Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-109
38 CIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 23. 1867.) szerződésnek természetes kelléke az, hogy a szerződés a felek közös megnyugvását birja; mi pedig még a másik fél nyilatkozatát eddig nem tudjuk; és mindaddig, mig azt nem tudjuk, igen természetes, hogy ezen szerződés csak projeetum marad, s hogy igen óvakodva kell eljárnunk, mert a mint tegnap hallottam, ezen szerződési projeetum még csak kezdete a kezdetnek. És ha már a kezdetben kénytelenek vagyunk az opportunitás szempontjából föladni némely közjogunkat, vajon, kérdem, később nem fogunk-e oda sodortatni, hogy közjogaink közül sokat föladjunk ? Ezen aggodalom fogott el engem, s ennélfogva egy ujabb szerződés létrehozásánál én mindig óvatos vagyok. Igen sokat hallottam említtetni, hogy hazánk geographiai fekvése, hazánk statistikai állása nem olyan, hogy Magyarország magában fenállhasson: belátták ezt őseink, és időről időre több ízben frigyet kötöttek a kölcsönös védelem tekintetéből. Ezt elismerem ; de ha egy frigy szükségességét belátom, óvakodó vagyok annak megkötésénél, s különösen szemügyre veszem azt, vajon a frigy megkötésénél annyi hasznot nyerek-e,a menynyi hasznot viszont adok ? Eddigi frigyeink, hogy legszerencsésebbek lettek volna, nem mondhatom. Nem mondhatom pedig azért, mert bátran merem állítani, hogy Magyarország a maga részéről több vér- és pénzáldozatot hozott frigyese mellett, mint a mennyi előmenetelt nyert attól. Magában mutatja ezt azon körülmény is, hogy frigyesünkkel még a fenlévő törvények megtartása fölött is örökös harezban kellett lennünk. De azon törvényeknek, melyek megtartása mellett eddig harczoltunk, elégtelenségét nem mutatja az, hogy meg nem tartattak; s midőn azokon változtatni akarunk, az igen rósz argumentum, hogy ha az hozatik föl, hogy ezek a törvények nem léptek életbe, és így változtatni kell azokon: mert az minden ujonan hozandó törvényre is állhat. Énszerintem a törvények ha jók, meg kell azokat tartani, és nem kell azokon változtatni, hanem életbeléptetésükön kell igyekezni. Azért én azt mondom, hogy azt a régi frigyet, melyet a pragmatica sanctió alapított, a personal-uniót föl ne adjuk. Annak szükségét látom a mostani európai conjuncturák mellett, hogy a kölcsönös védelmet és az abból folyó közös érdekeket praecisirozni kell; hanem én azt a personal-unió alapján óhajtanám praecisirozni, (Helyeslés balról) és megvallom, nem látom annak szükségét, hogy azon alapot félbenhagyva, uj alapra lépjünk. Tovább megyek. A többség véleménye túllépte a határt, mert a kezelésnél ezen uj frigyből származó közös érdekeknek egy oly módját ajánlja, mely mód az ország önállóságát némi részben korlátolja, t. i. a delegatiókat. Mondatik ugyan erről a delegatióról, hogy az nem parlament. De kérem, mi tehát? Igaz, hogy nem neveztetik parlamentnek; de némely ügyekben bir annyi hatalommal, mint a parlament: bir határozási joggal, még pedig olyan határozási joggal, a melyben Magyarország parlamentjének többé szava nem lesz; bir végrehajtó közegekkel, még pedig bir felelős végrehajtó közegekkel. S ezen közegek kinek felelnek? Felelősek neki. Hol láttunk valaha példát alkotmányban arra, hogy a minisztérium felelős másnak legyen, mint parlamentnek? Szerintem tehát, ha nem nevezzük is parlamentnek ezen delegatiót, voltaképen az mégis parlament. Ha áll az, a mit itten Bartal György barátom mondott, hogy ez kezdete a kezdetnek, és visszaemlékezem a múlt ülésszakban tartott igen tartalomdus beszédére, és látom, hogy ennek már sok pontja beteljesedett : félek tőle, s aggódom, hogy ezen delegatió kezdete a kezdetnek, és félek hogy parlamentté növi ki magát; közös parlamentnek barátja pedig nem vagyok; s ha közös parlamentünk lesz, az önállóságunkat, függetlenségünket bizonyosan absorbeálni fogja. (Helyeslés balról.) Ezek azok, a mikben,gondolom én, hogy tulment a határon véleményében a bizottsági többség. Tulment még a határon a többség véleményében, mivel némely olyan tárgyakat is közös kezelés alá ad, habár ezeket közöseknek maga sem mondja, a mely tárgy ak különben a közös érdekek közé nem tartoznak. Ilyen a kereskedelem, de ilyen különösen a statusadósság. Már kérdem, ha én valakinek csak méltányossági szempontból, és nem jogi szempontból, kívánom adósságát megosztani, hog}^ lehet azt követelni, hogy ezen megosztott, általam elvállalt adóssági részlet ővele közösen kezeltessék? Hogy lehet ebből a hitelnek jövendőreközösségét következtetni? Ez,megvallom,olyan kérdés, melytől félek, hogy a helyett, hogy segitenénk mind a trón, mind pedig az országon, jövendőnknek ártani fog. Nekem ugyanis az a nézetem, hogy Magyarországnak és a rajta uralkodó felségnek érdekei legjobban megóvhatok ágy, ha a magyar pénzügy és a magyar hadügy osztatlanul kezünkben marad; s bár ez utóbbi tan ellen, különösen a hadügyx'e nézve, sokszor hallottam azt mondatni, hogy meg nem állhatna ő felsége trónja, ha Magyarországnak külön hadserege lenne t ": de legyek bár rósz jósló, én azt mondom, hogy azon ponton állunk, hogy ő felsége trónját, és ez által az együtt országolhatás eszméjét is csak úgy ótalmazhatjuk meg, ha Magyarországnak különálló I hadserege lesz; úgy ótalmazhatjuk meg, haMagyar1 országnak pénzügye önmagáé lesz, és hitele érintet' lenül a maga kezében marad. (Elénk helyeslés balról.)
