Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-145

CXLV. OESZÁGOS ÜLÉS. (Június 25-dikén 1867.) 29& méltóztatott, élő szóval nyilváníthassam szivem mélyéből fakadó hálaérzetemet. (Éljenzés.) Ennek kijelentése után magamat a t. képviselőháznak további nagybecsű kegyes hajlamaiba ajánlom. (Elénk éljenzés.) Elnök: Lónyay Menyhért pénzügyminiszter úr határozati javaslatot kíván a ház elé terjeszteni. (Halljuk !) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter; T. ház! Van szerencsém a minisztérium részéről egy határozati javaslatot a t. ház asztalára letenni azon kéréssel, hogy azt felolvastatván, tárgyalására határidőt kitűzni méltóztassanak. DilttitrieviCS MÜOS jegyző (olvassa a miniszteri határozati javaslatot 15 tagú országos bizottság kiküldése iránt, mely a közösügyi törvény 18, 19, 20 és 67-dik szakaszaiban megjelölt tárgyak fölött a reichsrath bizottságával előleg értekezzék.) Elnök: Ki fog nyomatni és a t. ház tagjai közt szétosztatni. !

) Méltóztassanak az iránt nyilatkozni, mikor kívánják napirendre kitüzetni ? (Fölkiáltások: Holnap! Mások: Holnapután!) Ghyczy Kálmán: Azt kívánom a t. ház figyelmébe ajánlani, hogy ezen határozati javaslat oly fontos, és szövege annyira megbírálandó, hogy míg az kezünkben nincs, és nem combinálhatjuk, lehetetlen arra nézve a házban nyilatkozni és iránta határozni. Azt hiszem, ha ily fontos tárgy a .holnaputáni ülés napirendjére tűzetik, az még egyátalában nem hosszú határidő. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak ebbe belenyugodni? (Helyeslés.) Tehát a miniszteri határozati javaslat a holnaputáni ülés napirendjére tűzetik ki. Két jegyzői hely üresedett meg. Méltóztassanak ezekre nézve tán a holnaputáni ülésben szavazati jegyeiket beadni. (Fölkiáltások: Az elnapolás után!) Bátor vagyok a t. háznak ajánlani, hogy holnapután méltóztassanak megválasztani a két jegyzőt. (Helyeslés.) Román Sándor képviselő úr kívánja a minisztériumot interpellálni. Román Sándor: Egy interpellátiót akartam tenni, de úgy látom, hogy épen most a miniszteri padokon senki sincs jelen; az egyetlen miniszter úr is, ki még jelen volt, eltávozott: ennélfogva az interpellátiót holnapra halasztóm, vagy mikor ülés lesz. Zsedényi Ede: Én azt tartom, hogy jó volna, ha a t. képviselő úr most adná elő interpellatióját, mert ha nincs is jelen a minisztérium, értesülvén az interpellatióról, a jövő alkalommal azonnal feleletet is adhat • ha ellenben interpellatióját holnapra halasztja, a minisztériumtól nem fog azonnal feleletet kapni. ') Lásd az Irományok 126-dik számát. Román Sándor: T. ház! (Halljuk!) Jelen esetben oly körülmény forog fen, hogy az interpellatió előtt egy kis historicumot kell előrebocsátanom, hogy a t. minisztérium jobban megérthesse, miért teszem az interpellátiót; azért igen szeretném, ha a t. minisztérium tagjai jelen volnának, hogy meghallhassák azon historicumot, a melyet elő akartam adni. (Fölkiáltások: Majd megolvassák! • Eötvös József b., Gorove Ltván, Lónyay Menyhért, Wenckheim Béla b. visszátérnek a terembe.) T. ház ! Midőn f. évi február havában a t. minisztérium bizonyos ügyekben, a melyeket a t. ház már ismer .... (Minő ügyekben? Tessék világosan beszélni !) Nincs erős hangom, t. képviselőház. Midőn, mondom, a t. minisztérium bizonyos tárgyakban fölhatalmazást kért, én azon hiedelemben voltam, és úgy hiszem, a t. képviselőház is azon hitben volt, hogy a magas kormány ott, hol szabad kezet kapott, a béke szellemében, bölcseséggel és különös tapintattal fog eljárni; különösen pedig, hogy ezt Erdélyországra nézve fogja tenni. Megvallom, mindjárt eleinte sejtettem, hogy ; ezen hiedelemben és föltevésben tán csalódni fo; gunk. Mert mellőzve azon néhány kinevezést, mely ] ott történt, egyenesen átmegyek a kir. biztos ki| nevezésére. Mondják ugyan, hogy igen jeles állam( férfiú, miben én soha sem kétkedtem és nem is j kétkedem; de már azon fontos körülmény, hogy j az ország legszámosabb népességének nyelvéből | egy szót sem tud, igen különösnek tűnik föl eló'tI tem. Azt hittem azonban, hogy melléje oly egyént I fognak kijelölni, ki ezen hiányt pótolhatja, és elI lensúlyózhatja azon unilateralis influentiákat, me| lyeket elkerülhetetlenül föltételezni kellett. Mindez j azonban nem történt. A kir. biztos úr ki volt küldve, hogy tanulmányozza Erdélyország hiányait, szükségleteit, és úgy hiszem, különösen az unió tárgyában puhatolja ki a közvéleményt, miután tudva van, hogy az unió még nem bevégzett tény. (Ellenmondás) 1848-ban, midőn az erőszakolt unió kimondatott .... (Zaj. Ellenmondás.) Igenis, az volt jelszóul kitűzve: unió vagy halál. (Felkiáltások: De nem a,kormány részéről!)) Es tudva van az is a világ

1 előtt, hogy a románok az utóbbit választották, és hogy ezen erőszakolt uniotörvény 40 ezer román vérével van beszennyezve. Ugyanazért igen kívánatos lett volna, hogy mind a magas kormány, mind a kir. biztos úr azon magas példának nyomdokain, melyet a trónról adtak, haladtak és az engesztelődés és béke szellemében működtek volna. Azonban mindamellett hogy a kir. biztos úr meggyőződhetett kőrútjában — igen nagy kiterjedésű kőrútjában, épen oly helyeken, a hol legkevésbbé várta, s a hol talán mással kecsegtette magát, ép oly székhelyen, a melyet ugyan megnevezni nem akarok, mert külön38*