Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-109

34 CIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 23. 1867.) vánvalóvá tenni, hogy arra nézve IH-dik Károlynak 1713-dikiedictuma, bár azt híresztelni még ma is szeretik, érvény nyel nem bir, hanem pragmatica sanctióját egyedül a reál-uniót nem ismerő 1 723dik évi I. és II-dik t. czikkek képezik. Ezen törvényeknek fejlődése azonban megakasztatott, mielőtt hatást akár egy, akár más irányban gyakorolhattak, s bekövetkeztek a szenvedés, tűrés és hallgatás keserű napjai, melyek 18 évnek lefolyása alatt csak egyszer szakadtak meg, s akkor is rövid ugyan, de a végre mégis elégséges időre, hogy 1861-diki két rendbeli fölirataiban megírhassa a nemzet 48-diki törvényeinek magyarázatát. Midőn tehát most ő felségének fejedelmi bölesesége és igazságszeretete bennünket az alkotmány visszaállításának küszöbére vezetett, és így nem csak lehetővé, de kötelességünkké is vált fölfogni a fonalat ott, a hol az 18 évvel ezelőtt megszakadt : csak ezen kötelességemnek vélek megfelelni, ha a napi renden lévő tárgyhoz hozzá szólani bátorkodván, kijelentem, hogy az imént fejtegetettek nyomán a 67-es bizottság kisebbségének véleményét pártolom: pártolom pedig azért, mert bár a pragmatica sanetióból, mint elfogadott közös alapból, indul is ki, annak a kelletinél tágabb értelmet nem tulajdonit, abból oly következtetéseket nem von le, melyek közjogunk szempontjából meg nem állhatnak; nem ismer közös ügyeket, csak közös érdekeket ; nem közös minisztériumot, delegatiót, és mégis megfelel a gyakorlati czélszerüség igényeinek is annyiban, a mennyiben kimutatja az utat az egyértelmüleg eldöntendő ügyeknek esetről esetre leendő elintézésére; a védelem eszközeit, a kül- és hadügy vezérletét, az ország hadserege jogosult létezésének kimondása mellett, a közös fejedelem kezébe teszi ugyan le, minden egyéb államügyeket azonban saját töi'vényhozásának és alkotmányának tart fen; gondoskodik végre arról, hogy hazánk a külföld előtt is képviselve legyen úgy, mint azt történelmi múltja és koronájának fénye megkívánja; mind ezek által pedig kifejezést ád azon elévülhetlen jogos igénynek, tudatni Európával, hogy él, élni akar, és elfoglalni azon helyet, mely őt államai sorában századok óta megilleti. (Helyeslés a hal oldalon.) Tóth Vilmos jegyző : Bujanovics Sándor! BujanOVicS Sándor: Tisztelt ház! Két szakaszát különböztetem én meg országgyűlési tevékenységünknek : egyik a már szerencsésen meghaladott védelmi ; a másik , melynek köszöbén a képviseló'káz jelenleg áll, az alkotás stádiuma; — és valamint a védelmi téren az egyedüli álláspont, melyhez ragaszkodnunk lehetett és kellett, kizárólag a törvényes jogi álláspont volt, úgy nem habozom kijelenteni, miszerint az alkotás terén „a jogi alap megóvása mellett, én a czélszerüségi politikai szempontokat, egyéni meggyőződésem megállapításánál, irányadóknak ismerem el. E két szempontból ítélem én meg állásunkat, } föladatunkat: alkotmányunk visszaállítása és biztosításának törvényes, és a birodalmi kapcsolatból folyó mellőzhetlen exigentiák tekintetet érdemlő politikai szempo ntjából; és a felelősség első sorban állami önállásunk megóvása, másod vonalban az ausztriai birodalom alkotmányos reconstitutiója irányában terhel. A közös ügyek kérdése azon főfontosságu momentum, melynél az általam elfogadott szempontok iránt kitűnő tekintettel, gondos figyelemmel kell viseltetnünk. Fentartanunk és biztositanunk^llami önállóságunkat, és számba vennünk a birodalmi kapcsolatból folyó, tagadhatatlanul létező közös viszonyoknak, a birodalom alkotmányos kormányzata által szükségkép megváltozott kezelési módját: ez a jelen nehéz föladata; és kétség kivül nem annyira a jog, mint a czélszerüség, az állampolitika kérdése. A közösügyi bizottság többségének előttünk fekvő javaslata nézetem szerint a föladatot megnyugtatókig oldja meg ; félre nem ismerhető czélja ezen javaslatnak, a birodalmi kapcsolat fentartása mellett, állami életünk biztosítása az alkotmányos asztriai birodalomban. Az állami kapocs fentartása, a múltnak vajmi kevéssé biztató tévedései és káros balfogásai daczára . számba sem véve ezen kapocs törvényes természetét, helyzetünknél fogva, melyet az európai népcsaládban, geneticailag és földrajzilag elfoglalunk, egyaránt kívánatos és szükséges. T. képviselőtársunk Jókai Mór,mlnap tartott előadásában,a töb bi között hazánk teljes, önálló, független fenállása lehetőségét, szerencsés földrajzi helyzetünkből következteti ; az én meggyőződé sem szerint, valamint hazánk népiségi viszonyai, és független önálló állami alkalulásra kedvezőtlen földrajzi helyzete, elődeinket már a múltban szövetkezésre ösztönözték; ugyané tényezők jelenleg is szorosabb szövetkezésre, és lényegesen a nyugatra utalnak. Az állami kapocs föntartása mélyen érzett politikai szükségességétől áthatva, föladatunk nem ezen kapocs gyengítése és lazítása, de inkább állami életünknek ezen kapcsolat korlátai közti biztosítására irányul. A régi formák között ez már alig lehetséges; a haladó kor mellőzhetlen igényei és kívánalmai, s a lajtántuli népek alkotmányos kormányzata szükségkép uj formákat ad ezen állami kapocsnak, s bár e formák ellentéteseknek, összeférhet etlenek1 nek látszanak önállóságunkkal és alkotmányunk-