engedjenek az előttünk fekvő munkálat há­rom pontjára, a katonaság-, a delegatiók- és az ál­lamadósságokra egy futó pillantást vetnem. Kimondani, hogy a magyar hadsereg az oszt­rák hadsereg kiegészitő része, és ehhez hasonló belszervezésben részesülend, annyit jelent, mint harczképessége nagyobb részétől megfosztani azt. Elmultak az idők, midőn gépekkel nyertek csatá­kat. Ezen idők csak addig tartottak, mig gépek állottak gépek ellenében. Jelenleg, két arányos számú sereg közt, mindig azé lesz a győzelem, melynek belszervezése harezosai nemzeti jellegének megfelel, s melyet egy eszme lelkesít, Elégedett család otthon, lelkesedés azon ügyért, melyért küzdeni készül, honfiak általi vezénylet, a vitéz­ség és önfeláldozás versenye, mely csak hason­nyel vüek közt létezhet: ez teszi hőssé a katonát, ez viszi győzelemről győzelemre. Az ellenkezőnek gyászos következményeit a közel múlt eléggé mutatja. A 67-es bizottság többsége azt kivánja tőlünk, hogy mi, kik az idegenek beavatkozását hazai ügyeinkbe sinlettük mindig s ettől félünk legin­kább , most önszántunkból egy oly testületet al­kossunk, mely, a hatalom közvetlen befolyása alatt, s egyrészt idegenekből állva, országgyűlésünk né­mely lényeges jogait gyakorlandja. A delegatió nem kap utasítást, s nem felelős az országgyűlés­nek ; a delegatió fele idegenekből áll; még a ma­gyar delegátusok egy részét is a főrendiház tagjai képezik: e három tulajdonság elitéli a delegatió­kat. Eddig a magyar országgyűlés alsóházát illet­te mindig az adómegszavazás kezdeményezése. Bár a felsőház irányában azon tisztelettel viseltetem, melyet megérdemel, de az adómegszavazás kezde­ményezését az alsóház számára kivánom fentartani. A javaslat szerint pedig egy nem felelős, nem is csupa képviselőkből, de a felsőház tagjaiból is, kik közt sok a kinevezett méltóság, s mi több ; felében más országbeliekből álló testület fogja az adó na­gyobb részét megszavazni. Az ily szerkezetbői kö­vetkezhető esélyeket kiki könnyen elképzelheti. Bekövetkezhetik kétségtelenül oly eset, midőn ha­zánkfiai kisebbségben maradván, idegenek szava­zandják meg a legsúlyosabb adókat. Az államadósságokról tüzetesen szólani ak­kor lesz helyén, midőn a képviselőház megálla­pitandja az összeget, melyet az ország romlása nélkül elvállalhat. Az ajánlott kezelést illetőleg csak ennyit: az együttes, osztatlan és ellenőrzé­sünk alól kivont kezelés által megeshetik, hogy az államadósságok minden gyarapodást megbénító rablánczától nem menekülendünk soha ; sőt hogy ha Ausztria valamely szerencsétlen hadjárat által KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. IV. , még néhány tartományt elvesztene, az egész összeg­Magyarország nyakán maradhatna. Ha a katonaság fentartására szükségelt adót a delegatió szavazandja meg; ha az államadóságok kamataira vagy törlesztésére megkívántató össze­geket a magyar pénzügyminiszter rendesen Bécs­be tartozik szállitani: kérdem, nem válik-e illuzó­riussá a magyar országgyűlés adó megszavazás! joga? Ama fő, s erőnket eddig is meghaladó ösz­, ! szegeket, melyek fizetése által azország elszegénye­désnek indult, meg nem tagadhatván, azon szerény összeg behajtását, mely a belkormányzatra, s ha­zai czélokra fenhagyatott, saját érdeke károsítása nélkül csak nem tagadhatja meg. Miután, a mondottak folytán, ha az előttünk fekvőjavaslattörvénynyé válnék, nézetem szerint al­kotmányunk lényeges csorbulást szenvedne; miu­tán ennek következtében a magyar honvédelmi I miniszter az osztrák hadügyminiszter seregélel­mezési és elhelyezési biztosává sülyedne, a ma­| gyár pénzügyminiszter pedig az osztrák pénzügy­! miniszter adószedőjévé; miután továbbá ez által a I magyar független minisztérium nem lenne egyéb, ! mint a régi helytartótanács más elnevezéssel, és Ma­gyarország Ausztria tartománya: a 67-es bizottság : többségének javaslatát el nem fogadhatom,és a ki­j sebbség javaslatára szavazok. (Helyeslés bal felöl.) Tóth Vilmos jegyző : Szentkirályi Mór ! i Szentkirályi Mór: T. ház! Ha vannak a | közügyek között oly természetűek, melyek Ma­I gyarországot ő felsége többi oi^szágaival és tarto­mányaival közösen érdekük, és vannak ismét má­i sok, melyek oly természetűek, hogy Magyarorszá­i got különösen érdeklik, akkor azon kérdést, me­l lyek ezen közös ügyek, és miképen intézkedjünk I azok fölött, egy elv szerint megoldani nem lehet: mert, ha az országnak függetlenségét veszszük ki­rekesztőleg zsinórmértékül, akkor ezen elvnek kö­vetkezetes alkalmazása mellett végre oda jutunk, hogy minden közös ügyeket és minden közös ér­| dekeket tagadnunk kell; ha pedig az együttességet | állítjuk föl egyedüli irányadóul, akkor valamenyi ! érdekek közösekké válnak. Az egyik elvnek kire­j kesztőleges alkalmazása a kisebbség külön véle­| menyére vezet, a másik elvnek kirekesztőleges al­\ kalmazása az októberi diplomára. A mi pedig a ke­i zelés módját illeti, én igen sajátságos következet­| lenségnek tartom azt, ha valaki megismeri, hogy I vannakközösügyek,és mégis azt követeli, hogy ezen ! közös ügyek minden ország által külön intéztesse­nek el, mert gyakorlatban épen az ügyek közös­ségét a közös kezelés teszi. Szintoly következetlen­ség az is, ha valaki megismeri, hogy vannak oly ügyek, melyek az egyes országokat külön érdek­lik, és mégis azt követeli, hogy ezen külön érdeklő ügyek is egy közös országgyűlésben együtt tár­8

Next

/
Thumbnails
Contents