Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-109

CIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 23. 1867.) 45 •állott szenvedéseinket, tekintetbe véve a most lefolyt gyászos 18 év szenvedéseit, tekintetbe véve a jelen pillanatot is, a melyben azt látjuk, hogy csak igen nagy árért tudjuk alkotmányunk némi részleteit fentartani és megmenteni: tán kedvezőbb volna nemzetünkre nézve, ha akkor a török suzerainitást fogadta volna el, (Elénk ettemondás a középről) mert akkor nem volnánk most azon szomorú helyzetben, hogy mi, egy 6000 négyszeg mértfölddel és 12 millió lakossággal biró ország létünk daczára, kénytelenek vagyunk irigyelni a Dunafejedelemségek és Szerbia politikai helyzetét. (Mosdás a középen. Helyeslés a hal oldalon.) Azt méltóztatott a t. cultusminiszter tir mondani, hogy szükséges viszonyainkat akként rendezni, hogy az osztrák birodalom Magyarország összes erejére számithasson. De fog-e a mostani rendezés következtében Ausztria Magyarország összes erejére számithatni? Lelkesedés nélkül hijába állitjuk ki a legnagyobb tömeget is a birodalom és hazánk védelmére. Ezt bizonyították a legközelebbi múlt eseményei. Lelkesedést pedig csak akkor lehet fölkölteni a hadseregben, és bele csepegtetni annak egyes tagjainak szivébe, ha ezen lelkesedés megvan magának a népnek minden rétegében. Már pedig azt tartom, hijába tagadnók, de mindaddig nincs meg magunkban, nincs meg a népek millióiban a lelkesedés, s nem is lesz mindaddig , mig Magyarország függetlenségét és alkotmányosságát tökéletesen biztosítva nem látja. Van a népben annyi szellemi emelkedetség, hogy szívesen tűrné az anyagi nyomort, és azon súlyos terheket, melyeket más kormány bűne halmozott rá s mi vállairól azonnal levenni képesek nem vagyunk. Ha a magyar szabadságát s alkotmányát teljesen viszszanyeri, akkor minden esetre kész is, képes is volna a magyar hadsereg megvédeni Ausztriát, a pokol kapui .ellen is. A szőnyegen levő javaslatok közül osztom tökéletesen azon alapelveket, melyek a kisebbségi javaslatban vannak letéve: s azért ezt kívánom a részletes tárgyalás alapjául fölvétetni. (Helyeslés balról.) Tóth Vilmos jegyző : Széli József! Széli JÓZSef: T. ház! A közös viszonyoknak és az ezekből származó közösügyeknek létezéséről nem kívánok szólani, mert ezen közös viszonyok létezését az 1848-diki 3. t. ez. kimondván, az 1861. és 65 ki föliratok is átalánosságban megemlítették ; hanem kívánok szólani azon észrevételekről, melyek a közösügyi bizottság többségének munkálata ellen a házban fölhozattak. Az mondatott t. i., hogy a közösügyi munkálat az országnak függetlenségét és önállását sérti először az által, hogy a delegatiók folycán az ország dolgainak elintézésébe oly elemek vonatnak be, melyek ezek elintézésében eddig semmi befolyást nem gyakoroltak. Mondatik, hogy az országnak függetlenségét és önállását ezen közösügyi munkálat sérti az által, mert a pragmatica sanetióból ki nem magyarázható közös védelmi kötelezettségeket ró az országra, s elvonja az országtól a háború fölötti határozás jogát. Az elsőt illetőleg én azt tartom , hogy ahhoz, hogy egy állam függetlenségét és állami .önállóságát elveszítse, okvetlenül szükségeltetik az, hogy ezen állam törvényhozási hatalmát egy másikkal megoszsza s egy közös törvényhozásba engedje beolvasztatni. Már ezen észrevétel a többség közösügyi javaslatára nem illik, mert ezen javaslat föntartja az országgyűlés számára mindazon jogoknak gyakorlatát, melyek minden alkotmánynak talpkövét teszik, t. i. az ujonczállitási, a honvédelmi rendszer megalapítás! s átalakítási jogát, s ezzel kapcsolatban a hadsereg szükségletére megkívántató költségek megszavazását is, mert ugy hiszem, ha az ujonez nem szavaztatik meg, akkor az adó sem szavaztatik meg erre, és ha ez megszavaztatik, akkor megszavaztatik a katonaság is. A többségi munkálat tehát nem biz semmi egyebet a delegatiókra, mint hogy a közös hadügyre szolgáló költségek összesittessenek, és, az országgyűlés által eleve elfogadandó quota szerint, a birodalom két felére fölosztassanak. Ez pedig nem törvényhozási, hanem egyedül administrativ tény. De erre is azt lehetne mondani: mi szükség ezt is a delegatiókra bízni ? Igen is, ezt a delegatiók nélkül végrehajtani nem lehetne. Tudjuk ugyanis mindnyájan, hogy Magyarországban a hadi adó hogyan kezeltetett. Az országgyűlés azt megajánlotta, a megyék beszedték, s az úgynevezett bellica cassák administráltak, s az országgyűlésnek erre semmi befolyása nem volt; holott ezentúl a felelős minisztériummal szemben, az alkotmányosan megválasztandó delegatiók által fog kezeltetni. (Helyeslés a jobb oldalon.) A másodikat illetőleg, mindnyájan tudhatjuk, és ha tudni akarjuk,tudjuk is a históriából, hogy, már a pragmatica sanctiónak keletkezése előtt, valamint Magyarország Ausztriát, ugyAusztriaMagyarországot kölcsönösen védte. Ezen kölcsönös védelmet a pragmatica sanctió, a fölosztatlan együttes birtoklás által, határozottan kimondotta. De világosabban kimondja az 1723-ik I. t. ez., hol az mondatik : „Etiam vim contra externam cum yicinis regnis et provinciis hereditariis unione." Én a maga logikájában föl bírom azt fogni, hogy valaki egy különálló Magyarországot képzel magának; de nem birom fölfogni a különvélemény logikáját, mely egy részről véleményét a sanctió pragmaticával támogatja, és ugyanakkor a sanctió pragmatica által megkötött szövetséget ignorálja, a mely viszonyt pedig a sanctió pragmatica szerint